|
|
NYOLCADIK FEJEZET. A TERV
Kedves olvasó, úgy hiszem, könyvünk talán egyik
legérdekesebb fejezetéhez érkeztünk. Ugyanis a zsidók babiloni
fogsága utáni idõszak legnagyobb, és civilizációnkat leginkább
befolyásoló misszionárius-beavatkozását fogjuk itt tárgyalni.
Ez olyannyira nagy jelentõséggel bírt, hogy a Biblia egyik
nagy fejezete foglalkozik vele az "Új Testamentom". E
földönkívüli beavatkozás nyomán egy, az egész Földre kiterjedõ
világvallás keletkezett a kereszténység.
Könyvünk korábbi részeiben az eseményeknek
általában csak egy szemtanúja volt, akinek az elmondásából tudjuk
meg a történéseket. Itt ellenben valamivel könnyebb dolgunk
lesz. Ugyanis az eseményeket négy leírásból fogjuk összerakni:
Máté, Márk, Lukács és János elmondásából.
Ez a mozzanat nagyon fontos! Ugyanis sok esetben
fogjuk tapasztalni, hogy egyik vagy másik leírás néhol hiányos.
Így eléggé nehézkes lenne a történtek rekonstruálása. De
szerencsénk van. Mert ami az egyikbõl hiányzik, sok esetben a
másikban megtalálható. A végeredmény pedig: mind a négy
leírás mozzanatait egyesítve, nagyon, de nagyon érdekes
dolgokra fogunk rájönni.
A keresztény egyház, sajnos, sok döntõ fontosságú
részletrõl nem vesz tudomást. De ezért megróni nem is lehet.
Hiszen az általa megalkotott képbe ezek a mozzanatok sehogyan
sem illenek bele.
Elõre is elnézést kérek a mélyen vallásos olvasóktól.
Hiszen rájuk valószínûleg sokkoló hatással lesz mindaz, ami alább
fog következni. Merthogy olyan tényekkel fogják magukat
szembetalálni, amikrõl korábban nem volt tudomásuk.
Az általam leírtakra minden bizonnyal a teljes tagadás és
elutasítás lesz a válaszreakciójuk. Mindennek ellenére
azonban azért feltételezem róluk, hogy a Bibliát a Szentírást
legitim alapkõnek tekintik.
Ebben az esetben pedig arra kérem õket, hogy minden
elutasítás ellenére ellenõrizzék mindazokat az idézeteket,
melyeket én alább leírok. És akár elfogadják, akár pedig
tagadják, tapasztalni fogják, hogy ezek megmásíthatatlanul ott vannak
a Szentírásban.
|
|