AZ "ÖRDÖNGÕS"

  Folytassuk tovább a "csodák" sorát. Mielõtt azonban beszélnénk a következõrõl, fontos néhány részletre felhívni az olvasó figyelmét.
  A "csodák" minden esetben sok ember elõtt történtek. Jellemzõjük: a színpadiasság, hiszen Jézus mindig nagy hanggal mondott valamit, hogy azt az egybegyûltek biztosan jól hallják.
  Ezután az történt, hogy az állítólag korábban beteg ember, egy csapásra egészséges lett. Késõbb a sánta esetében látni fogjuk, hogy a "sánta" valójában nem is volt sánta...
  Hiszen abban az idõben ugyan kinek állt volna módjában ellenõrizni egy másik embertõl hallottakat. Ha mondjuk az azt mondta, hogy testvére születésétõl fogva béna. Koldulásból élnek. Két hónapja költöztek ide egy másik városból.
  Nos, ugyan ki vette volna azt a fáradságot, hogy elmenjen az említett városba, ahonnan érkeztek, és utánajárjon, valóban ott élt-e ez az ember, és tényleg nem képes járni?
  Elhitték mindazt, amit mondott. Két hónapja minden nap reggel a "hozzátartozói" kivitték a templom elé, és õ valóban egész idõ alatt nem állt fel.
  Így mindenki tudta, hogy õ a "sánta", aki gyerekkorától fogva nem tud járni.
  Ilyen egyszerû az emberekkel bármit elhitetni...
  Ugyanez igaz az "elmebetegre" is, akinek az esetével most fogunk foglalkozni. Lássuk hát Máté verzióját:

28. És amikor eljutott vala (Jézus) a túlsó partra, a Gadarénusok tartományá- ba, két ördöngõs ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
29. És ímé kiáltanak mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt meggyötörj minket?
30. Tõlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
31. Az ördögök pedig kérik vala õt mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekrõl a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
33. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngõsökkel történ- tek vala.
34. És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék õt, hogy távozzék az õ határukból.

*787

*787 Máté evangyélioma 8

Márk története már némely részletében eltér ettõl:

1. És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
2. És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3. A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta õt senki sem lekötni.
4. Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni.
5. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
6. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
7. És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
8. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)
9. És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
10. És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl.
11. Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
12. És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

13. És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren; és belefúlának a tengerbe.
14. A kik pedig õrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba (micsoda visszhangja lett! Épp ez volt a cél). És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
15. És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van az, a kiben a légió volt; és megfélemlének (újra csak a kívánt hatás).
16. A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal.
17. És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból.
18. Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen.
19. De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
20. El is méne és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

*788

Hasonlítsuk össze ezeket Lukács történetével.

26. És evezének a Gadarénusok tartományai- ba, mely Galileával átellenben van.
27. És mikor õ kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok idõtõl fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.
28. És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? (nagyon hasonlít egy szín

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

játékhoz!) kérlek téged, ne gyötörj engem.
29. Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberbõl. Mert gyakran elragadá õt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve õrizték: de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtõl a pusztákba hajtaték.
30. Megkérdé pedig õt Jézus, mondván: Mi a neved? És õ monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.
31. És kérék õt, hogy ne

*788 Márk evangyélioma 5

parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.
32. Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék õt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.
33. És minekutána kimentek az ördögök az emberbõl, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekrõl a tóba rohana, és megfullada.
34. A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban (ez volt a cél).
35. Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kibõl az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

36. Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngõs.
37. És kéré õt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy õ közülök menjen el, mert felette igen félnek vala (a mutatvány elérte a célját): õ pedig beülvén a hajóba, visszatére (tehát csak ennyit tett. Konkrét céllal ment oda. Ezenkívül mást nem tett. De csak ezt kellett tennie, hogy híre menjen.).
38. Kéré pedig õt az az ember, a kibõl az ördögök kimentek, hogy õ vele lehessen; de Jézus elbocsátá õt, mondván:
39. Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus õ vele.

*789

  Nos, a következõ "csoda" egy igen jól megtervezett s összehangolt akció volt.
  Mint már említettük, a Csapatot, élén Jézussal, egy nagy és titkos Hálózat segítette. Tagjai külsõleg ugyanolyan emberek voltak, mint bárki más. Semmi feltûnõ nem volt rajtuk.
  Feladatuk sokszor az volt, hogy "ráhangolják a tömeget" — csoda történt! Eleinte ez nem ment nagyon könnyen, de ahogy szaporodtak Jézus "csodatételei", az emberek már várták a csodát.
  Adott esetben, mondjuk néhány hónappal korábban, megjelent egy ember a környéken, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy barlangban lakott, kiáltozott, ordibált, az arra járókat husánggal ijesztgette.
  Természetesen a közelben élõk félni kezdtek tõle, mert nem tudták, hogy mire képes. Esetleg embert is öl... Ma úgy mondanánk, hogy közveszélyes elmebeteg volt. De valójában teljesen egészséges volt, csak "produkálta" ezeket a tüneteket.
  Kedves olvasó, ugye ismeri azt a jelenséget, ahogy egy információ szájról szájra terjedve torzul? Mindenki hozzátesz egy kicsit, hogy minél érdekesebb dolgot mondjon tovább.
  A hír eljutott a közeli településekre, hogy nem messze él egy "ördöngõs", és ajánlatos a környéket elkerülni.

*789 Lukács evangyélioma 8

  Egyes "jólértesült" emberek már hozzá is tették, hogy meztelen. Mások szerint bizony kövekkel vagdossa a testét. Sõt néhányan állították, hogy már megpróbálták láncokkal megkötözni, de az könnyedén elszakította azokat.
  Ezért idõvel az "elmebeteg" ügynöknek nagy híre lett. Persze hogy senki nem mert a közelébe menni, mert ha olyan erõs, hogy a láncokat elszakítja, akkor...
  A másik fontos részlet, hogy a közelben valóban egy disznónyájat szoktak legeltetni.
  Az akció idejére minden elõ lett készítve. Az "ördöngõs" tudta, hogy Jézus mikor fog jönni, és neki mit kell tennie.
  A disznónyájat a pásztorok a közelben legeltették. A magasban egy jármû keringett, melynek fontos szerepe volt a "csodában".
  Jézus közben a part felé tartott a követõivel.
  Mikor partot ért, és kiszállt, elkezdõdhetett a "színjáték".
  Az "ördöngõs" elébe szaladt, és földre vetette magát. De nem ismerték egymást, ezért valamirõl feltétlenül fel kellett egymást ismerniük. Hiszen mi van, ha Jézus egy valódi elmebeteget próbál meggyógyítani, és az nem sikerül neki?
  Mikor a földre vetette magát, jó nagy hangon, mintegy színpadiasan, az összegyûltek felé kiáltotta: "Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia?"
  Ha Jézus állítja magáról, hogy az Isten fia, akkor nyilván akadtak volna olyanok, akik megmosolyogják. De ez az "ördöngõs" honnan tudja? — kérdezgették egymástól.
  Jézus erre megkérdezte, mi a neve? Mire az azt válaszolta: Légió.
  Nem furcsa egy kicsit ez a válasz? A szövegek gyorsan megpróbálják ezt a furcsaságot magyarázni. Azért Légió, mert több ördög volt abban az emberben. De ez csak egy suta magyarázat.
  Emlékezzünk vissza Illés és a sareptai asszony párbeszédére, ahol szintén furcsa dolgok hangzottak el (*487—489). Azért, hogy meggyõzõdjenek arról, hogy valóban a másik az, akire várnak.
  Nem volt ez másként ebben az esetben sem. Mert mi van, ha valamilyen elõre nem látható akadály miatt az "ördöngõs" nem tud eljönni. Helyette viszont valaki más borul elõtte arcra?

  Jézusnak meg kellett bizonyosodnia, hogy az "ördöngõs", az ál elmebeteg, az, akivel találkoznia kell.
  Megkérdezte a nevét. Mi van, ha azt mondja, hogy Gáspár?
  Nem történik semmi. Jézus talán mond egy pár jó szót és továbbmegy.
  Ugyanis, az elõre megbeszélt választ kellett kapnia: légió. Mert ezt a szót csak a Hálózat embere mondhatta. Másnak még csak eszébe sem jutott volna hasonló.
  Mikor Jézus megbizonyosodott arról, hogy minden rendben, elkezdõdhetett az ördögûzõs színjáték.
  Ebben szerep jutott a Hálózat néhány további tagjának is, akik a Jézust körülvevõ tömegben vegyültek el.
  Mikor az "ördögûzés" megtörtént, a sor a magasban keringõ jármûven volt.
  A jármû fegyvereinek célkeresztjében a közelben legelészõ disznónyáj néhány egyede volt. A megadott jelre, egy rövid lézerimpulzussal megpörköltek néhány disznót, amitõl azok persze megijedtek és megvadultak. Mert a fájdalom, amit a lézersugár okozott, elég nagy volt.
  A többi állat pedig, a csorda szindrómának engedelmeskedve, szintén menekülni kezdett. A pásztorok már nem tudták a nekivadult nyájat megfékezni, és az a szakadékba (tengerbe, tóba) veszett.
  Ekkor jutott szerep a Jézus körül lévõ tömegben elvegyült ügynököknek. Mert amikor mindez megtörtént, õk fennhangon kezdték hangoztatni, hogy a disznónyáj azért veszett a tengerbe, mert az ördögök az "ördöngõsbõl" átmentek beléjük. Hiszen õk még az ördögöket is látták, ahogy azok elhagyták a beteget.
  Az emberek egyre izgatottabbak lettek. Nem találtak magyarázatot arra, ami a disznókkal történt. Ahogy ezt a pásztorok meghallották, elfutottak a városba. Már csak azért is, hogy az állatok gazdái elõtt tisztázzák magukat: nem az õ hibájukból vesztek a legelészõ állatok a vízbe. Hanem az a Jézus az oka...
  Erre a város apraja-nagyja kisereglett megnézni, mi is történt.
  Ott találták azt a "veszedelmes ördöngõst", akitõl korábban annyira féltek. Hisz rossz híre volt.

  Most meg ott ült, rendesen felöltözve, és teljesen normálisan viselkedett.
  A sor most újra a Hálózat emberein volt. Õk voltak a hangadók, és váltig magyarázták mindenkinek, hogy Jézus kiûzte az ördögöket ebbõl az emberbõl. Azok pedig, a disznónyájba átmenve, annak vesztét okozták.
  Még akik a fejüket csóválva kételkedtek is volna, láthatták: a korábbi "ördöngõs" valóban ott ül Jézus lábánál és teljesen normálisan viselkedik. A disznók tetemei pedig ott úsznak a habokban.
  Ez eléggé meggyõzõnek tûnt számukra.
  A "csoda" tökéletesen sikerült.
  A korábbi "ördöngõst" egy idõ múlva senki nem látta többé a környéken. Biztosan azért, mert városról városra járva hirdeti, milyen csoda történt vele, mondogatták az emberek egymás között.
Közben az már egy másik település felé tartott, ahol egy majdani újabb "csodában" rá kiosztott szerep várta...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre