A MANNA

  Az izraeliták megmenekültek. Az õket üldözõk mind egy szálig belevesztek a Vörös-tenger vizébe. A halálos veszély, mely az egyiptomiak részérõl õket fenyegette, megszûnt.
  Kiheverve a menekülés fáradalmait, útra keltek.
  Azonban egy újabb, nagyon komoly problémával kellett szembenézniük: fogytán volt az ivóvízkészletük. És õk sok százezren voltak...

22. Ennekutánna elindítá Mózes az Izráelt a veres tengertõl, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.

|
|
|
|
|
|

24. És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
27. És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.

*59

Az idõ elõrehaladtával erõsen fogyatkozott az élelmiszerkészlet is:

1. És elindulának Élimbõl és érkezék Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájába, mely Élim között és Sinai között van, a második hónapnak tizenötödik napján, Égyiptom földérõl való kijövetelök után.
2. És zúgolódék Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes és Áron ellen a pusztában.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

3. S mondának nékik Izráel fiai: Bár megholtunk volna az Úr keze által Égyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk vala, a mikor jól lakhatunk vala kenyérrel; mert azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy mind e sokaságot éhséggel öljétek meg.

*60

  Mivel a készletek elfogytak, a pusztában meg nem ejthettek vadat és halat sem foghattak, ezért a helyzet kezdett válságossá válni.
  Valahogyan meg kellett oldani a több százezres tömeg élelmezését. Különben az éhhalál várt rájuk:

50. Ez az a kenyér, a mely a mennybõl szállott alá, hogy

|
|

kiki egyék belõle és meg ne haljon.

*61

  De hogyan?
  Mózes a készüléke segítségével felvette a kapcsolatot a misszionáriusokkal, és ecsetelve a kialakult tarthatatlan helyzetet, kérte sürgõsen a segítségüket.
  És itt azok újra bevetették a technikájukat...


*59 Mózes II. könyve 15

*61 János evangyélioma 6

*60 Mózes II. könyve 16


  A készüléken keresztül közölték Mózessel, hogy mi fog történni.

4. És monda az Úr Mózesnek: Ímé én esõképen bocsátok néktek kenyeret az égbõl; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a

|
|
|
|

napra valót, hogy megkísértsem: akar-é az én törvényem szerint járni, vagy nem?

*62

  Így hát Mózes és Áron tudta, hogy mi fog történni. Nem azért voltak próféták, mert elõre tudták a jövõt, hanem azért, mert a misszionáriusokkal a készüléken keresztül tartották a kapcsolatot, így azok jó elõre közölték velük mindazt, amit tenni fognak.

7. Reggel pedig meglátjátok az Úr dicsõségét; mert meghallotta a ti

|
|

zúgolódástokat az Úr ellen...

*63

  A nép minderrõl persze semmit sem tudott...

9. Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat.
10. És lõn, mikor beszéle Áron az Izráel fiai egész gyülekezetének, a puszta

|
|
|
|
|
|
|
|
|

felé fordulának, és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben.

*64

6. És monda Mózes és Áron Izráel minden fiainak: Estve megtudjátok, hogy az Úr hozott ki titeket Égyiptom földérõl;

*65

  A misszionáriusok rendeztek egy bemutatót. Ezzel akarták a lázongó népet megnyugtatni. Másrészt, hogy ne fulladjon a vándorlás kudarcba, mert lázadás és pánik tör ki az izraeliták között, a hangadókat megfélemlítették.   Mózes jelentésébõl, melyet a személyi készülékén tett, tudták, hogy a helyzet kezd tarthatatlanná válni. Ezért utasították õt, hogy közölje az emberekkel: az Úr meg fog jelenni az égbolton. Ugyanakkor az egyik misszionárius jármû

4. ábra

...és ímé az Úr dicsõsége megjelenék a felhõben...


*62,*63,*64,*65 Mózes II. könyve 16


legénysége parancsot kapott, hogy "bemutató repülést" végezve repüljön el az izraeliták tábora fölött. A jármû el is indult...
  Áron összegyûjtötte az elégedetlenkedõ embereket, hogy szólni kíván hozzájuk. Elkezdte a beszédét. Közölte velük, hogy az Úr meghallotta elégedetlenkedésüket, és meg fogják látni az Úr dicsõségét.
  (Hogy mi az a dicsõség? A Biblia összes könyve azt a fényt, mely nem a Napból, a Holdból vagy a csillagokból ered, és nem is tûz vagy fáklya fénye, hanem érthetetlen eredetû, dicsõségnek nevezi.)
  Ahogy beszélt az egybegyûltekhez, egyszer csak a távoli égbolton dübörgés zaja hangzott fel. Egy repülõ szerkezet közeledett...
  Az emberek persze önkéntelenül megfordultak a hang irányába. És ekkor meglátták az égbolton magasan a felhõk fölött repülõ jármû reaktív hajtómûvének fényét...
  A látvány természetesen megbabonázta az embereket. Egy csapásra megfeledkeztek az elégedetlenkedésrõl. De mindez nem oldotta meg a helyzetet, csak ideiglenesen csillapította le az indulatokat.
  Valamilyen úton-módon a tömegekhez élelmiszert kellett eljuttatni, mert a készletük már nem volt elegendõ ahhoz, hogy visszaforduljanak vagy eljussanak a legközelebbi lakott helyre. Az éhhalál fenyegette az embereket...
  A segítséget csak légi úton lehetett eljuttatni. De "közönséges" élelmiszerrõl szó sem lehetett. Hiszen a félmilliónál is több embernek naponta sok száz tonnánál is több élelemre lett volna szüksége. Itt segített a szuperfejlett nem földi eredetû technika. Lássuk hogyan:

19. Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
20. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék...
21. Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala.

*66

13. ...reggel pedig harmatszállás lõn a tábor körûl.
14. Mikor pedig a harmatszállás megszûnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
15. A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
16. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik...

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

|
|
|

9. Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.

*67


*66 Mózes II. könyve 16

*67Mózes IV. könyve 11


  Tehát a "manna" megjelenését valamiféle "harmatszállás" — ködszitálás, folyadékpermet lecsapódása elõzte meg. Mindez éjjel történt. Reggelre pedig, ahová a folyadékpermet lecsapódott, ott apró gömbölyegek, egyfajta daraszerû anyag jelent meg. Ez a valami nem bírta a hõt, nagyon bomlékony volt. A Nap melegének a hatására elolvadt. Tárolni sem lehetett sokáig, hiszen gyorsan megromlott...
  Ez a valami eléggé kemény lehetett, mert porrá kellett aprítani. Ahhoz, hogy fogyasztható legyen, meg kellett fõzni. Ebbõl következik, hogy szerves, fehérjékbõl álló anyag volt, melyet hõkezeléssel denaturáltak, s így lett az emberek számára emészthetõ. Íze meg olyan volt, mint az olajos kalácsé...

7. A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe.
8. Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és õrlik vala kézimalmokban,

|
|
|
|
|
|

vagy megtörik vala mozsárban, és megfõzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé.

*68

  De nem volt valami nagyon ízletes:

5. ...mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány

|
|

eledelt útálja a mi lelkünk.

*69

  Ez a fajta anyag a Földön ismeretlen, mert sem azelõtt, sem azután az emberiség ilyennel nem találkozott.

3. ...enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a

|
|

te atyáid nem ismertek...

*70

  Nem földi eredetû, hanem e kozmikus civilizáció tagjainak szolgál eledelül:

24. És hullatott reájok mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik.
25. Angyalok kenyerét ette az ember, bõséggel vetett nékik eleséget.

*71

|
|
|
|
|
|

31. A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.

*72

  Tehát a misszionáriusok ekképpen oldották meg a légi élelmiszer-utánpótlást. Nem élelmiszert dobtak le az éhezõknek a gépeikrõl, hanem egy számunkra ismeretlen élõ organizmussal beoltott oldatot permeteztek a tábor körüli területekre éjszaka. Ezen "gömbölyegek" kialakulásához idõ kellett, mely reggelig rendelkezésre állt. Azt, hogy


*68Mózes IV. könyve 11

*71 Zsoltárok könyve 78

*69 Mózes IV. könyve 21

*72 János evangyélioma 6

*70 Mózes V. könyve 8


fehérje alapú anyagból állt a manna, bizonyítja, hogy fõzéssel hõkezelni kellett, így vált emészthetõvé. Ugyanakkor ez a "növény" azért nincs természetes körülmények között jelen bolygónkon, mert nagyon gyorsan bomlik, és nem bírja a Nap melegét.
  A Földön persze ismerünk olyan növényt, mely egy esõs éjszaka alatt ellepi a talajt — a gomba. A manna persze nem volt gomba. Csak valami hasonló, de a Földön nem létezõ "növény". Ez csak a misszionáriusok hazájában, a "mennyekben" létezik. Melyet õk fogyasztanak.
  Az oldatot a misszionáriusok rendszeresen, minden éjjel permetezték (*67/9), így az embereknek volt mit enniük. Ez a légi élelmiszer-utánpótlás mindaddig tartott, míg az izraeliták eljutottak olyan területre, ahol már ehettek az ott termõ növények gyümölcsébõl:

12. És másnaptól kezdve, hogy ettek vala a föld termésébõl, megszûnék a manna, és nem volt többé

|
|
|

mannájok az Izráel fiainak; hanem Kanaán földének gyümölcsébõl evének abban az esztendõben.

*73

  RÖVID TARTALOM.

  Idõvel, ahogy az izraeliták vándoroltak a pusztában, egyre fogyott az élelmiszerkészletük. Az élelmiszerhiány mindinkább súlyos probléma lett. Ekkor Mózes újra használta a készüléket. Segítséget kért...
  Mivel a tömeg létszáma miatt az élelmiszer-segélyezést nem lehetett a szokványos módon megoldani, ezért a misszionáriusok úgy döntöttek, hogy egy, a Földön ismeretlen "növényt" használnak fel erre a célra. Azt az organizmust, mely az õ táplálékuk — mennyei kenyér, angyalok kenyere, melyet hazájukban fogyasztanak. A szokatlan megoldás miatt közölték Mózessel, hogy milyen módon kell azt feldolgozni ahhoz, hogy fogyaszthatóvá váljék. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmét, hogy ez a "növény" nagyon romlékony, ezért csak annyit szedjenek belõle, amennyit aznap elfogyasztanak.
  A manna reggeli megjelenését minden esetben este folyadékpermet lecsapódása elõzte meg, mely oldat tartalmazta azt az organizmust, mely reggelre "felépítette" a fehérje alapú daraszerû anyagot.
  Ez a légi élelmiszer-segélyezés mindaddig tartott, míg a vándorlók olyan termõ területekre értek, ahol már ehettek a föld gyümölcsébõl.


*73 Józsué könyve 5

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre