JÁNOS. A FOGANTATÁS

  A Terv két kulcsfontosságú szereplõre épült. Az elsõ személy a "felvezetõ". Feladata felhívni magára az emberek figyelmét. Mintegy "elõkészíteni a talajt" a második személynek, aki majd maradandó nyomot hagy az emberiség emlékezetében.
  A cselekmény azzal indul, hogy egy meddõ asszony már sokadszor a bibliai történetben, terhes lesz. Fiúgyermeket hoz a világra.
  Idézzük csak fel, hány esetben álltak a misszionáriusok a mindaddig meddõ, terméketlen asszonyok (Sára, Anna, Manoah felesége) teherbeesése mögött? Ezeket a meddõ asszonyokat minden esetben mûvi úton termékenyítették meg.
  Azok a személyek, akik ilyen módon születtek, kivétel nélkül mindannyian kulcsfontosságú szerepet játszottak a történelem során. Maradandó nyomot hagyva maguk után.
  Nos, a "felvezetõ személy" fogantatása sem történt másképp:

5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevû pap az Abia rendjébõl; az õ fele- sége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
6. És mind a ketten igazak valának az Isten elõtt, kik az

|
|
|
|
|
|
|

Úrnak minden parancso- lataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
7. És nem volt nékik gyer- mekük, mert Erzsébet meddõ vala, és mind a ketten immár idõs embe- rek valának.

^*696

  Mindez kísértetiesen hasonlít Ábrahám és Sára vagy Manoah és feleségének történetére! Hiszen Zakariásnak és feleségének, Erzsébetnek nem volt gyermekük. Valamelyikük meddõségének következtében.
  Amikor az események középpontjába kerültek, már idõs emberek voltak. Még halvány reményük sem lehetett arra, hogy utódjuk szülessék.
  Azt, hogy a misszionáriusok miért szemelték ki éppen õket a "felvezetõ személy" szülõiként, nem tudjuk. Csak azt, hogy kapcsolatba léptek velük.

8. Lõn pedig, hogy mikor õ rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten elõtt,
9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot ger- jesszen.

|
|
|
|
|
|
|
|

10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölõ oltár jobbja felõl.
12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg õt.

^*697

^*696,*697 Lukács evangyélioma 1

  Mikor Zakariás pap benn volt az Úr házában, valami történt, amitõl nagyon megrémült. Minden bizonnyal egy szokatlan, nem mindennapi látvány volt rémületének az oka.
  Ne feledjük, hogy egyedül volt benn! Ugyanis a misszionáriusok gondosan ügyeltek arra, hogy a kapcsolatfelvételnek más szemtanúja ne legyen.
  Most persze találgathatnánk, hogy élõ személlyel találkozott ott, vagy csak valamilyen technikai trükkel. Ez valóban csak találgatás lenne. De hogy közelebb maradjunk a valósághoz, ezért azt kell mondanunk, hogy valamilyen módon az egyik "misszionárius ügynök" jutott be az épületbe.
  Ne feledjük, hogy õk sok esetben ugyanúgy néznek ki, mint bármelyikünk. Ha akarják...
  Ha viszont tudatni akarták, hogy nem mindennapi emberrel állunk szemben, akkor annak különösebb mûszaki akadálya nem volt. Hiszen ezer szó helyett többet ért az, amit Zakariás a saját szemével látott.
  Engedjük kicsit szabadjára a képzeletünket. Tegyük fel, hogy egy ilyen "ügynök" ugyanúgy néz ki, mint bármilyen más ember. Ugyanolyan öltözéket visel, mint bárki más. Ezért egyáltalán nem feltûnõ, elvegyül a tömegben.
  Az öltözéke mindennapinak tûnik. De valójában nem az. Mondjuk, apró világító félvezetõ eszközök vannak a palástjába szõve. Ha ezek nem mûködnek, akkor a palást egy közönséges ruhadarab. Viszont ha igen...
  Ha tudatni akarja a célszeméllyel, hogy õ nem mindennapi ember, és ezt demonstrálni is kívánja, akkor mûködésbe hozza ezeket az apró, palástba szõtt eszközöket. Amitõl az világítani kezd.
  Így a látvány önmagáért beszél, és a célszemély azonnal érti, hogy nem közönséges személlyel van dolga. Így az "ügynöknek" nem kell magyarázkodnia vagy gyõzködnie õt. Hiszen a látvány beszél helyette.
  Elmondja mondanivalóját és sietve távozik. Ahogy az utcára kilép, a palástot "kikapcsolja", és így már semmi feltûnõ nincs rajta. Elvegyül az emberek között.
  Közben a célszemély a látvány hatása alatt van. Hiszen természetesen nem ismer olyan palástot, mely világít...

  Ha most bárki ezt mûszakilag képtelenségnek tartja, akkor csak nézze meg egyik vagy másik rocksztár fellépõ öltözékét. De különben napjainkban bárki, aki csak egy kicsit is ért az elektronikához, házilag is barkácsolhat magának hasonló világító palástot.
  Ilyen egyszerû az egész. Napjainkban. És kétezer évvel ezelõtt?
  Visszatérve Zakariás pap történetéhez, lássuk, mit közölt vele az "ügynök":

13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te kö- nyörgésed, és a te felesé- ged Erzsébet szül néked fiat (elõre tudta a születendõ nemét), és nevezed az õ nevét Jánosnak.

|
|
|
|
|
|
|
|

14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örven- dezni az õ születésén;
15. Mert nagy lészen az Úr elõtt, és bort és részegítõ italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az õ anyjának méhétõl fogva.

^*698

  Nem akármit közölt hát vele az ismeretlen: gyermekük fog születni!
  Egyrészt korábban Erzsébet soha nem esett teherbe, meg aztán idõsödõ emberek voltak. Így már rég lemondtak arról, hogy valaha is gyermekük születhet. Hiszen az teljesen lehetetlennek tûnt. Ezért Zakariás pap hitetlenkedve fogadta a hallottakat:

18. És monda Zakariás az angyalnak: Mirõl tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, és az én feleségem is igen idõs.
19. És felelvén az angyal, monda néki:

|
|
|
|
|
|

Én Gábriel vagyok, ki az Isten elõtt állok; és kül- dettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

^*699

  Nos, mint már említettük, Zakariás nagyon megijedt, mikor odabenn az ismeretlennel találkozott. Olyannyira sokkolta a szokatlan látvány, hogy ideiglenesen leblokkolt. És nem tudott beszélni. A blokk feloldásához pedig huzamosabb idõre volt szükség.
  Nem egy olyan esetet ismerünk napjainkban, mikor valaki olyannyira megijed valamitõl, hogy ideiglenesen megnémul (leblokkol). Aztán idõvel az agya feldolgozza a történteket, és újra megszólal. Ez napjainkban egyáltalán nem tûnik különlegességnek.
  Ugyanez esett meg Zakariás pappal. Õ is "megnémult". A szövegek természetesen erre megpróbáltak magyarázatot adni. Hiszen nem

^*698,*699 Lukács evangyélioma 1

ismerhették akkor még a "blokkolás" fogalmát. Ezért kreáltak hát helyette egy másik magyarázatot:

20. És ímé megnémulsz és nem szólhatsz mindama napig, a melyen ezek meg- lesznek: mivelhogy nem

|
|
|

hittél az én beszédimnek, a melyek beteljesednek az õ idejökben.

^*700

  Ennek a kreált magyarázatnak köszönhetõen öltöttek a történések "csodás", misztikus színezetet.
  Miután az ismeretlen távozott, Zakariás egy ideig ott állt kõvé meredve. Idõ kellett, míg a döbbenetbõl feleszmélt. Az emberek közben kinn várakoztak. Nem értették, miért nem jön elõ:

21. A nép pedig várja vala Zakariást, és csodálkozék, hogy a templomban késik.
22. És kijövén, nem szól- hata nékik;

|
|
|
|

eszökbe vevék azért, hogy látást látott a templomban; mert õ csak integetett nékik, és néma maradt.

^*701

  Zakariás pap valószínûleg nemcsak ez egy alkalommal találkozott az ismeretlennel. Hiszen az egyik szövegrészben a következõk szerepelnek:

78. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, a melylyel

|
|

meglátogatott minket a naptámadat a magasságból,

^*702

  Ez a részlet Zakariás énekébõl való, ahol is õ "hálát ad" azért, hogy fia született.
  Ebbõl kiderül, hogy az "Úr" meglátogatta a magasságból õket. Azaz az égbõl valami leereszkedett. Ez a valami, ami leereszkedett, nyilván jármû volt. A látványát "naptámadathoz" hasonlítja. Más szóval egy jármû megjelenésérõl van szó, mely leereszkedett az "égbõl", és igen erõs fényt sugárzott. Természetesen nem maga a jármû, hanem annak a hajtómûvei.
  A találkozás után az események felgyorsultak.
  A misszionáriusok egy csoportja titokban meglátogatta Zakariásékat, és megejtették az idõsödõ és mindaddig meddõ Erzsébeten a beavatkozást, amely során egy megtermékenyített petesejtet ültettek be a méhébe. Ennek következtében terhes lett:

24. E napok után pedig fogada méhében Erzsébet az õ felesége, és elrejtõzék öt hónapig, mondván:

|
|
|
|

25. Így cselekedett velem az Úr a napokban, a me- lyekben reám tekinte, hogy elvegye az én gyalázatomat az emberek között.

^*703

^{*700,*701,*702,*703} Lukács evangyélioma 1

  És itt felmerül egy újabb kérdés: miért bújt el Erzsébet az emberek elõl? Nyilvánvaló, hogy mindaz, amit a misszionáriusok vele "mûveltek", szégyenérzetet váltott ki benne. Napjainkban egyik asszony sem szégyenkezik azon, hogy mûvileg termékenyítik meg. Hiszen ez rutinbeavatkozás. Napjainkban. Viszont kétezer évvel ezelõtt?
  Öt hónapba telt, míg Erzsébet fel tudta dolgozni azt, hogy valakik "hozzányúltak". Csak idõvel múlt el a szégyenérzete és az annak nyomán kialakult depressziója.

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre