AZ EPILEPSZIÁS GYERMEK

  Egy alkalommal, mikor Jézus a tanítványaihoz igyekezett, a következõk történtek.

14. És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
15. És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt.
16. Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

17. És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
18. És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.

^*780

  Egy apa, akinek a gyermeke beteg volt, elvitte azt a tanítványokhoz, hogy meggyógyítsák. Úgy hiszem, nem szükséges medikusi végzettség ahhoz, hogy rájöjjünk: a gyereknek rohamai voltak.
  Napjainkban, gondolom, senki nem venné komolyan, ha mondjuk a világsikert aratott Vészhelyzet címû filmsorozat valamelyik részében azt látnánk, hogy a baleseti osztályra a mentõk beszállítanak egy beteget, akinek habzik a szája, fogát csikorgatja. Az orvosok, akik megvizsgálják, fejüket csóválva azt diagnosztizálják: a betegben gonosz lélek lakozik.
  Erre szinte mindenki mosolyogna, azt hinné, hogy a tv képernyõjén a modern elsõsegélynyújtás paródiáját látja. Hiszen tudjuk, hogy az orvosok elõször is erõs nyugtatót adnának be a rohamtól szenvedõ betegnek, utána pedig a kórház megfelelõ osztályán gyógykezelnék.
  Miért gondoljuk, hogy kétezer évvel ezelõtt ez másképp lett volna? Vagy akkor a betegségeket "gonosz lelkek" okozták? Akkor nem léteztek kórokozók és egyéb betegséget kiváltó tényezõk?
  De igen! Csak nem ismerték azokat. Ezért, ha valaki beteg lett, arra ráfogták, hogy gonosz lélek szállta meg. Napjainkban senkinek sem jutna az eszébe hasonló.
  Ha valaki mégis ezt tenné, akkor azt az orvostársadalom sarlatánnak kiáltaná ki. Jogosan.
  Nos a gyermek, a tünetekbõl ítélve, valószínûleg epilepsziás volt.

^*780 Márk evangyélioma 9

19. Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám.
20. És hozzá vivék azt; és mihelyt õ

|
|
|
|
|
|
|

meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt (rohamot kapott, talán az izgalomtól); és leesvén a földre, tajtékot túrván (habzott a szája) fetreng vala.

^*781

  A gyerek a tömeg láttán megriadt és a félelemmel vegyes izgalom okozta stressz miatt tört ki rajta újra a roham. A földön magánkívül fetrengett, habzott a szája.

21. És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
22. És gyakorta veté õt tûzbe is (láz),

|
|
|
|
|

vízbe is (verejtékezés), hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

^*782

  Jézus itt úgy viselkedett, mint egy diagnosztizáló orvos. A válaszból kiderül, hogy a gyerek születése óta szenved ebben a betegségben.

23. Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.
24. A gyermek atyja pedig

|
|
|
|
|

azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.

^*783

  Az apa végsõ elkeseredettségében nyilván mindenben hajlandó volt hinni, és mindent elfogadni, csak a szeretett gyermeke meggyógyuljon...

25. Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább öszszetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te

|
|
|
|
|

néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!

^*784

  Jézus talán valóban segíteni tudott volna rajta. Ha másként nem, hát enyhítendõ a tüneteket. Ehhez azonban olyat kellett volna tennie, amit mások nem láthattak. Ám amikor egyre nagyobb tömeg gyûlt össze körülöttük, letett errõl a szándékáról.
  De az embereknek valamit produkálnia kellett. Hiszen ha semmit nem tesz, akkor oda a hírneve...
  Úgy döntött hát, hogy csinál egy kis hókuszpókuszt. Fennhangon "megdorgálta a tisztátalan lelket", hogy menjen ki a betegbõl. De minden bizonnyal egyfajta szuggesztív technikát alkalmazott, mellyel ideiglenesen le tudta csillapítani a rohamban szenvedõt. Ne feledjük: Jézus csak félig volt ember. Így képességei is nyilván mások voltak, mint az átlag földi emberé.

^{*781,*782,*783,*784} Márk evangyélioma 9

26. És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy so-

|
|
|
|

kan azt mondják vala, hogy meghalt.
27. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.

^*785

  A betegnél elmúlt a roham, mely igencsak megviselte fizikailag. De röviddel utána már gyûjtött annyi erõt, hogy felkeljen.

28. Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?

|
|
|
|

29. Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel.

^*786

  Mikor a tanítványai megkérdezték tõle, hogy nekik miért nem sikerült "meggyógyítaniuk" a beteget, erre õ azt felelte, hogy ez a betegség gyógyíthatatlan. Csak tünetileg kezelhetõ.
  A fáma már nem szól arról, hogy késõbb ezzel a gyermekkel mi lett. Hiszen csak azon események jegyeztettek le, melyek nagy tömeg elõtt történtek.
  Lehet, hogy késõbb a gyereket újra elõvették a rohamok, de erre ugyan már ki volt kíváncsi? Ki írná meg azt? Hiszen csak egy a sok közül... Ugyan ki figyelte volna õt tovább? Mert mindenki meg volt gyõzõdve arról, hogy immár végérvényesen meggyógyult.
  Sok ember volt tanúja annak, hogy elmúlt a rohama, de ha késõbb újra elõjött, arról már csak a szülei tudtak. Õk meg nem írták meg.
  Mert a történtek után már senki nem foglalkozott velük. Többé már senkit nem érdekeltek.

^*785,*786 Márk evangyélioma 9

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre