A "GUTAÜTÖTT"

  A következõ két bibliai történet mögött is érzõdik a Hálózat jelenléte.

32. Lõn pedig, hogy Péter, mikor mindnyájukat bejárá, leméne a Liddában lakozó szentekhez is.
33. Talála pedig ott egy Éneás nevû embert, ki nyolcz esztendõ óta ágy- ban fekszik vala, ki guta- ütött vala.

|
|
|
|
|
|
|

34. És monda néki Péter: Éneás, gyógyítson meg téged a Jézus Krisztus: kelj föl, vesd meg magad az ágyadat! És azonnal felkele.
35. És láták õt mindnyájan, kik laknak vala Liddában és Sáronban, kik megtérének az Úrhoz.

^*876

  Ez a "csoda" is lényegében hasonló az elõbbiekhez. Ugyanis tartalmazza azt a fontos két elemet, mely az összes többire is jellemzõ.
  Az elsõ ezek közül, hogy adva van egy "beteg" ember. Természetesen mindenki úgy tudja róla, hogy már hosszú ideje betegeskedik.
  A másik fontos mozzanat, hogy a "csodatevõ" mond egy mondatot, amitõl a korábban "hosszasan betegeskedõ" egy pillanat alatt meggyógyul, és úgy viselkedik, mint aki soha nem volt beteg. Természetesen mindez nagyszámú nézõközönség elõtt történik.
  A hatás itt sem maradt el.
  De lássunk még egy érdekes "csodatevést".

36. Joppéban pedig vala egy nõtanítvány, névsze- rint Tábitha, mely megma- gyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gaz- dag vala jó cselekedetek- ben és alamizsnákban, me- lyeket osztogatott.
37. Lõn pedig azokban a napokban, hogy megbete- gedvén, meghala: (micsoda véletlen!) és miután meg- mosták õt, kiteríték a fel- házban.
38. Mivelhogy pedig Lidda Joppéhoz közel vala, a ta- nítványok meghallván, hogy Péter ott van, kül- dének két férfiút õ hozzá, kérve, hogy késedelem nélkül menjen át hozzájuk.
39. Felkelvén azért Péter, elméne azokkal. Mihelyt

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

oda ére, felvezeték õt a felházba: és elébe állának néki az özvegyasszonyok mindnyájan sírva és muto- gatva a ruhákat és öltöze- teket, melyeket Dorkás csi- nált, míg velük együtt volt.
40. Péter pedig mindenkit kiküldvén, térdre esve imádkozék; és a holt testhez fordulván, monda: Tábitha, kelj fel! Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pé- tert, felüle.
41. És az kezét nyújtva néki, felemelé õt; és beszólítván a szenteket és az özvegy- asszonyokat, eleikbe állatá õt elevenen.
42. És tudtára lõn az egész Joppénak; és sokan hívé- nek az Úrban.

^*877

  Nocsak? Kell, hogy már derengjen valami! Ez a negyedik olyan "csodatevés", ahol a történteknek nem lehettek szemtanúi!

^*876,*877 Az apostolok cselekedetei 9

  Kísértetiesen hasonlít Illés és a sareptai asszony gyermekének (*491), késõbb Elizeus (*778), illetve Jézus és a "halott" kislány (*777) esetére.
  Ami ezekben a történetekben közös, az az, hogy valami olyat csináltak, aminek nem volt szabad szemtanújának lenni. És utólag a krónikások teszik hozzá, hogy szerintük mi is történt odabenn.
  Adott esetben Tábitha szintén a Hálózat ügynöke volt. A városában azzal hívta fel magára az emberek figyelmét, hogy jó szívvel segítette az arra rászorulókat. Egy idõ múlva természetesen sokan ismerték.
  És micsoda véletlen (?!), hogy ez a Tábitha épp akkor "halt meg", mikor Péter a környéken tartózkodott.
  Azt már tudjuk, hogy nagy valószínûséggel a misszionáriusok a "halál" szimulálásához egy speciális szert alkalmaztak, amit a keleti kultúrák is jól ismernek.
  Ennek hatására az illetõ a halál összes "tünetét" produkálta. Csak... nem volt halott.
  Mindenki azt hitte, hogy halott. De mivel Péter a környéken tartózkodott, s "csodatettei" nyomán nagy volt már a híre, ezért elküldtek érte. Az eljött, megnézte, és mindenkit kiküldött...
  Ha valóban "csak" imádkozni akart volna fölötte, akkor azt megtehette volna a többiek elõtt is. Legfeljebb megkérte volna õket arra, hogy maradjanak csendben, ne zavarják. Mert ha valóban csoda a "csoda", akkor az a többi ember szeme láttára is megtörténhetett volna. Ámde õ mégis kiküldte õket...
  Kettesben maradva a "halottal", nyilván valamilyen szert adott be neki, amitõl az kis idõ múlva a tetszhalotti állapotból feléledt.
  Amikor az emberek meglátták, hogy Péter kézen fogva vezeti elõ a "halottat", természetesen azonnal csodát emlegettek. Hiszen percekkel elõtte Tábitha nem is lélegzett, és a szívdobogását sem lehetett hallani. Most meg... itt áll és mosolyog...
  A hatás lenyûgözõ volt...
  Még hetekig beszélték a környéken, hogyan "gyógyított" meg Péter két embert...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre