A KÜLDETÉS VÉGE

  Nos, ami Jézus megfeszítése, testének a keresztrõl való levétele és a barlangban való elhelyezése után történt, az az összes történet közül a legzavarosabb.
  Az ugyanis biztos, hogy Jézus teste eltûnt.
  Mondhatnánk persze azt is, hogy mindez Jézus követõinek a mûve, és azért rabolták el a halott testét, hogy ne legyen cáfoló bizonyíték arra az állításra, hogy feltámadt.
  Persze magyarázhatjuk a történteket ilyenképpen is. De mivel korábban, az egész Bibliában vörös fonalként vonul végig az a tény, hogy egy nem földi eredetû társadalom képviselõi a háttérbõl befolyásolják a történéseket, ezért mindenképp azt kell mondanunk, hogy az események további alakulása mögött szintén ott voltak.
  Na de lássuk, mit mondanak errõl a szövegek.

1. A szombat végén pedig, a hét elsõ napjára virradó- lag, kiméne Mária Magdalé- na és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
2. És ímé nagy földindulás lõn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennybõl, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.

|
|
|
|
|
|
|
|
|

3. A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás (járó hajtómûvek), és a ruhája fe- hér, mint a hó (füst).
4. Az õrizõk pedig tõle való féltökben megrettenének, és olyanokká lõnek mint a holtak (elaltatták õket?).

*842

  Ez a leírás tipikus esete egy "angyal" landolásának. Együtt jár vele a hajtómûvek robaja, a földindulás, a "villámlás" és a hajtómûvek égésterméke, a füst.
  Emlékezzünk vissza, mikor Jézus három tanítványával a hegyen fogadta a landoló jármûvet. Ott van szó arról, hogy a ruhája fehér volt, mint a hó.
  Egyelõre csak annyit, hogy ez a hajtómû füstje. A késõbbi fejezetek egyikében részletesen fogunk majd foglalkozni a misszionáriusok jármûtípusaival, illetve az azokat kísérõ jelenségekkel.
  Egy jármû landolt tehát a közelben. A szöveg arról tesz említést, hogy a sír õrzõi olyanok voltak, mint a holtak. Vajon mit értsünk ezen?
  Többször is említettük, hogy a misszionáriusok elõszeretettel alkalmazták látogatásaik során az altatás technikáját. A mostani sem volt kivétel ez alól a gyakorlat alól.

*842 Máté evangyélioma 28

  Mikor a jármû landolt, röviddel utána az õrök "elaludtak", és mozdulatlanul, akárcsak a halottak, hevertek a földön.
  A jármû legénységének egyik tagja a barlang bejáratánál várakozott.
  Mikor megjelent a két asszony, ott találták ezt a furcsa kinézetû ismeretlent, aki megszólította õket:

5. Az angyal pedig meg- szólalván, monda az asszo- nyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfe- szített Jézust keresitek.
6. Nincsen itt, mert feltá- madott, a mint megmondot- ta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.

|
|
|
|
|
|
|
|

7. És menjetek gyorsan és mondjátok meg az õ ta- nítványainak, hogy feltá- madott a halálból; és ímé elõttetek megy Galileába; ott meglátjátok õt, ímé meg- mondottam néktek.

*843

  Márk arról számol be, hogy a két asszony a sírboltban egy ifjút talált, aki szintén valami hasonlót mondott ahhoz, amirõl Máté számol be.
  Lukács viszont azt állítja, hogy amint a két asszony benn volt a sírboltban, két ismeretlen lépett oda hozzájuk. Az öltözékük volt rendkívüli. Ugyanis fényes volt. Azt kérdezték, hogy miért keresik a holtak között az élõt?
  János viszont egész mást említ. Szerinte két "angyal" volt benn, mikor Mária benézett a sírboltba. Mikor megfordult, Jézus állt mögötte. Csak... nem ismerte fel...?

11. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, beha- jol vala a sírba;
12. És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, ho- va tették õt.
14. És mikor ezeket mon- dotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15. Monda néki Jézus: Asz- szony, mit sírsz? kit ke-

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

ressz? Az pedig azt gon- dolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el õt, mondd meg nékem, hová tetted õt, és én elviszem õt.
16. Monda néki Jézus: Má- ria! Az megfordulván, mon- da néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17. Monda néki Jézus: Ne il- less engem; mert nem men- tem még fel az én Atyám- hoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd né- kik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátok- hoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

*844

  Mindez még az éjszaka utolsó szakaszában, sötétben történt:

1. A hétnek elsõ napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne

|
|
|

Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kõ a sírról.

*845

  Ez egy nagyon furcsa történet. Azonban furcsasága ellenére, hinnünk kell neki.

*843 Máté evangyélioma 28

*844 János evangyélioma 20

*845 János evangyélioma 20

  Ugyanis az evangelisták egybehangzóan állítják, hogy különös személyek voltak a sírnál.
  Máté hozzáteszi, hogy nagy robajjal egy angyal landolt. Minden bizonnyal ezzel érkeztek az ismeretlenek.
  Állítólag, amikor Mária, miután benézett a barlangba és megfordult, egy személy állt mögötte. Egyáltalán nem tûnt számára ismerõsnek. Azt hitte, hogy a kertész az.
  Viszont, mikor megszólította õt, csak akkor ismerte fel, hogy Jézus.
  Nagyon különös történet.
  Egy anya nem ismerte meg a fiát? Vajon miért?
  Csak arra a következtetésre juthatunk, hogy másképp nézett ki. Miért?
  A tudásunk itt határt szab a történtek megértésének. Ugyanis nem tudjuk...
  Persze mondhatnánk újra, hogy csak kitaláció az egész. Azonban Jézus, vagy legalábbis az a személy, aki Mária háta mögött állt, azt mondja, hogy ne érjen hozzá, mert még nem vitetett fel az Atyához...
  Nem értjük, mi történt attól kezdve, hogy éjjel egy nem földi jármû landolt, és a rajta érkezõk beléptek a barlangba...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre