A MENEKÜLÉS

  Az útra kelt izraeliták rendezett sorokban hagyták el Egyiptomot. Az akció részletes tervében szerepelt az is, hogy hol gyülekeznek az ország különbözõ részeibõl elindult tömegek — Rameszeszben. Hogy útra keljenek... Ezt közölték Mózessel, és õ tudatta az izraeliták véneivel.
  Az akkori kor legnagyobb népvándorlása vette ezzel kezdetét, mely a misszionáriusok közvetlen segítségével kezdõdhetett meg. Hogy ennek méreteirõl fogalmunk legyen, csak egy adat:

37. És elindulának Izráel fiai Rameszeszbõl Szukhótba, mintegy hatszáz ezeren

|
|
|

gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül.

^*40

  Azt, hogy milyen úton kellett haladniuk, a menekülõk nemigen tudhatták. Az eredeti tervnek megfelelõen az izraelitáknak a késõbbi lakhelyükre, a mai Közel-Keletre kellett eljutniuk.
  Ha már a misszionáriusok elkezdték ezt a monstre történelemformáló akciót, akkor minden eszközzel támogatniuk kellett a menekülõket abban, hogy az sikeresen érjen véget. Ezért éjjel és nappal a vándorló sokaság elõtt egy légi jármû haladt, mely állandó összeköttetésben állt a misszionáriusok bázisával, ahonnan figyelemmel kísérték a térségben zajló eseményeket. Ezt a légi jármûvet követték hosszú kígyózó sorokban a menekülõk:

20. Ímé én angyalt bocsátok el te elõtted, hogy megõrizzen téged az

|
|
|

útban, és bevigyen téged arra a helyre, a melyet elkészítettem.

^*41

  Ennek a jármûnek az volt a feladata, hogy szükség esetén fegyvereivel megvédje a menekülõket. Ugyanebben az idõben közben a térségben valamilyen harci cselekmények zajlottak...

17. És lõn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé õket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha har

|
|
|
|
|
|

czot lát, és visszatér Égyiptomba.
18. Kerülõ úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján...

^*42

  Hogy kik harcolhattak, kivel? Talán a misszionáriusok a filiszteusokkal?

^*40 Mózes II. könyve 12

^*42 Mózes II. könyve 13

^*41 Mózes II. könyve 23

  Nos, elöl haladt egy légi jármû, melyet követve, kisebb pihenõket közbeiktatva, éjjel és nappal haladtak a menekülõk.

21. Az Úr pedig megy vala elõttök nappal felhõoszlopban, hogy vezérelje õket az úton, éjjel pedig tûzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek.

|
|
|
|
|
|

22. Nem távozott el a felhõoszlop nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép elõl.

^*43

  Újra csak egy fogalomzavarral találkozunk. Egyszer angyalról van szó, másszor meg az Úrról. Ez azért van, mert Mózes zavarban volt. Látott egy légi jármûvet, de fogalma sem volt, hogyan nevezze. Egyszer így, egyszer meg úgy nevezi.
  Ez a jármû egyértelmûen egy reaktív hajtómûvel rendelkezõ szerkezet volt, melynek az a lényege, hogy elégetve az üzemanyagot, nagy sebességû gázsugarat állít elõ, és a hatás—ellenhatás elvét kihasználva mozog a kívánt irányba. Ilyenek napjainkban a rakéták is.
  Természetesen a kilépõ izzó gázsugár a vízgõzzel keveredve (oxigén+hidrogén hajtóanyag esetén) lép ki a hajtómû fúvókáiból. Erõs nappali világosság mellett a hajtómûbõl kilépõ vízgõz "elfedi" az izzó gázsugár fényét, hiszen nappali fényt szórva sokkal erõsebb fényû, mint a gázsugár. Így nappal a kilépõ gázsugár valóban — felhõoszlop.

  Mindkét felvételen egyfajta "felhõoszlop" látható. Mely természetesen nem az. Ellenkezõleg: az emelkedõ jármû hajtómûvébõl elõcsapó lehûlt égéstermékek egyvelege.
  A jármûvet követi ez a füstbõl álló "oszlop" mindaddig, míg a lég- körben szét nem osz- lik.
  Az 1. ábrán egy MX Paecekeeper kísérleti rakéta startja látható

1. ábra
"Felhõoszlop"

az USA-beli Vandenberg légitámaszponton. A felvétel 1996. december 5.-én készült.

^*43 Mózes II. könyve 13

  A 2. ábra 1996. március 7.-én készült ugyanott. A felvételen egy nukleáris ballisztikus hordozórakéta startja látható, ahogy éppen az egyik földbe rejtett rakétasilóból kiemelkedik.
  Visszatérve történtünkhöz, javaslom, próbáljuk meg az említett felvételeket egy sok ezer évvel ezelõtt élt ember szemszögébõl megérteni.
  Vajon képes volt-e mindennemû tudományos ismeretek híján megérteni mindazt, amit látott?

2. ábra
Egy másik "felhõoszlop"

  A késõbbiekben Jób is beszél errõl, ekképpen:

29. De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

^*44

  Hiszen a korabeli szemtanúknak még a leghalványabb fogalmuk sem volt arról, miért kíséri szinte minden alkalommal az "Urat" a "felhõ"?
  Hasonlóképpen nem értették több ezer évvel korábban a "tûzoszlop" mibenlétét sem. Elvégre abban az idõben az emberek a tüzet leginkább "máglya" alakjában ismerték, mely békésen lobog.
  De "oszlop" alakút? Hiszen hogyan is lehet a tûz "oszlop" alakú? — kérdezgették egymástól.
  Mi már ismerünk ilyet. A 3. ábrán

3. ábra
"Tûzoszlop"

egy ilyen "tûzoszlop" látható, mely nem egyéb, mint a jármû reaktív hajtómûvébõl kicsapó sok ezer fokos izzó gázsugár.

^*44 Jób könyve 36

  Természetesen a nappali világosság híján az éj sötétjében az izzó gázsugár messzire ellátszik.
  Ezért éjjel a "felhõoszlopnak" pont az ellentéte. Ilyenkor a sötétségben szinte nem is látszik a vízgõz, ellenben jól látszik a hajtómûbõl kilépõ magas hõmérsékletû gázsugár. Így sötétben valóban — tûzoszlop. Azért oszlop, mert a reaktív gázsugár függõlegesen lefelé irányul, így tartva lebegésben a nehézkedési erõ ellenében a jármûvet.
  A 3. ábrán egy MX rakéta startjáról alkonyati sötétben készült közeli felvétel látható a Vandenberg támaszponton.
  De térjünk most vissza történetünkhöz.
  A terv szerint a népnek a Vörös-tengert megkerülve kellett volna eljutnia a Sinai-félszigetre. A korábbiakból azonban kiderült, hogy a fáraó szószegõ volt. Korábban sem tartotta meg egyetlen ígéretét sem. Ezúttal sem történt ez másképp.
  Ahogy elmúlt az akció okozta sokk, az egyiptomiak üldözõbe vették a menekülõket. Fegyveresek indultak el a gyalog, családostól menekülõ emberek után.

6. Befogata tehát szekerébe (a fáraó) és maga mellé vevé az õ népét.
7. És võn hatszáz válogatott szekeret és Égyiptom minden egyéb

|
|
|
|
|
|

szekerét és hárman-hárman valának mindeniken.
8. És megkeményíté az Úr a Faraónak, az égyiptomi királynak a szivét, hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait;...

^*45

  Az erõltetett menetben harci szekerekkel haladó fegyveresekkel szemben a gyalogosan menekülõknek nem volt nagy elõnyük. Így az egyik éjszakai pihenõ közben az üldözõk szinte már be is érték õket:

9. És az Égyiptombéliek utánok nyomulának és elérék õket a tenger mellett, a hol táboroznak vala, a Faraónak minden lova, szekere, meg lovasai és serege Pi-Hahiróth mellett, Baál-Czefón elõtt.

|
|
|
|
|
|
|

10. A mint közeledék a Faraó, Izráel fiai felemelék szemeiket, és ímé az Égyiptombeliek nyomukban vannak. És nagyon megfélemlének s az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.

^*46

  A helyzet kezdett kritikussá válni. Hiszen ha utolérik a menekülõket, akkor semmi kétség sincs afelõl, hogy mi történt volna:

9. Az ellenség monda: Ûzöm, utólérem õket, zsákmányt osztok,

|
|
|

bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja õket karom.

^*47

^*45,*46 Mózes II. könyve 14

^*47 Mózes II. könyve 15

  A válságosra fordult helyzet miatt Mózes a személyi hívóval felvette a kapcsolatot a misszionáriusokkal és kétségbeesetten kérte azok segítségét:

15. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak,

|
|
|

hogy induljanak el.

^*48

  Már nem volt idõ arra, hogy megkerüljék a Vörös-tengert, és a Sinai-félszigetet az Afrikával összekötõ földszoroson keresztül átjussanak a félszigetre. Valamilyen extra megoldást kellett találni.
  Más út nem volt — csak a Vörös-tenger...
  A misszionáriusok akcióba is léptek, de idõt kellett nyerni. Ezt a következõ módon tették:

19. Elindula azért az Istennek Angyala, a ki jár vala az Izráel tábora elõtt, és méne mögéjök; a felhõ oszlop is elindula elõlök s mögéjök álla (természetesen, hiszen a "felhõoszlop" a jármû hajtómûvének terméke volt, s így arra "mozgott", amerre a jármû haladt).

|
|
|
|
|
|
|
|
|

20. És oda méne az Égyiptombeliek tábora és az Izráel tábora közé; így lõn a felhõ és a setétség: az éjszakát pedig megvilágosítja vala. És egész éjszaka nem közelítettek egymáshoz.

^*49

  Tehát a jármû elindult, az üldözõk és üldözöttek közt állt meg és kezdett el lebegni. Mivel éjszaka volt és sötétség, ezért bekapcsolták a jármû nagy teljesítményû fényszóróit, bevilágítva ezzel a terepet.
  A misszionáriusok lettek így a helyzet urai. A terep erõs megvilágítása és a lebegõ jármû láttán az üldözõk nem mertek rajtaütni az izraeliták táborán. De mindez csak ideiglenes volt. Mivel az üldözõk bosszúvágya erõsebb volt félelmüknél, nappali világosságnál a két tábor bármelyik pillanatban harcba keveredhetett egymással. Akkor pedig a misszionáriusok semmilyen módon sem tudták volna megvédelmezni az izraelitákat. És ezt õk is nagyon jól tudták.
  Ezért, bevetve szupertechnikájukat, egész éjszaka, messze kinn a tengeren nagy erõkkel dolgoztak...

RÖVID TARTALOM.
  A szabadulás éjszakáján végrehajtott fegyveres invázió nyomán az izraelita rabszolgák számára megnyílt a szabadulás lehetõsége. Míg

^*48,*49 Mózes II. könyve 14

az egyiptomiak a fegyveres rajtaütés okozta sokk hatása alatt voltak, addig õk rendezett sorokban hagyták el az országot. A történelem legnagyobb népvándorlása vette ezzel kezdetét, melyet egy földönkívüli civilizáció képviselõi kezdeményeztek.
  Mivel a menekülõk nem ismerték az utat, melyen haladniuk kellett a kijelölt új hazájuk felé, ezért a tömeg elõtt éjjel és nappal egy légi jármû haladt, mely vezette, s vészhelyzet esetén fegyvereivel meg is tudta védelmezni õket.
  Ugyanakkor Egyiptomban a zûrzavar elült. A félelmet és rettenetet immár a bosszúvágy váltotta fel. Üldözõbe vették a menekülõket és a tenger partján utol is érték õket...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre