AZ INVÁZIÓ ÉJSZAKÁJA

  Korábban láthattuk, hogy a misszionáriusok minden békés eszközt megragadtak ahhoz, hogy a fáraót rákényszerítsék az izraelita rabszolgák szabadon bocsátására. (Egyik próbálkozásuk sem járt eredménnyel.) A fáraó konoksága és ostobasága miatt azonban — a végsõ eszközhöz — a nyílt erõ bevetéséhez voltak kénytelenek folyamodni.
  A cél az volt, hogy csak olyan mértékben alkalmazzanak erõt, hogy zûrzavar és pánik törjön ki az egyiptomiak között. Ebben a zûrzavarban nyílott lehetõség arra, hogy a rabszolga izraeliták elhagyhassák Egyiptom területét.
  Miután kidolgozták a kommandóakció részletes tervét, ki lett tûzve az idõpont — a hónap tizennegyedik napja. De lássuk a történéseket:

1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
3. Szóljatok Izráel egész gyülekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
6. És legyen nálatok õrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyüle- kezete estennen.

^*22

  Minden izraelita családnak négy nap állt a rendelkezésére ahhoz, hogy bárányt vásároljon. Erre azért volt szükség, hogy egyet-egyet mindenki garantáltan tudjon venni. Hiszen hirtelen megnõtt a kereslet, és nehezen lehetett bárányt kapni. Ehhez kellett a négy nap.

7. És vegyenek a vérbõl, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöl- dökfára.
8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tûzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserû füvekkel egyék meg azt.
9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben fõtten, hanem tûzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lá- baitokon és pálczáitok kezetekben (indulásra készen,

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

csak a jelre várva), és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen az éjszakán és megölök minden elsõszülöttet Égyiptom földén, az embertõl kezdve a baromig...
13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

^*23

^*22,*23 Mózes II. könyve 12

  A misszionáriusok utasításának megfelelõen, az izraelitáknak a leölt bárányok vérével kellett megjelölni a bejárati ajtó keretét. Hogy miért a bárányok vérével?
  Abban az idõben nem mehettek a boltba egy doboz festéket venni. Csak azt lehetett felhasználni, ami rendelkezésükre állt. A leölt bárányt pedig sütve kellett megenniük, hiszen nem volt idõ arra, hogy "fõzõcskézést" rendezzenek. Nem ehették nyersen sem, mert akkor többen megbetegedhettek, és ezzel az akciót hátráltatták volna. Mindenkinek sietve kellett elfogyasztani a húst, hogy legyen másnap erejük a meneküléskor. Hisz egy jó darabig úgysem fognak húst látni...
  Az egyiptomiak meg nem foghattak gyanút, hogy valami készül, mert legfeljebb azt hihették, hogy az izraeliták valamiféle vallási szertartást végeznek.
  Hogy minek kellett megjelölni azon házak bejárati ajtaját, ahol az izraeliták laktak?

21. Elõhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát.
22. És vegyetek egy köteg izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérbõl, a mely az edényben van; ti közületek pedig senki se

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

menjen ki az õ házának ajtaján reggelig.
23. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba.

^*24

  Megjelölték az ajtó tokját, és bezárkóztak. Leszállt az éj...
  A kitûzött idõpontban repülõ jármûvek hangja hangzott fel az éjszakai égbolton. Ezek a települések közelében landoltak.

34. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az õ fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy õket megszabadítsam...

^*25

|
|
|
|
|
|
|

13. Az Úr, mint egy hõs kijõ, és mint hadakozó felkölti haragját (a közelben landoló csapat- szállító ûrhajók hajtó- mûveinek a lángja), kiált, sõt rivalg (a landoló jármûvek erõs zaja)...

^*26

  A landolt jármûvekbõl kommandósok bukkantak elõ, kezükben fegyvereikkel:

5. És mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Azon a napon, melyen elválasztám Izráelt, és fölemelém kezemet (lövésre emelt fegyver)

|
|
|
|
|

a Jákób háza magvának, és megismertetém magamat velök Égyiptom földén (a házaik ablakain keresztül az izraeliták saját szemük-

^*24 Mózes II. könyve 12

^*26 Ésaiás könyve 42

^*25 Az apostolok cselekedetei 7

kel láthatták a fegy- vereikkel harcoló kom- mandósokat), és kezemet fölemelém nékik, mondván: Én vagyok az Úr (a fegyvereik hatalmának köszönhetõen valóban õk voltak a helyzet urai), a ti Istenetek!

^*27

|
|
|
|
|
|
|

2. És tudjátok meg ma (mert nem a ti fiaitokkal szólok, a kik nem tudják és nem látták) az Úrnak a te Istenednek fenyítését, nagyságát, erõs kezét, és kinyújtott karját.

^*28

  A harcosok parancsba kapták, hogy azokba a házakba, amelyek ajtókerete vörös színnel van megjelölve, tilos belépniük. Az izraelitáknak pedig nem volt szabad kimenniük. Ha kiléptek az ajtón, akkor a kommandósok ugyanolyan célpontnak tekintették õket, mint bárki mást.
  A hivatalos felfogás szerint maga az "Úr" személyesen jelent meg és mért csapást az egyiptomiakra. Ugyanakkor a szövegekben a következõket találjuk:

4. És a Faraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Égyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izráel fiait Égyiptom földérõl nagy büntetõ ítéletek által.

^*29

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy elmenjen és válaszszon magának népet valamely nemzetség közül, kisértésekkel: jelekkel, csudákkal, haddal, hatal- mas kézzel, kinyújtott karral, és nagy rettenetességek által, a miképen cselekedte mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti Istenetek Égyiptomban, szemeitek láttára?

^*30

  Folyt az akció. Sikolyok, kiáltások, lövések villanásai és robbanások hangjai hallatszottak...

8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erõs kézzel, kinyújtott karral, nagy

|
|
|

rettentéssel, jelekkel és csudákkal.

^*31

  Az abban a korban élõ emberek természetesen nem ismertek semmiféle lõfegyvert, és arról sem volt fogalmuk, hogy mi az a robbanás. Hiszen a lõport a kínaiak fedezték fel valamikor a második évezred legelején. Mindezeket õk rettentéseknek, jeleknek és csudáknak nevezték. Nem voltak olyan fogalmaik, amelyekkel jellemezni tudták volna mindazt, amit az ablakokon keresztül láttak.
  A házakban a félelemtõl reszketve ültek az izraeliták. Kintrõl beszûrõdött a parancsok hangja, melyeket az ismeretlen fegyveresek fennhangon osztogattak, a saját nyelvükön, amit az izraeliták nem értettek:

6. Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött

|
|
|

Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék ott, a mit nem tudtam.

^*32

^*27 Ezékiel könyve 20

^*30 Mózes V. könyve 4

^*28 Mózes V. könyve 11

^*31 Mózes V. könyve 26

^*29 Mózes II. könyve 7

^*32 Zsoltárok könyve 81

  Kint szabályos, de egyenlõtlen harc folyt:

3. Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala

|
|
|

ama napon, a harcznak napján.

^*33

  Hiszen az egyiptomiak kezdetleges eszközeikkel nem tudták felvenni a harcot a szuperfegyverekkel szemben...
  Hogy milyen hatással volt az egyiptomiakra a kommandósok megjelenése?

15. Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején láttatok vele csodadolgokat (valóban, hiszen ilyen technikát sem azelõtt, sem azután abban a korban nem láttak).
16. Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel (hiszen az õ nyilaik, dárdáik nevetséges játékszerek a misszionáriusok fegyverei mellett). Kezöket szájokra teszik (rettenetes félelem szállja meg õket), füleik megsiketülnek (a jármûvek robaja, a fegyverek dörgése, a robbanások zajától);

^*34

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

8. Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé (itt a csapatszállító jármûvekrõl van szó): megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri (a robbanások detonációja, lángja és hatása), és nyilaival által veri (a "kinyújtott kéz" a kézifegyverek lövedékei, és azoknak a hatása).

^*35

  A rajtaütés a végéhez közeledett. Az egyiptomiak házaiban halottak ezrei hevertek. A pusztítás nagy volt. Ennél csak a pánik és a zûrzavar volt nagyobb. Éjfélkor az akció véget ért...

29. Lõn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsõszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsõszülöttétõl fogva, a ki az õ királyi

|
|
|
|
|

székiben ül vala, a tömlöczbeli fogolynak elsõszülöttéig és a baromnak minden elsõ fajzását.

^*36

  A fegyveresek visszavonultak a jármûvek fedélzetére, azok felemelkedtek és eltûntek az éjszakában. A fegyverropogást a halottaikat sirató emberek jajgatása váltotta fel.
  Káosz uralkodott mindenütt. Ekkor jött el az ideje, hogy az izraeliták, házaikat elhagyva, családostól, gyerekestõl az éj és a zûrzavar leple alatt útnak induljanak...

1. Ügyelj az Abib hónapra, és készíts az Úrnak, a te Istenednek páskhát; mert az Abib hónapban hozott ki

|
|
|

téged az Úr, a te Istened Égyiptomból éjjel.

^*37

^*33 Zakariás könyve 14

^*36 Mózes II. könyve 12

^*34 Mikeás könyve 7

^*37 Mózes V. könyve 16

^*35 Mózes IV. könyve 24

  Kinyíltak az izraeliták házainak ajtói, és a menekülõk sietve elindultak. Az egyiptomiak persze nem törõdtek velük. Hiszen halott és sebesült hozzátartozóikkal voltak elfoglalva.

30. És fölkele a Faraó azon az éjszakán és mind az õ szolgái és egész Égyiptom, és lõn nagy jajga tás

|
|
|

Égyiptomban; mert egy ház sem vala, melyben halott ne lett volna.

^*38

  A kommandóakciónak volt egy másik lélektani hatása is. Az egyiptomiak egyelõre az akció keltette sokk hatása alatt voltak. Nemhogy akadályozták volna, hanem egyenesen unszolták az izraelitákat, hogy országukat elhagyják:

31. És hívatá (a fáraó) Mózest és Áront éjszaka és monda: Keljetek fel, menjetek ki az én népem közûl, mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, szolgáljatok az Úrnak, a mint mondátok.

|
|
|
|
|
|

33. És az Égyiptombeliek erõsen rajta valának, hogy a népet mentül hamarább kiküldhessék az országból; mert azt mondják vala: mindnyájan meghalunk.

^*39

  Ekkor nem is gondoltak arra, hogy az izraelitákat üldözõbe vegyék. Egyelõre...
  Kezdetét vette a menekülés...

RÖVID TARTALOM.
  A misszionáriusok minden békés eszközt megragadtak ahhoz, hogy a fáraót jobb belátásra bírják. De minden próbálkozásuk eredménytelen maradt. Így nem maradt más lehetõségük, mint bevetni fegyvereseiket, s ezzel pánikot és zûrzavart okozni.
  Mózessel közölték a személyi készülékén keresztül, hogy mi fog történni, és az izraelitáknak mi a teendõjük. Négy nap állt rendelkezésükre ahhoz, hogy családonként egy-egy bárányt vásároljanak, s az invázió elõestéjén a házaik bejárati ajtaját annak vérével megjelöljék, a húsát pedig sütve elfogyasszák. Ugyanis szükségük lesz az energiára a meneküléskor.
  Sötétedés után a települések közelében jármûvek landoltak, és abból fegyveresek bukkantak elõ. A parancsok, melyeket fennhangon osztogattak az akció közben, nem földi nyelven hangzottak el.
  Az akció éjfélkor véget ért. A fegyveresek jármûveikkel eltûntek az éjszaka sötétjében. A rajtaütés megtette hatását. Az egyiptomiak immár kérlelték az izraelita rabszolgákat, hogy elhagyják országuk földjét. Hiszen rettenetesen meg voltak rémülve.

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre