A SZENT LÉLEK

  Mi lehet az a "Szent Lélek"?
  A vallás egyfajta misztikus, anyagtalan, amorf valaminek tekinti, mely a Szent Háromság egyik tagja: Atya, Fiú, Szent Lélek.
  Láttuk a korábbiakban, hogy a történések hátterében nem egy misztikus, természetfeletti személy állt — az Atya, hanem egy fejlett kozmikus társadalom képviselõi, küldöttei. Csakhogy, mivel a korabeli ember nem tudta néven nevezni az "Urat", (hiszen napjainkban mi sem tudjuk), ezért egyfajta homály lengi körül.
  Arról is megbizonyosodhattunk, hogy a bibliai történetekben e vonatkozásban több különbözõ személy szerepel. Ugyanakkor a szemtanúk, a krónikások mindegyiket kivétel nélkül Úrnak nevezik.
  Ezen leírások értelmezési próbálkozásaiból alakult aztán ki az "egy igaz Istenben" való hit. Holott láthatjuk, hogy ennek semmi köze a valósághoz. Hiszen a szövegek e valóságtól elrugaszkodott értelmezés helyett sokkal logikusabbak és érthetõbbek, ha nem használunk természetfeletti jelzõket.
  Ebbõl következik, hogy a Szent Háromság képe sem állja meg a helyét. De akkor meg mi is az a Szent Lélek?
  Hogy valójában mi, azt a Szent Lélek leírásából következtethetjük ki. Éspedig úgy, hogy konkretizáljuk, mi célt szolgált, milyenek voltak a megnyilvánulásai.
  Az elõzõ részben találkoztunk egy olyan eszközzel, amit Pál apostol "tövisnek" nevez. Ezt beültették a testébe. Napjainkban nem megy ritkaságszámba egy ilyen "tövis", vagy nevezzük más néven: egy apró mikroelektronikai eszköz, akárcsak a modern gyógyászatban alkalmazott "pészméker".
  Képesek vagyunk olyan miniatûr elektronikai készülékeket elõállítani, melyek rendkívül kis méretük ellenére kitûnõen funkcionálnak. Csak egy példát hadd említsek.
  Mindenki jól ismeri a kémfilmekbõl az úgynevezett "poloskát". Természetesen ez nem rovart jelent, hanem egy apró elektronikai szerkezetet, melyet a titkosszolgálatok használnak. Apró méretei miatt az avatatlan szem számára észrevétlen marad, de a környeze-

tében hallható hangokat pici mikrofonja és rádióadója segítségével néhány száz méter távolságra egyenesben közvetíti.
  Vannak olyan "poloskák", melyek mondjuk egy textil falvédõbe tûzve, kis méretük miatt a falvédõ mintájában elvegyülve, észrevétlenek maradnak. De elhelyezésük variációs lehetõségei szinte kimeríthetetlenek.
  Tehát napjainkban senki nem tekinti csodának azt, hogy egy nagyon pici szerkezetnek köszönhetõen több száz méter távolságban is hallhatja a megfigyelt személy hangját. Ugye?
  Lépjünk gondolatban tovább. Semmilyen mûszaki akadálya nincs annak, hogy ugyanolyan pici vevõkészüléket készítsünk. Ez venni képes a rádióhullámok egy konkrét tartományát, és átalakítja hanggá.
  Apró méretei miatt az energiafelhasználása is csekély. Esetleg elegendõ hozzá az ember testmelege...
  De ha mûködik, akkor hogyan hallhatjuk, elvégre olyan pici, és a hangja is nagyon gyenge? Erre egy szövegrész a Bibliából a segítségünkre van. Emlékezzünk vissza Sámuelre és Saul királlyá választásának a történetére.

15. És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az elõtt, hogy Saul eljött, mondván:
16. Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Ben-

|
|
|
|
|

jámin földérõl, és kend fel õt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy meg- szabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezébõl;...

^(*424)

  Ugye azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy eljött az "Úr", és odahajolva Sámuelhez, a fülébe mondta mindezeket? Napjainkban ugyanis mindenki ismeri, mi az a fülhallgató. Egy apró, hangot generáló eszköz, melyet egy pánt segítségével a fülünkhöz közel helyezünk el. Mivel annak a hangja elég gyenge, ezért a környezetünket nem zavarja, ha mondjuk zenét hallgatunk vele. Mások nemigen hallják a hangját, mi viszont, mert a fülünkön van, kitûnõen szórakozunk.
  Ezzel persze nem azt mondom, hogy Sámuelnek egy fülhallgatója volt, melyet állandóan viselt. Hiszen igencsak furcsán nézett volna ki abban az idõben. Aztán meg hogyan magyarázta volna meg a többieknek, hogy mi az, és miért viseli a fülén. Ugye?

^(*424) Sámuel I. könyve 9

  Ugyanakkor nem járunk messze az igazságtól, mikor azt mondjuk, hogy az "Úr" Sámuel fülébe egy apró készülék segítségével beszélt. Olyannyira apró, hogy azt senki nem láthatta... És hangját sem hallhatta...
  Hogyan? Úgy, hogy ez az apró készülék be volt ültetve Sámuel fülébe!
  De nemcsak Sámuelt említhetnénk. Mert Ésaiásról például tudjuk, hogy szintén próféta volt. Azaz õ is rendelkezett egy ilyennel. Hiszen maga mondja:

14. És megjelenté magát fü- leimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem hal- tok; szól az Úr, a seregek Ura.
15. Így szólt az Úr, a sere- gek Ura: No, menj el e kor- mányzóhoz, Sébnához, a ki- rályi ház fõemberéhez, és mondd meg néki (a készü- léken keresztül rendszere- sen kapta az instrukció- kat):

^*858

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

4. Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tud- jam erõsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti min- den reggel, fölserkenti fü- lemet, hogy hallgassak, mi- ként a tanítványok.

^*859

  Õ is arról beszél, akárcsak Sámuel: az "Úr" a "fülében szólalt meg". A miniatûr készülékbõl...
  Teljesen ártalmatlan, szövetbarát anyagból készült ennek a külsõ burkolata, ezért semmilyen allergiás reakciót nem váltott ki. Apró méretei miatt olyan kicsi volt az energiaszükséglete, hogy a "próféta" testmelege is elegendõ volt ahhoz, hogy üzemben tartsa...
  Mivel valószínûleg mélyen a füljáratában volt, ezért még ha olyannyira gyenge is volt a hangja, Sámuel jól hallotta azt.

27. Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek

|
|
|

Istene, ezt mondván: Házat építek néked...

^*860

  Ne feledjük, hogy Mózes is állandó kapcsolatban állt a misszionáriusokkal. Õ szintén rendszeresen kapott utasításokat.
  Többek között akkor is, mikor kiválasztotta szolgájául Józsuét. No, persze, nem véletlenül...

18. Az Úr pedig monda Mó- zesnek: Vedd melléd Józsu-

|
|

ét a Nún fiát, a férfiút, a ki- ben lélek van,...

^*861

^*858 Ésaiás könyve 22

^*859 Ésaiás könyve 50

^*860 Sámuel II. könyve 7

^*861 Mózes IV. könyve 27

  Hisz Józsué is "ügynök" volt. Mert "benne", a testében volt egy "lélek" — implantátum. Ezért kísérhette fel Mózest a hegyre, ahol az állítólag "meghalt", pontosabban eltûnt. És találkozhatott az "égi seregek" fejedelmével — egy magas rangú tiszttel Jerikhónál.
  Mikor annak mikéntjérõl beszéltünk, hogy Mózes hogyan is tarthatta a misszionáriusokkal a kapcsolatot, azt mondtuk, hogy neki egy személyi adó-vevõ készüléke lehetett. Ennek segítségével valósulhatott meg mindez.
  Ezzel viszont csak egy probléma volt. Éspedig, ha az egy kis méretû rádió adó-vevõ lett volna, melyet állandóan magánál tartott, akkor megeshetett, hogy esetleg ellopják, vagy elveszíti. Ez esetben bizony komoly gond állt volna elõ.
  Viszont hol lehet a legbiztosabb helyen egy kis méretû készülék?
  Az ember testében!
  Mózest a misszionáriusok elvitték negyven napra, emlékszik, kedves olvasó? Kiderült, hogy valamilyen sebészeti beavatkozást hajtottak rajta végre, melynek következtében egy ideig nem ehetett és nem fogyaszthatott folyadékot.
  Nos, ekkor ültették be a testébe azt az eszközt, mely a kapcsolattartást szolgálta. Külsõleg semmi nem látszott rajta. A készülék a testében volt.
  Senkiben sem merülhetett fel annak a legkisebb gyanúja sem, hogy Mózes egy készülék segítségével kommunikál a misszionáriusokkal.
  Így el sem lophatták azt tõle...
  Segítségével sok ember elõtt is szólhattak hozzá. A többieknek pedig minderrõl fogalmuk sem volt.
  Szóról szóra ugyanez igaz Jézusra is. Emlékezzünk vissza, hogy õ is eltûnt egy idõre. Huzamosabb ideig egy olyan helyen volt, ahol "angyalok" — misszionáriusok — voltak.
  Õrajta is elvégeztek egy sebészeti beavatkozást, melynek következtében, amíg fel nem épült, nem ehetett és vizet sem ihatott. Csak akkor kezdték el a kiképzését, mikor "végre megéhezett" (*742,746).

  A légitámaszponton, ahova Jézust elvitték, õ is kapott egy olyan készüléket, mint korábban Mózes. Ezt ugyanúgy a testében helyezték el, mint korábban Mózesnek.
  E készülék olyan "képességeket" adott neki, melyek természetfölöttinek tûntek.
  Lássunk rövid kitérõként ezekbõl csak egyet.
  Eljött a húsvéti bárány elfogyasztásának idõpontja, amit mi "utolsó vacsoraként" ismerünk. Ugyanis nem sokkal ezután tartóztatták le Jézust.
  A tanítványok megkérdezték tõle, hol kívánja megünnepelni az ünnepet.
  Márk és Lukács szóról szóra ugyanazt írja:

12. És a kovásztalan kenye- rek ünnepének elsõ napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az õ tanítványai: Hol aka- rod, hogy elmenvén megké- szítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. Akkor elkülde kettõt az õ tanítványai közül, és mon- da nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy korsó vi- zet visz; kövessétek õt,
14. És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának:

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a hús- véti bárányt?
15. És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló házat be- rendezve, készen: ott ké- szítsétek el nékünk.
16. Elmenének azért az õ ta- nítványai, és jutának a vá- rosba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és el- készíték a húsvéti bárányt.

^*862

  Mindannyian elcsodálkozhatunk azon, hogy a tanítványokkal szemben valóban jött egy vizeskorsót vivõ ember. Követték. Amikor az bement az egyik házba, õk is utánamentek. A házigazdának azt mondták: "A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?"
  Ez ahelyett, hogy furcsállotta volna a kérdést, mutatott nekik egy épületet, ahol már minden nagyjából elõ volt készítve.
  Valóban csodába illõ, hogy Jézus elõre megmondta, hogy ki lesz, mi lesz és hol lesz. Mintha csak természetfeletti képességeivel elõre mindezt meglátta volna. Pedig...
  A magyarázat sokkal egyszerûbb.
  A Hálózat egyik tagjánál, az otthonában az ügynökök megszervezték az elõkészületeket. Mikor elkészültek, ezt jelentették a misszionáriusoknak.

^*862 Márk evangyélioma 14

  Azok továbbították Jézusnak, az õ készüléke hullámhosszán: minden készen áll. Küldjön két tanítványt a városba. A Hálózat egyik embere fogja õket várni. Arról fogják felismerni, hogy vizeskorsó lesz nála. Feltûnés nélkül kövessék azt és menjenek be utána az egyik házba. Ott már várni fogják õket. A jelszó: "A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?"
  Jézus a "csodálatos jövõbelátó képességét" ennek a készüléknek köszönhette. Hiszen azon keresztül állandóan, mindenki tudta nélkül operatívan informálták õt...
  Visszatérve Mózesre, ne feledjük, hogy mikor "meghalt", teste soha nem került elõ. Jézussal pontosan ugyanez történt.
  Mert tegyük fel, hogy valóban meghaltak. Akkor, ha a testük el kezd bomlani, idõvel elõkerül a beépített készülék...
  Ezt pedig a misszionáriusok semmiképpen nem akarták.
  De a dogok nem különböznek Ezékiel és Dániel esetében sem.
  Természetesen nem valószínû, hogy õk is tisztában voltak azzal, hogy egy kis méretû készülék van a testükben...
  Ha valaki olvassa Ezékiel könyvét, akkor látni fogja, hogy az "Úr" folyamatosan beszélt hozzá. Mindig utasította, hogy mit mondjon, vagy mit tegyen.
  Minderrõl a kívülállóknak természetesen fogalmuk sem lehetett.
  Dániel sem kivétel ez alól. Ugyanis tetten érhetõ, mikor a misszionáriusoktól valamilyen gyógyszert kapott (*601).
  De beszéltünk Jeremiásról is. Õvele a misszionáriusok szintén ilyen módon tartották a kapcsolatot.
  Természetesen nem mindegyik esetben van a szövegekben nyoma annak, hogy a sebészeti beavatkozást elvégezték rajtuk. Hiszen olyan is elõfordult, hogy megtiltották nekik, hogy a történtekrõl beszéljenek...
  Nos hát, ne soroljuk tovább az eseteket. Inkább vonjuk le a következtetést.
  A Biblia nagy alakjai, a próféták, mindannyian rendelkeztek egy ilyen implantátummal. Ennek segítségével a misszionáriusok tartották velük a kapcsolatot, a felfedés legkisebb kockázata nélkül.

  Ugyanis senkinek eszébe sem juthatott volna abban az idõben, hogy létezik olyan eszköz, mely segítségével nagy távolságokból is lehet kommunikálni.
  Ha napjainkban nem ismernénk a rádióhullámokat, és nem lenne rádióvevõ készülékünk, akkor mi is csodának tekintenénk mindezt.
  De...
  A fizikának és az elektronikának köszönhetõen mindennapi, megszokott dolgok ezek számunkra.
  Viszont több ezer évvel ezelõtt az, aki ilyen készülékkel rendelkezett — próféta volt. Hiszen minden külsõ látható ok nélkül mindig tudta, hogy az "Úr" mit fog tenni...
  De engedtessék meg még egy megjegyzés: a szövegekbõl úgy tûnik, hogy Ezékiel testében, akárcsak késõbb a Páléban is volt egy "tövis". Bár errõl Ezékiel nem beszél egyértelmûen, azonban az egyik "elszólásából" erre lehet következtetni.

14. És a lélek fölemele és el- ragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az

|
|
|

én lelkem, az Úrnak keze pedig rajtam erõs vala.

^*863

  Ezen eszközök ( "szent lélek" és "tövis") segítségével, pedig a misszionáriusok a kiválasztott személyen keresztül, anélkül, hogy bárkinek a leghalványabb fogalma is lett volna róla, a háttérbõl mindvégig befolyásolni tudták az eseményeket...

^*863 Ezékiel könyve 3

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre