ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE

  Most lássunk egy másik, mindenki által jól ismert esetet, melyet a keresztény vallás elõszeretettel gyakran idéz.
  A kedves olvasó minden bizonnyal nagyjából ismeri a történetet. Annyit tudunk, hogy Jézusnak és tanítványainak néhány haluk és kenyerük volt. Ugyanakkor, mivel több ezer ember követte õket, ezért enni akart azoknak adni. A tanítványok erre megjegyezték, hogy néhány haluk és kenyerük van csupán. Ugyan hogyan lehetne ezekkel jóllakatni a sokezres tömeget?
  Az általunk ismert történet szerint Jézus megáldotta a halakat és a kenyereket. Erre azokból olyannyira sok lett, hogy mindenki jóllakot. A visszamaradó kenyereket és morzsákat kosarakban gyûjtötték össze. Csupán néhány kosár morzsa maradt vissza.
  Ennyit tudunk.
  Ebbõl ítélve valóban csoda történt, hiszen a semmibõl jelentek meg azok a kenyerek, melyekkel a tömeg jóllakott.
  Ha azonban elemezzük a történetet, akkor sok olyan mozzanatot találunk benne, melyekrõl mind ez idáig hallgattak. Ezek az új tények teljesen más megvilágításba helyezik a történteket. Lássunk hát hozzá.

13. És mikor ezt meghallotta Jézus, elméne onnét hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva, gyalog követé õt a vá- rosokból.
14. És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná õket, és azoknak betegeit meggyógyítá.
15. Mikor pedig estveledék, hozzá menének az õ tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idõ már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.
16. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.
17. Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

18. Õ pedig monda: Hoz- zátok azokat ide hozzám.
19. És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy ül- jenek le a fûre, vevé az öt kenyeret és a két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és megszegvén a kenyereket, adá a tanítvá- nyoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak (tehát legközelebb Jézushoz a beavatottak voltak).
20. És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedék a maradék darabokat, tizenkét teli kosárral (minek kellett összeszedni a maradé- kot?).
21. A kik pedig ettek vala, mintegy ötezren valának férfiak, asszonyokon és gyerekeken kívül.

^*790

^*790 Máté evangyélioma 14

  Eleddig nem tudtunk meg semmi különösebbet. Csak annyit, hogy esteledett. Jézus meg akarta etetni az embereket. Ezért megparancsolta, hogy azok üljenek le.
  És közben valamit csinált. Amitõl egyszerre sok kenyér lett, amit a tanítványok hordtak szét az embereknek.
  Azt tudjuk jól, hogy a tanítványokból állt a Csapat, melynek parancsnoka Jézus volt. Azt is tudjuk, hogy saját bevallásuk szerint õk nem e földi világból származtak.
  Õk nyilván tudták, hogy mi történik.
  Na de lássuk Márk elmondásában a történteket.

34. És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és meg- száná õket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé õket sokra tanítani.
35. Mikor pedig immár nagy idõ vala, hozzámenvén az õ tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idõ van:
36. Bocsásd el õket, hogy elmenvén a körülfekvõ ma- jorokba és falvakba, ve- gyenek magoknak kenye- ret; mert nincs mit enniök.
37. Õ pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?
38. Õ pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

39. És parancsolá nékik, hogy ültessenek le min- denkit csoportonként a zöld pázsitra.
40. Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
41. Õ pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között.
42. Evének azért mindnyá- jan, és megelégedének;
43. És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
44. A kik pedig a ke- nyerekbõl ettek, mintegy ötezren valának férfiak.

^*791

  Nos, amit megtudtunk Márktól, a következõ. Esteledett. Jézus megparancsolta az embereknek, hogy százas és ötvenes csoportokban üljenek le a földre.
  Akkor most képzeljük el, hogyan történhetett mindez. A tömeget természetesen a tanítványok osztották fel ötvenes és százas csoportokra. Vajon milyen könnyen mehetett mindez?
  A tömeget, ahol szaladgáló gyerekek is vannak, meglehetõsen nehéz és idõigényes feladat ilyen csoportokra felosztani. Ugyanis vagy az a gond, hogy szülõ és gyermek más-más csoportba kerül, vagy többen vannak egyszerre egy családhoz tartozók, akik szeretnének együvé kerülni.

^*791 Márk evangyélioma 6

  Nagyon idõigényes feladat volt, mig a tizenkét tanítvány az ötezernél több emberbõl álló tömeget csoportokba felosztotta. Hiszen a szövegek szerint csak férfiak voltak ötezren. Plusz feleségeik és gyerekeik.
  Mondjuk egy minimum hétezer emberbõl álló tömeget legalább hetven százas, vagy ötven százas és negyven ötvenes csoportba kellett beosztani.
  Ha ezt a számot vesszük, ami mondjuk kilencven csoportot jelent, akkor egy-egy tanítványra majdnem nyolc ilyen csoport jutott.
  Gondoljunk csak bele, mennyi ideig tarthatott mindez! Hosszú-hosszú órákig...
  Ezért közben beesteledett. Sötétség borult a tájra...
  De miért kellett az embereket ilyen kerek számú csoportokra felosztani? Hisz a valódi csodához nincs szükség kerek matematikai számokra? Nemde?
  Lássuk, mit ír minderrõl Lukács.

12. A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.
13. Õ pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenye- rünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.
14. Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az õ tanít

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

ványainak: Ültessétek le õket csoportokba ötvenével.
15. És a képen cselekedé- nek, és leülteték valameny- nyit.
16. Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítvá- nyoknak, hogy a sokaság elé tegyék.
17. Evének azért és megelé- gedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tõlük, tizenkét kosárral.

^*792

  Nagyon sok újat nem tudtunk meg. Még mindig nem tudjuk, miért kellett az embereket a földre leültetni.
  Erre János ad választ:

5. Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jõ hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek?
6. Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye õt; mert õ maga tudta, mit akar vala cselekedni.

|
|
|
|
|
|
|

7. Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset.
8. Monda néki egy az õ tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére:

^*792 Lukács evangyélioma 9

9. Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az eny- nyinek?
10. Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fû vala pedig azon a helyen. (Azért kellett leültetni az embereket, hogy ne lássanak semmit a magas fûben!). Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren.
11. Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát ad- ván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

12. A mint pedig betelének, monda az õ tanítványainak: Szedjétek össze a megma- radt darabokat, hogy semmi el ne veszszen.
13. Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosa- rat az öt árpa kenyérbõl való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evõk után.
14. Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tõn, mondának: Bizonynyal ez ama próféta, a ki eljövendõ vala a világra (ez volt a demonstráció célja).

^*793

  Jánostól egy döntõ fontosságú momentumot tudtunk meg. Éspedig, hogy azon a helyen, ahol voltak, magas fû volt!
  A magas fû nem azt jelenti, hogy térdig, hanem esetleg mellig vagy nyakig érõ. Ezért, ha ilyen fûben valaki leül a földre, az... nem lát semmit. Csak az õt körülvevõ füvet...
  Azért kellett hát az embereknek a földön ülve maradniuk a magas fûben, hogy ne lássanak semmit. Azonkívül még nagyon sötét is volt. Hiszen amíg felosztották õket csoportokra, addig jócskán beesteledett.
  Így az emberek a nagy sötétben és a magas fûben ülve semmit nem láttak. Azt sem, hogy mi történt Jézus közvetlen környezetében. Mert mellette csak a tanítványai voltak, akik kihordták a fûben ülõ csoportoknak az ennivalót. Róluk pedig tudjuk, hogy mindannyian a Csapathoz tartoztak.
  De miért kellett az embereket kerek számú csoportokba felosztani?
  Azért, hogy pontosan meg lehessen számlálni, hogy hányan vannak! Legalábbis hány csoport ül a magas fûben.
  Kik számlálták õket? Hát azok, akik a kellõ mennyiségû élelmiszert Jézushoz eljuttatták.
  Honnan? Az égbõl...
  Foglaljuk hát össze pontosan, mi is történt valójában.
  Jézus a misszionáriusok segítségével egy újabb "csodatételre" készült.

^*793 János evangyélioma 6

  Adott esetben is, mint általában, nagy embertömeg követte õt. Egy alkalommal már esteledett, amikor arra hívták fel a figyelmét, hogy jön az éjszaka, és az emberek éhesek. Meg kellett volna õket vacsoráztatni. De hogyan?
  Elvégre kinn voltak a mezõn, több kilométerre a legközelebbi lakott településtõl.
  Jézus tudta, hogy a misszionáriusok magas szintû technikája sok mindenre képes. Még arra is, hogy rövid idõn belül ellásson sok embert élelemmel. De hányat is?
  Ehhez fel kellett a tömeget ötvenes és százas csoportokra osztani. Így már könnyû volt megszámlálni, hogy hányan is vannak és milyen mennyiségû élelmiszerre lesz szükség.
  Honnan számlálták meg õket? A magasból...
  A csoportok magasból való számbavételét még az éjszakai sötétség sem akadályozta. Az infravörös fénytartományban ezek az embercsoportok élénk foltként ütköztek ki a környezetbõl.
  Napjainkban mindenki jól ismeri az éjjel látó készüléket, mely számára nem akadály a sötét.
  Egyébként a szövegekben van egy ilyen mondat:

22. Õ jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi

|
|

van a setétségben; és vilá- gosság lakozik vele!

^*794

  Azonkívül nemcsak pontosan meg lehetett számolni azt, hogy hányan vannak, hanem idõt is nyertek ezzel a tömeg csoportokra való felosztásával.
  Tehát az emberek ültek a földön. A sötéttõl és a magas fûtõl, mely körbevette õket, semmit nem láttak.
  Távolabb valami történt. Ahol Jézus volt, valami olyan zajlott amit mások nem láthattak. Csak a Csapat tagjai mehettek oda. Õk úgyis mindenrõl tudtak.
  Ahogy megérkezett az elsõ "szállítmány", már hordták is szét az élelmiszert az embereknek.
  Az élelem folyamatosan érkezett... az égbõl. Ezért nézett hát Jézus folyton oda fölfelé...
  Nem szükséges most itt bármilyen szupertechnikára, vagy teletranszportálásra gondolnunk. Az élelmiszert egyszerûen jármûvekkel juttatták el oda. Ezek valószínûleg sok száz méteres

^*794 Dániel könyve 2

magasságban repülhettek. Amennyiben a hajtómûveik hangja nem volt túl hangos, akkor ilyen távolságból szinte már nem is lehetett õket hallani.
  A kenyereket kosarakban, egyszerû nagy szilárdságú mûanyag kötélen bocsátották alá. Ezt koordinálandó, figyelt Jézus egyfolytában fölfelé az égre...
  Azt, hogy honnan vették a misszionáriusok az élelmiszert, nem tudjuk. De mivel ez a "csoda" is a Terv része volt, ezért minden bizonnyal jóval korábban alaposan felkészültek rá.

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre