A CSAPAT

  Miután Jézus visszatért a pusztából, elkezdte toborozni a "tanítványokat".

18. Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az õ testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.
19. És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.
20. Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék õt.
21. És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebe

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

deus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá õket.
22. Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék õt.

^*761

9. És mikor Jézus onnét tovább méne, láta egy embert ülni a vámszedõ helyen, a kinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az felkelvén, követé õt.

^*762

  Az egészben az a furcsa, hogy ezek az emberek, csak "úgy", Jézus elsõ szavára otthagytak mindent, és követték õt.
  De még furcsább, hogy Jézus miért választotta éppen õket. Talán szinpatikusabbak voltak számára mint mások? Milyen megfontolás alapján döntött mellettük?
  Olyan benyomása alakul ki az embernek, mintha azonnal felismerték volna egymást. De ne gondoljuk, hogy korábban valaha is találkoztak. A késõbbi "tanítványok" nem tudhatták, hogyan fog kinézni majd az, aki jön.
  Egy példával szemléltetném mindezt. Tegyük fel, hogy egy állam úgy dönt, hogy egy másik állam területére egy kis csapatot "dob" le. A csapat elé feladatokat tûznek ki. De a toborzáskor az ország legkülönbözõbb részeiben élõ egyénekbõl állítják össze azt. Így egyikük sem ismerheti a másikat.
  Miután kiképzésben részesítik õket, külön-kölön ejtõernyõs ugrással ledobják a célország területe fölött.
  Miután a különítmény összes tagja eljutott a célországba, ahol elõre meghatározott helyen kell tartózkodniuk, ledobják a csapat vezetõjét is.
  Természetesen elõbb közlik vele, hogy hány tagja van a csoportnak. Megkapja a kitûzött feladatokat. És tegyük fel, hogy megmutatják neki a csapat többi tagjának a "fényképét" is.

^*761Máté evangyélioma 4

^*762 Máté evangyélioma 9

  De ha nem áll rendelkezésre róluk "fénykép", akkor majd hogyan ismerik fel egymást?
  Emlékezzünk vissza Illés történetére, ahol egy asszony bújtatta õt el egy Sarepta nevezetû városban.
  Az asszony tudta, hogy egy férfi jönni fog, akit el kell rejtenie. De mirõl ismeri fel? Egy jelszóról.
  A kémtörténetekbõl jól ismert az a mozzanat, amikor két ügynök, aki korábban soha egymást nem látta, felveszi a kapcsolatot. Éspedig úgy, hogy az egyik egy viszonylag semmitmondó kérdést tesz fel, mely mindig egy kicsit furcsa. Ha véletlenül az ügynök hibázna, és nem a megfelelõ személynek tenné fel a kérdést, nincs semmi baj. Legfeljebb nem a várt választ kapja.
  De ha mégis a várt válasz jön, akkor erre egy elõre meghatározott feleletet kell adnia. Ha minden "klappol", akkor a másik személy az, akivel kapcsolatba kell lépnie.
  Igaz volt ez Illésre és a Sareptában élõ asszonyra, és igaz... Jézusra és "tanítványaira" is.
  Korábban említettük, hogy a misszionáriusok "ügyködése" nyomán több gyermek is fogant a régióban. Egyfajta csapat. Tizenketten voltak. A tervek szerint, ha Jézus megfelel a teszten, amit a támaszponton végeztek el, akkor õ lesz a vezetõjük.
  A misszionáriusok mindegyikükkel felvették a kapcsolatot. Természetesen a "tizenkettõvel" csak korlátozott mennyiségû információt közöltek. Azt, hogy kik. Mi a feladatuk. És mirõl fogják felismerni a "parancsnokot".
  Jézussal ellenben természetesen mindezeken kívül közölték azt, hogy kik a csoportjának a tagjai. Mi a nevük, és hol élnek.
  Mindezeknek alapján, mikor visszatért a támaszpontról, immár célirányosan kezdte õket keresni.
  Mikor a galileai tenger mellett megtalálta Pétert és Andrást, akik halászok voltak, és megbizonyosodott, hogy minden "stimmel", hozzájuk lépett, és azt mondta: "Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok."

  Ugye, a mondat egy kicsit furcsa? Ha tévedett volna, és nem a két testvér a célszemély, akkor azok visszakérdeztek volna: Mi? Hogyhogy embereket halásszunk?
  Nem történt volna semmi különös, és Jézus meggyõzõdött volna, hogy nem azok, akiket keres.
  Péter és András azonban nem hogy értetlenkedve visszakérdezett, hanem mintegy parancsnak engedelmeskedve, mindenüket hátrahagyva "követték õt".
  Erre persze lehet mondani, hogy hipnotizálta õket, vagy megszállta õket a "Szent Lélek". De ebben az esetben nem kapnánk magyarázatot arra, hogy miért pont õket.
  Ugyanez igaz Mátéra is, aki vámszedõ volt, és a munkáját végezte, mikor Jézus megjelent. A felszólításra, hogy kövesse õt, az otthagyta munkáját, vagyonát, családját.
  Jakab és János szintúgy mindenüket hátrahagyva, gondolkozás nélkül követték õt. Cseppet sem haboztak a családjukat is elhagyni.
  Furcsa...
  Hipnotizálás? Mert ember "józan ésszel" nem tesz ilyet. Nem hagyja a vagyonát és családját, csak mert valaki valamit mondott neki.
  Mindennek azonban semmi köze a hipnózishoz, és egyéb vallási körítésekhez.
  Õk ugyanúgy nem kötõdtek a biológiai szüleikhez, akárcsak Jézus.

3. És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4. Monda néki Jézus: Mi

|
|
|
|

közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.

^*763

  Azért követték gondolkozás nélkül azt a személyt, aki odament hozzájuk és valami furcsát mondott, mert felismerték. Õ a Parancsnok!
  Korábban utasítást kaptak arra, hogy jön majd egy férfi, aki ha majd ezt meg ezt mondja, akkor õt azonnal követniük kell.
  Ezek tizenketten, akiket Jézus apostoloknak nevez, szintén csak félig voltak földi emberek.

^*763 János evangyélioma 2

  Elõrebocsátom, hogy az "apostol" szó nem földi nyelven van. Minden bizonnyal a misszionáriusok nyelvén jelent valamit. De majd késõbb látni fogjuk.
  Nos, mikor összeállt a Csapat, következett a Terv következõ része.
  Ugyanis nyilvánvaló, hogy Jézust nemcsak ez a tizenkét személy követte. Voltak más követõi is. Esetleg több tucatnyian.
  Ebbõl a több tucatnyi emberbõl került ki az a tizenkettõ, az apostolok, akiket Jézus majd aprólékosan beavat a Terv részleteibe.
  Nyilvánvaló, hogy semmiképpen sem csúszhatott hiba a "számításokba". Hiszen ha véletlenül a beavatottak közé egy "civil" kerül, abból nagy baj lehetett volna. Ebben az esetben az egész Terv kudarcba fulladt volna.
  Nos, mielõtt Jézus kiválasztotta a tizenkettõt, hátra volt még egy nagyon fontos lépés:

12. És lõn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el.
13. És mikor megvirrada, elõszólítá az õ tanítványait és kiválaszta azok közül tizenkettõt, a kiket apostoloknak is neveze:

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

14. Simont, a kit Péternek is neveze, és Andrást, annak testvérét, Jakabot és Jánost, Filepet és Bertalant,
15. Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotesnek nevezteték,
16. Júdást, a Jakab fiát és Iskariotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;

^*764

  Innen eléggé egyértelmû, hogy Jézus elment valahova, állítólag imádkozni. Miután visszatért, kiválasztotta a tizenkettõt. Akiket késõbb beavatott a Terv részleteibe.
  Csak egy kérdés merül fel. Ugyan miért kellett Jézusnak elmennie a hegyre imádkozni? Hiszen imádkozhatott volna mondjuk egy házban is, ahol (hogy ne zavarják imájában) magára zárhatta volna az ajtót.
  De imádkozhatott volna úgy is, hogy a vele lévõktõl eltávolodik néhány száz méterre, hogy senki ne zavarja.
  Õ azonban éjszakára eltûnt a többiek szeme elõl, és reggel visszatérve választotta ki csak a beavatottakat.
  Nem furcsa? A hivatalos magyarázat kissé sántít.

^*764 Lukács evangyélioma 6

  Még inkább megkérdõjelezi a hivatalos koncepciót a következõ szövegrészlet:

31. Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért

|
|
|

titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

^*765

  Ezek Jézus szavai. Arról szólnak, hogy Sátán kikérte a követõk neveit, hogy "megrostálja" azokat. Miért?
  Nos, Jézus összetoborozta a Csapatát. Ugyanakkor több tucatnyian követték. Mielõtt azonban a tizenkettõt beavatta volna a Terv részleteibe, elõbb... egyeztetnie kellett a biztonsági szolgálat fönökével...
  Azzal az ürüggyel, hogy imádkozni megy, Jézus otthagyta követõit és elment a hegyre. Egész éjszaka oda volt.
  Mikor elért az elõre megadott helyre, a várt idõpontban megérkezett egy jármû. Fedélzetén jött a biztonsági szolgálat fõnöke.
  Az utasításnak megfelelõen Jézusnak, mielõtt beavatta volna a részletekbe a tizenkettõt, egyeztetnie kellett vele.
  Erre azért volt szükség, hogy egyértelmûen és nagy biztonsággal kizárják a tévedés lehetõségét. Miután a misszionáriusok összevetették a Jézustól kapott neveket és információkat azokkal, melyekkel rendelkeztek, és azok egyeztek, megadták az engedélyt arra, hogy a tizenkét "tanítványt" beavassa a Terv részleteibe.
  Mikor hajnalodott, a jármû, fedélzetén a biztonsági fõnökkel, elrepült. Jézus pedig elindult a követõihez.
  Reggel visszatért, kiválasztotta a misszionáriusok jóváhagyásával a tizenkettõt. A tévedés eshetõsége immáron ki lett zárva.
  Ezután már beavathatta õket a Terv részleteibe.

34. Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

^*766

|
|
|
|
|
|

4. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok.

^*767

  Ezek voltak azok a fontos részletek, melyek nem tartoztak másokra, csak a Csapatra.

10. Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék õt a körülötte lévõk a tizenkettõvel együtt a példázat felõl.
11. Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek.

^*768

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

9. És megkérdék õt az õ tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?
10. Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban...

^*769

^*765 Lukács evangyélioma 22

^*767 János evangyélioma 14

^*766,*768 Márk evangyélioma 4

^*769 Lukács evangyélioma 8

  A titkok információk, melyek Isten országára, egy másik lakott világra vonatkoztak. Ezeket Jézus mások elõtt a legszigorúbb titokban tartotta. Csak a legszûkebb körben fedte fel azokat. Ennek köszönhetõen olyan dolgokat láthattak, melyeket mások nem. Mondjuk egy szuperfejlett civilizáció mûszaki eszközeit:

23. És a tanítványokhoz fordulván monda õ magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok.

|
|
|
|
|
|

24. Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, de nem hallották.

^*770

  Jézus úgy viselkedett, mint a Csapat parancsnoka. Mert valójában az is volt.

1. És lõn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasí-

|
|
|
|

tást, elméne onnan, hagy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.

^*771

  Azaz utasításokat — parancsokat osztogatott. Akárcsak egy parancsnok.
  Arra vonatkozólag is találunk utalásokat, hogy ezek "tizenketten" csak félig voltak földi emberek:

20. Mert nem ti vagytok, a kik szóltok, hanem a ti Atyátoknak

|
|
|

lelke az, a ki szól ti bennetek.

^*772

  Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy Jézus az "Urat" úgy emlegeti, mint az atyját — az Atyát.
  Balgaság lenne azt feltételezni, hogy a földi apjukra gondol. Hiszen így az egész kijelentésnek semmi értelme nem volna. De ha valóban az Atyáról — a misszionáriusokról — van szó, akkor minden érthetõvé válik. Mert az õ "atyjuk", szintén a miszszionáriusok voltak.

19. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyûlöl titeket a világ.

^*773

14. Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyûlölte õket, mivelhogy

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

nem e világból valók (mármint a tanítványok), a mint hogy én sem e világból vagyok.

^*774

16. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.

^(*760)

^*770 Lukács evangyélioma 10

^*771 Máté evangyélioma 11

^*772 Máté evangyélioma 10

^*773 János evangyélioma 15

^{*774, (*760)} János evangyélioma 17

  A szöveg, Jézus szavai, önmagukért beszélnek. A tanítványairól, az apostolokról azt mondja, hogy akárcsak õ, azok sem e földi világból valók...
  Õk mindannyian egy csapathoz tartoztak. Feladatuk volt, melyet el kellett végezniük. Mikor Jézus beavatta õket a Terv részleteibe, akkor közölte velük mindazokat a célkitûzéseket, melyek a jövõbeli eseményekre vonatkoztak.

23. Ti pedig vigyázzatok; íme elõre megmondottam

|
|

néktek mindent.

^*775

  De ne higgyük, hogy a Terv végrehajtásában csak ez a tizenkét személy és a Parancsnok vett részt. Õk voltak a Mag. A kulisszatitkok látható része — a jéghegy csúcsa.
  Ugyanis a háttérbõl egy egész hálózaton keresztül, melynek sok tagja lehetett, a misszionáriusok irányították az eseményeket. Ez volt az a szürke, arctalan szervezet, mely minden eszközével elõsegítette a Mag — a Csapat tevékenységét.
  A késõbbiekben mindez többször is igazolódni fog. Hiszen kiderül majd, hogy a "csodák" mögött egyrészt igen komoly technikai háttér, másrészt egy még komolyabb ügynöki hálózat állt.
  De felmerül itt minden bizonnyal egy másik fontos kérdés is.
  Ugyanis a kedves olvasó most jogosan kérdezhetné, hogy ha mindannyian egy csapathoz tartoztak, és csak félig voltak földi emberek, akkor hogyan lehetséges, hogy Iskariotes Júdás elárulta Jézust, más szavakkal a Csapat parancsnokát?
  A választ erre megint csak valamivel késõbb adjuk meg. Most egyelõre csak annyit, hogy ez nem árulás volt, hanem a Terv által számára elõírt szerep. Mely nagyon is hálátlan volt.
  Foglaljuk hát össze röviden mindazt, amit idáig megtudtunk.
  A misszionáriusok beavatkozásának következtében legalább tizenhárman születtek. Minden bizonnyal õk valamiben többek voltak egy átlagos embernél. Mert különben nem lett volna szükség a mesterséges megtermékenyítésre.
  Ezek a személyek, akik csak félig voltak földi emberek, a térség különbözõ városaiban és lakott településein látták meg a napvilágot. Nyilván nem ugyanazon idõpontban.
  Nem ismerték, nem is ismerhették egymást. Mindannyian az átlagemberek életét élték. Ki ácsmester, ki halász, ki pedig vámszedõ volt.

^*775 Márk evangyélioma 13

  Ám a misszionáriusok pontosan tudták, hogy kik azok, akik nekik köszönhetõen fogantak és születtek meg.
  Mikor Jézust elvitték a légitámaszpontra, a küldetésre való felkészítés során közölték vele azon személyek neveit és feltalálási helyét, akik majdan a csapatába tartoznak majd. Jézus azt is megtudta, hogy ezek szintén ugyanúgy félemberek, akárcsak õ.
  Azt is közölték vele, hogy hogyan kell megszólítania õket — mi a jelszó. Azok ugyanis arról ismerik majd fel, hogy õ a Parancsnok. Ezután feltétel nélkül engedelmeskednek neki.
  Korábban a misszionáriusok nyilván mindegyikkel a tizenkettõ közül felvették valamilyen módon a kapcsolatot. Ekkor csak annyi információt közöltek velük, amennyi feltétlenül szükséges volt.
  Így hát Jézus elindult összetoborozni csapatát. Természetesen akadtak más követõi is.
  Mikor mindannyian együtt voltak, Jézus egy egész éjszakára eltûnt a szemük elõl. Állítólag elment imádkozni.
  Pedig valójában távol a kíváncsiskodó szemektõl, fogadta a misszionáriusok jármûvét, és a fedélzetén érkezõ biztonsági fõnököt. Az azért jött, hogy "megrostálja" — kiválogassa, ellenõrizze — azok adatait, akiket Jézus a tizenkettõ között megnevezett.
  Az ellenõrzés eredménye pozitív lett. Minden adat egyezett. A tévedés lehetõségét egyértelmûen kizárták. Így hát megkapta a misszionáriusok engedélyét ahhoz, hogy az "apostolokat" beavassa a Terv részleteibe.
  Amikor a jármû elrepült, Jézus visszatért a követõihez és kiválasztotta a tizenkettõt.
  Immár együtt volt a Csapat, a Mag, melyre az elkövetkezendõkben sok feladat várt.

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre