JÉZUS. A FOGANTATÁS

  Erzsébet után a misszionáriusok egy másik nõt is kerestek. A késõbbiekben neki szánták a szerepet, hogy a TERV központi figuráját világra hozza. Nyilvánvaló, hogy a kiválasztott személynek több olyan kritériumnak kellett megfelelnie, amirõl nem tudunk.
  Hosszas keresés után egy Mária nevû hajadont szemeltek ki, aki Názáretben élt.
  Hat hónappal Erzsébet mesterséges megtermékenyítése után ugyanaz a Gábriel nevû ismeretlen felkereste Máriát is:

26. A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentõl Galileának városába, a melynek neve Názáret,
27. Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából való József nevû férfiúnak volt elje- gyezve. A szûznek neve pedig Mária.
28. És bemenvén az angyal õ hozzá, monda néki: Örülj,

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
29. Az pedig látván, meg- döbbene az õ beszédén, és elgondolkodék, hogy mi- csoda köszöntés ez?!
30. És monda néki az an- gyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Is- tennél.

*704

  Nos, ebbõl a szövegbõl két dolog derül ki. Az elsõ, hogy Gábriel, akivel korábban Zakariás pap találkozott, nem volt valamiféle misztikus látomás. Hanem nagyon is valós személy volt. Ugyanis személy szerint kereste fel Máriát.
  A másik következtetés, hogy a külsejét tekintve nem volt rajta semmi rendkívüli. Hiszen hétköznapi embernek nézte õt a hajadon. Amit furcsállott, az a köszöntés volt, amivel õt a házba belépõ ismeretlen köszöntötte.
  Hogy miért nem használták ismételten a "hatásos látvány", mint például a "fényes köpeny" módszerét a misszionáriusok? A válasz nyilvánvaló. Valamivel korábban oly jól sikerült Zakariásnál Gábriel "belépõje", hogy annak nyomán az egy idõre megnémult.
  Ebbõl okulva, itt másképp közelítettek Máriához. Egyrészt azért, mert az leányzó, és így még Zakariásnál is jobban megijedt volna. Másrészt nem akarták a dolgokat azzal bonyolítani, hogy nagyon ráijesztenek.
  Ezért szelídebb eszközökhöz folyamodtak. De jobban megfigyelve mégiscsak volt valami furcsa, valami szokatlan az ismeretlen kinézetében. Hiszen Mária mégiscsak megijedt tõle.

*704 Lukács evangyélioma 1

  Ez a személy egy fontos, a hajadon számára sorsdöntõ fontosságú üzenetet hozott:

31. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az õ nevét JÉ- ZUSNAK.
32. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hi- vattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ atyjának, királyi székét;

|
|
|
|
|
|
|

33. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az õ királyságának vége nem lészen!
34. Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?

*705

  Mária nagyon elcsodálkozott a hallottakon. Ugyanis abban a korban csak azt tudták, hogy egy nõ kizárólag egyféleképpen eshet teherbe és szülhet gyermeket. Természetes úton.
  Ámde ehhez egy férfiúra is szükség van. Mária pedig hajadon és szûz volt. Ezért kérdezett hát rá, hogy ugyan hogyan is történhetne vele ilyesmi. Hiszen semmi "olyat" nem tett, és így teherbe sem eshet.
  Erre az "angyal", az ismeretlen, a következõket válaszolta:

35. És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Ma- gasságosnak ereje árnyé-

|
|
|

koz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

*706

  A misszionáriusok azzal próbálják õt meggyõzni, és a beleegyezését megkapni, hogy példaként Erzsébetet, a késõbbi Keresztelõ János anyját említik:

36. És ímé Erzsébet, a te rokonod, õ is fogant fiat az õ vénségében; és ez már a

|
|
|

hatodik hónapja néki, a kit meddõnek hívtak:

*707

  Meg akarták gyõzni arról, hogy amit felajánlanak neki, valóban nem lehetetlen:

37. Mert az Istennél semmi

|

sem lehetetlen.

*708

  Ez valóban így is van, hiszen napjainkban a meddõség nem akadály, mint volt Erzsébet korában. Sõt, az is megoldható, hogy szûz hajadon teherbe essék és gyermeket hozzon a világra. Férfi tevõleges "közremûködése" nélkül.
  Erzsébet példája végül is meggyõzte Máriát, s beleegyezését adta:

38. Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te be- széded szerint (beleegye-

|
|
|

zését adta a beavatkozás elvégzéséhez). És elméne õ tõle az angyal.

*709

*705,*706,*707,*708,*709 Lukács evangyélioma 1

  Így hát a misszionáriusok a fiatal nõ beleegyezését bírva, megejtették a mûvi megtermékenyítést. Ekkor õ még valóban hajadon és szûz volt.
  Ugyanakkor már jegyben járt Józseffel, aki minderrõl semmit sem tudott. Hiszen mindvégig titokban kellett az egészet tartania.
  Telt az idõ, s a Mária méhében fejlõdõ magzat gyarapodott. A misszionáriusok szigorúan megtiltották Máriának, hogy a jegyese testi közeledését elfogadja. Amit az be is tartott:

25. És nem ismeré õt, míg meg nem szülé az õ elsõ-

|
|

szülött fiát; és nevezé an- nak nevét Jézusnak.

*710

  Ennek nyilván megvoltak a maga okai. Valószínûleg kockáztatta volna a magzat egészséges kihordását.
  Így hát értetlenül, ámde József napirendre tért a kérdés felett.
  Az idõ azonban telt, és Mária terhességének egyre nyilvánvalóbb jelei kezdtek mutatkozni. Egy idõ után József is észrevette ezeket. Kérdõre vonta hát Máriát. Sérelmezte, hogy a közeledését minden esetben elutasította, és most mégis terhes.
  Ennek csak egy oka lehet: valaki mással volt együtt. Mikor kérdõre vonta, és követelte, hogy mondja meg az illetõ nevét, Mária csak hallgatott.
  Ez persze még tovább ingerelte a férfit, míg végül kijelentette: a jegyességet felbontja, és Mária mehet, amerre akar. De nem kívánt nyilvános jelenetet rendezni.

18. A Jézus Krisztus szü- letése pedig így vala: Mária, az õ anyja, elje- gyeztetvén Józsefnek, mie- lõtt egybekeltek volna, viselõsnek találtaték a Szent Lélektõl.

|
|
|
|
|

19. József pedig, az õ férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará õt gyalázatba keverni, el akarta õt titkon bocsátani.

*711

  Mikor már minden elveszettnek tûnt, és Mária sehogyan sem tudta jegyesét jobb belátásra bírni, megmondta az igazat. Hiszen nem akart az utcára kerülni. Ugyanis õ semmi rosszat nem tett.
  Amikor József meghallotta Mária magyarázatát, enyhén szólva kinevette. Hiszen mindaz, amit hallott, nemhogy nehezen hihetõnek, hanem egyenesen képtelenségnek tûnt számára.
  Mivel azt gondolta, hogy a hajadon bolondnak nézi õt, ezért még indulatosabb lett. Végül a vita azzal ért véget, hogy elment és bevágta maga mögött az ajtót.

*710,*711 Máté evangyélioma 1

  Mária magára maradt. Sírt. Hiszen az az ember, akit valóban szeretett, többé nem hitt neki. Minden jövõbeli terve összedõlni látszott. Pedig õ csak jót akart. Úgy érezte, vége mindennek.
  Józsefet nem látta többé...
  Mivel a méhében fejlõdõ magzat a TERV kulcsfontosságú figurája volt, ezért nyilván a misszionáriusok figyelemmel kísérték annak fejlõdését. Nem volt szabad, hogy komplikáció lépjen fel, hiszen túl nagy volt a tét. Rengeteg energiát fordítottak a misszionáriusok a megfelelõ jövõbeli anya megtalálására.
  Idõnként nyilván valaki közülük felkereste õt, hogy meggyõzõdjék, minden rendben megy-e. Ez lehetett akár Gábriel is.
  Mária a soron következõ "vizit" során elpanaszolta, hogy József felbontotta a jegyességet és elhagyta õt.
  Ez váratlan fordulat volt a misszionáriusok számára. Elvégre nem akarták, hogy "gyermekük" szégyenletesen jöjjön a világra. Mert ha nincs apja, akkor törvénytelennek számít. A születendõ Jézus így mindvégig magán viselte volna ezt a szégyenfoltot.
  Ezért úgy döntöttek, hogy kiköszörülik a csorbát. Személyesen gyõzik meg Józsefet arról, hogy Mária nem hazudik, és valóban nincs földi apja a születendõ gyermeknek.
  Ezért hát az egyik éjjel felkeresték Józsefet. Ugyanúgy cselekedtek, ahogy korábban Zakariás pap esetében tették: bevetették egész eszköztárukat. A látvány önmagáért beszélt.

20. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia,

|
|
|
|

ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogan- tatott, a Szent Lélektõl van az.

*712

  József felébredt, és meglátta az "angyalt". A látványtól nagyon megijedt. Egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az ismeretlen személyét megkérdõjelezze.
  Az közölte vele, hogy mindaz igaz, amit Máriától hallott, és a terhességéhez semmilyen férfinek köze nincs. Utasították, hogy térjen vissza a jegyeséhez.
  Hogy elkerüljék a kérdések végeláthatatlan sorát, illetve, hogy az esetnek más szemtanúi is legyenek József szomszédságából, ezért elaltatták õt. Utána sietve távoztak.

*712 Máté evangyélioma 1

  Mikor a férfi reggel felébredt, élénken emlékezett a történtekre. Ámde azt nem tudta eldönteni, hogy álom volt-e mindez, vagy valóság. Hiszen a látogatásnak semmilyen nyoma nem maradt.
  Végül úgy döntött, hogy álmodta. De a történtek olyan erõs nyomot hagytak az emlékezetében, hogy biztos volt afelõl — nem képzelõdött.
  Mivel a Mária verziója és az ismeretlentõl hallott dolgok egybevágtak, ezért sértõdöttsége kezdett alábbhagyni. Most már kételkedni kezdett igazában, és már nem haragudott annyira a jegyesére. Míg végül erõt vett magán és felkereste a hajadont.
  Ahogy elmondta neki, mi történt, szerinte persze csak álmodta az egészet, Mária sírásban tört ki. Hiszen József végre már nem utasította el mereven a magyarázatát.
  Ahogy a férfi a nõ könnyes szemébe nézett, úgy érezte, hisz neki. Hinnie kell neki. Mert még mindig szereti.
  A dolgok végül, akárcsak a romantikus regényekben, rendezõdtek.
  A misszionáriusoknak közvetlen beavatkozásukkal sikerült a csorbát kiköszörülniük. A csecsemõ immár törvényesen, egy ép családban láthatta meg a napvilágot.

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre