KERESZTREFESZÍTÉS

  Ezután az események fölpörögtek. A tömeg Jézust akarta a kereszten látni.
  Azt, hogy mindezek elõre meghatározott forgatókönyv szerint történtek, jól jellemzik Jézus szavai:

34. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik;

|
|

mert nem tudják mit csele- kesznek...

^*838

  Ugyanis a tömeg csak a forgatókönyvhöz statisztált. Hiszen mindannyian tudjuk, napjaink eseményein okulva, hogy egy embertömeget nagyon könnyû manipulálni. A tömegben az emberek bármi olyat megtesznek, amit különben soha nem tennének meg.
  A misszionáriusok mindezt tökéletesen tudták. A tömegben lévõ hangadók, akik mint említettük, a Hálózat tagjai voltak, uszították az embereket. Ezt kellett tenniük.
  Ugyanis mindennek a Tervnek megfelelõen kellett történnie.
  Jézust megfeszítették...
  Mintegy három óra hosszat volt a kereszten.
  A történések azért voltak húsvét péntekjére idõzítve, hogy még legyen remény Jézust újraéleszteni.
  Mivelhogy péntek este volt már, és közelgett a szombat, ezért a katonák siettették a haldoklók haláltusáját azzal, hogy eltörték a lábszárcsontjukat. Ezzel a halál hamarabb beállt náluk, mivel nem tudtak már a lábukra támaszkodva megküzdeni minden egyes levegõvételért.
  Mikor Jézushoz értek, azt tapasztalták, hogy õ már halott. Ezért õt megkímélték. Egy katona a dárdájával mindössze Jézus oldalát sebezte meg, ahonnan vér folyt ki.
  A vére tehát folyékony állapotban volt! A vérkeringése még ha nagyon lassan is, de mûködött. Jézus nem volt halott!
  A szernek köszönhetõen a tetszhalál állapotában volt. Olyanynyira lelassultak az életfunkciói, hogy egy felületes szemlélõ biztosan halottnak hitte.
  Ha azonban sokáig ott marad a kereszten, akkor biztosan az is lesz...

^*838 Lukács evangyélioma 23

  Ezért a Hálózat egyik tagja, nevezetesen egy József nevû gazdag polgár, megjelent Pilátusnál és arra kérte, hogy adja ki Jézus testét neki.
  Hiszen minden perc számított...

57. Mikor pedig beestele- dék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

|
|
|
|
|
|
|

59. És magához vévén Jó- zsef a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
60. És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a szik- lába vágatott: és a sír szá- jára egy nagy követ henge- rítvén, elméne.

^*839

  Begöngyölték a testet és egy barlangban helyezték el.
  Mivel a rákövetkezõ nap szombat volt, ezért mindenkinek kötelezõen pihennie kellett. Így senki sem ment a barlanghoz.
  Közben a misszionáriusok jármûve landolt a közelben. Egy speciális kommandó jött, hogy Jézus testét elvigye.
  Jármûvükre szállították, és hogy onnan kezdve mi történt vele, azt már az ön fantáziájára bízom, kedves olvasó...
  Az biztos, hogy Jézus végül is annak köszönhette az életét, hogy halottnak hitték.
  A misszionáriusoktól kapott szer olyannyira lelassította az életfunkcióit, hogy a trauma ellenére a szervezete nem állt le mûködni.
  De van még az események láncolatában egy másik furcsaság is.
  Azt tudjuk, hogy Jézus olyan információ és tudás birtokában volt, melyeket szigorúan titokban tartott. Ugyanakkor a legnagyobb titoktartás ellenére mégis csak szivárogtak ki fontos dolgok.
  Jézus "utolsó" szavai nagyon furcsák. Vizsgáljuk meg azokat közelebbrõl.
  Ugye, azt tudjuk általánosságban, hogy Jézus a kereszten, mielõtt "meghalt" volna, a következõket mondta: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet".
  De ami furcsa, az az, hogy Máté, Márk, Lukács és János között nincs egyetértés abban, hogy mik is voltak valójában ezek a szavak.
  Máté és Márk szerint: "Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?"

^*839 Máté evangyélioma 27

  Ugyanakkor Lukács szerint: "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet".
  Míg János arról ír, hogy Jézus azt mondta: "Elvégeztetett!"
  Vajon miért ez a különbözõség?
  Ha csak ennyit tudunk, akkor nem tudjuk a feltett kérdést megválaszolni.
  Máté és Márk azonban segít nekünk megtalálni ennek a különbözõségnek az okait.
  Ugyanis Máté a következõket írja:

46. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Is- tenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

|
|
|
|
|

47. Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illyést hívja ez.

^*840

  Márk pedig így ír:

34. És kilencz órakor fenn- szóval kiálta Jézus mond- ván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megma-

|
|
|

gyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

^*841

  A fentiekkel ugyanaz a problémánk, ami a MENE TEKEL PERESZ UFARSZIN! mondattal volt Dániel könyvében.
  Itt ugyanaz a gond. Mert ezek a szavak fonetikusan vannak lejegyezve.
  Egyesek úgy hallották, hogy ELI, ELI! Míg mások váltig állították, hogy Eloi, Eloi! Miért?
  Azért, mert senki nem értette. Hiszen Máté hozzá is teszi: "Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illyést hívja ez."
  Hiszen nem értették. Csak hallás után lettek lejegyezve. Sõt a szövegek csak megmagyarázzák, hogy mit jelentenek.
  Magyarázni meg csak olyat tudunk, amit nem értünk.
  Ugyanis ezek a szavak a misszionáriusok nyelvén hangzottak el...
  Mert ha nem így volna, akkor az emberek mindenképpen értették volna, mit is mond. Mert korábban Jézus minden szavát értették. Most meg valamilyen ismeretlen nyelven szólalt meg!
  Azt tudjuk, hogy a misszionáriusokkal szoros kapcsolatban állt. Azt is tudjuk, hogy csak félig volt földi ember. Hisz õ saját magáról ezt állította. Ami valóban igaz.

^*840 Máté evangyélioma 27

^*841 Márk evangyélioma 15

  A misszionáriusokra vonatkozó információkat szigorúan titokban tartotta. Csak a tanítványaival osztotta meg azokat.
  De most, hogy szenvedett, már nem volt olyan erõs a kontroll benne, hogy mindent titokban tartson. És ekkor elszólta magát. Második anyanyelvén szólalt meg...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre