PÁL APOSTOL

  A Jézus utáni idõszak egyik kulcsfigurája Pál apostol, akit polgári nevén Saulusnak hívtak.
  Ez az ember elvakult, esküdt ellensége volt Jézus követõinek. Országszerte közismert volt arról, hogy kíméletlenül börtönbe vetette mindazokat, akikrõl kiderült, hogy Jézus tanait terjesztik.
  Így hát személye akadály volt a misszionáriusok Tervének útjában. Hiszen azok minden eszközzel a követõk, a Mozgalom létszámának gyarapodását kívánták elérni. Saulus pedig tûzzel-vassal irtotta õket.
  Ez komoly problémát jelentett.
  Hogyan lehetett hát megoldani ezt a problémát?
  Nyilván az egyik út Saulus likvidálása lett volna. Ez minden különösebb gond nélkül kivitelezhetõ lett volna. De õ tisztességes ember hírében állt:

6. Buzgóság tekintetében az egyházat üldözõ, a törvény-

|
|

beli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.

^*846

  Ezeket Saulus, a késõbbi Pál mondja. Így õ csak a "rossz oldalon állt".
  A misszionáriusok az akadályból, melyet Saulus személye jelentett a Mozgalom számára azzal, hogy tagjait üldözte, végül elõnyt kovácsoltak. Ugyanis nem likvidálták, hanem esküdt ellenségüket... a saját oldalukra állították.
  Lássuk hát a történetét, mely akkor vette kezdetét, mikor társaival Damaszkusz felé tartott.

3. És a mint méne, lõn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá õt körül a meny- nybõl:
4. És õ leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Sa- ul, mit kergetsz engem?
5. És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
6. Remegve és ámulva mondá: Uram, mit akarsz, hogy cseleked

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

jem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmond- ják néked, mit kell csele- kedned.
7. A vele utazó férfiak pe- dig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.
8. Felkele azonban Saulus a földrõl; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be õt Damaskusba.
9. És három napig nem lá- tott, és nem evett és nem ivott.

^*847

  Megint csak egy "csodával" állunk szemben. Ugyanis Jézus követõinek esküdt ellensége egy alkalommal, két város közötti

^*846 Pál filippibeliekhez írt levele 3

^*847 Az apostolok cselekedetei 9

lakatlan területen haladt, útitársaival. Egyszer csak az égbõl valamiféle fény sugárzott rá és szózat hangzott fel.
  Érdekes módon a vele lévõk a fényt nem látták, de a hangot hallották. A fény Saulust, ahogy forrásának irányába nézett, egy idõre megvakította.
  Mit kezdjünk ezzel az esettel? Miféle fény volt az, és a többiek miért nem látták?
  Így önmagában valóban csodának tûnik. Mert nagyon nehéz bármilyen magyarázatot is adni rá.
  De...
  Valamivel késõbb a szövegekben egy másik verziót olvashatunk ugyanerrõl:

6. Lõn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Da- maskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égbõl nagy világosság sugárzott körül engem.
7. És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit ker- getsz engem?

|
|
|
|
|
|
|
|

8. Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda né- kem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
9. A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémül- tek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hal- lották.

^*848

  Nocsak?
  Saulus ugyanazt a történetet most teljesen másképp meséli el. A korábbiakkal ellentétben itt arról van szó, hogy a vele együtt utazók látták a fényt, de a hangokat nem hallották...
  De van egy harmadik változat is:

12. E dologban épen útban lévén Damaskus felé a fõ- papoktól vett felhatalma- zással és engedelemmel,
13. Délben látám az úton király, hogy mennybõl a napnak fényességét meg- haladó világosság sugár- zott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.
14. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre (vagyis nem kizá- rólag Saul, azaz Pál volt a címzett), hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven (még a nyelvet is, melyen

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

az üzenet elhangzott, meg- jegyezte): Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz né- ked az ösztön ellen rúgó- doznod.
15. Én pedig mondék: Ki- csoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.
16. De kelj fel, és állj lá- baidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek (ezzel a misz- szionáriusok többet értek el) úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni;

^*849

Summa-summárum, miközben Saulus úton volt Damaszkusz felé, valami történt. Állítólag egy "mennyei fény" sugározta õt körül, és szózatot hallott. Eddig rendben is van. Ugyanis ezután

^*848 Az apostolok cselekedetei 22

^*849 Az apostolok cselekedetei 26

  megváltozott, a keresztények korábbi üldözõjébõl, gyökeres fordulattal, Jézus követõje, az evangélium hirdetõje lett.
  Persze mondhatnánk, hogy ez a "mennyei jelenés" olyannyira nagy hatással volt rá, hogy gyökeresen megváltozott a korábbi felfogása.
  Eddig a hivatalos nézet által propagált történet.
  Ám de, mi is történt valójában? Lehet-e valamilyen sejtésünk errõl?
  Igen!
  Ebben egy másik szövegrész van segítségünkre.

7. És, hogy a kijelentések nagysága miatt el ne biza- kodjam, tövis adatott nékem a testembe (valamit a misz- szionáriusok beültettek a testébe — valamilyen készüléket — implantátu- mot), a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem (va- lószínüleg ezzel biztosítot- ták Pál megbízhatatlansá- ga esetére a misszioná- riusok magukat), hogy fe- lettébb el ne bizakodjam.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

8. Ezért háromszor könyö- rögtem az Úrnak, hogy tá- vozzék el ez tõlem (vagyis, hogy távolítsák el az imp- lantátumot);
9. És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erõtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

^*850

  Ez egy rendkívül fontos mozzanat!
  Pál arról beszél, hogy a misszionáriusok egy "tövist" ültettek be a testébe...
  Melyet mindvégig hordozott:

17. Ennek utána senki né- kem bántásomra ne legyen; mert én az Úr Jézusnak

|
|
|

bélyegeit hordozom az én testemben.

^*851

  Más szavakkal, fentebb Pál arra panaszkodik, hogy ne bántsák õt, hiszen úgyis elég kellemetlenséget okoz a testében lévõ "tövis", mely arra szolgált, hogy "el ne bízza magát".
  És kik helyezték be a "tövist"? A Sátán angyalai.
  Egy újabb kérdés: az angyal pozítív, fehér ruhába öltözött, szárnyakkal rendelkezõ jóságos személyt jelent. Itt meg Pál azt mondja, hogy Sátánnak angyalai vannak...
  Hogyan is értsük ezt? És egyáltalán érthetõ-e?
  Igen.
  Hiszen már a korábbiakban sokszor említettük, hogy az angyalok sok esetben jelentenek fegyveres misszionáriusokat.

^*850Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12

^*851Pál galátziabeliekhez írt levele 6

  Ugyanilyen fegyveres személyek szolgálnak a misszionáriusok... biztonsági szolgálatában...
  Nos, ezek ültették be Pál testébe a "tövist" — az implantátumot, mely egy apró elektronikus készülék volt.
  Ugye mindenki hallott már napjainkban az úgynevezett szívritmus-szabályozóról? Idegen szóval "pészméker".
  Ez egy apró elektronikus eszköz, melyet szükség esetén a szívritmuszavarban szenvedõ beteg testébe ültetnek be a bõr alá. Abban az esetben, ha a beteg szíve rendellenesen dobog, ez a miniatûr készülék két elektródáján keresztül, melyek a szív egy meghatározott részéhez vezetnek, egy kisebb elektromos áramütéssel korrigálja annak mûködését.
  Egy ilyen készülék belsõ energiaforrással rendelkezik, és egy-két évig problémamentesen üzemel.
  Nos, Pál testébe a biztonsági szolgálat, garanciaként arra, hogy nem fordít nekik hátat, egy hasonló miniatûr eszközt ültetett be. Csakhogy ez a készülék áramütéseivel nem a szívét szabályozta, hanem ugyan ártalmatlan, de fájdalmas ingert okozott neki.
  Ezért Pál, mikor találkozott az egyik magas rangú misszionáriussal, kérte, hogy távolítsák el a testébõl az implantátumot. Hiszen kellemetlen tapasztalatai voltak.
  Mire az kitérõ választ adott...
  Ha most a hagyományos felfogás szerint gondolkozunk, akkor nem értjük, hogy az "Úr" miért nem távolította el a "tövist" Pál testébõl? Hiszen azt az esküdt ellensége, Sátán helyezte oda? Érthetetlenül csak kitérõ választ adott.
  Viszont érthetõvé válik, ha másképp szemléljük a dolgokat.
  A biztonsági szolgálat feje meggyõzte az "Urat", hogy mivel Pál személye nem száz százalékig megbízható számukra, ezért egy apró eszközt ültessenek be a testébe, mely ártalmatlan, de ugyanakkor garanciát jelent arra, hogy nem fordul ellenük és... nem mondja el az embereknek mindazt, amit látott. Amit titokban kellett tartania...
  Ez a készülék volt minderre a garancia...
  Az "Úr" beleegyezését megkapva, a biztonsági szolgálat tisztjei elhelyezték az implantátumot Pál testében.
  Mikor az kérte az "Urat", hogy távolítsák el, az azért adott kitérõ választ, mivel mindez az õ engedélyével történt...

  Ezzel az eszközzel a misszionáriusok mintegy irányították Pált. Na nem úgy, hogy beszéltek hozzá. Az egy másik készüléktípussal történt. A következõ részben fogunk róla beszélni.
  A "tövis" apró, kellemetlen áramütéseivel több ízben kényszerítették Pált arra, hogy "bizonyságot tegyen".

5. Mikor pedig megérkeztek Maczedóniából Silás és Ti- motheus, szorongatá a lé- lek Pált, és bizonyságot tõn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.

^*852

|
|
|
|
|
|
|

14. És megkísértetvén tes- temben (az implantátum!), nem vetettetek meg, sem nem utáltatok meg engem, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint Krisztus Jézust.

^*853

  De vajon mikor helyezhették Pál testébe a "tövist"? Hiszen nem számol be más "mennyei jelenésekrõl"?
  Nyilván akkor, mikor az az ominózus találkozás történt a Damaszkusz felé vezetõ úton...
  Mikor az úton haladtak, és lakatlan vidéken jártak, egyszer csak egy jármû jelent meg a magasban. Ennek fényére és hangjára lettek figyelmesek az utazók.
  Ahogy Pál felnézett, a magasan fölötte lebegõ jármû hajtómûvébõl elõtörõ éles fény egy idõre elvakította.
  Mielõtt a jármû landolt:

8. A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik (elkábította-elaltat-

|
|
|

ta); szemeket, hogy ne lás- sanak, füleket, hogy ne halljanak...

^(*825)

  Az utazók mind egytõl-egyig a földre rogytak, hiszen kaptak a "kábultság lelkébõl", és így nem láttak és nem hallottak már semmit.
  Azt sem, hogy a jármû a közelben landolt, és fedélzetérõl alakok tûnnek elõ. Õk voltak a biztonsági tisztek.
  A földön eszméletlenül fekvõ Saulus felé tartottak. A többi ember érdektelen volt számukra. Hiszen parancsot kaptak arra, hogy egy apró implantátumot helyezzenek el a testében...
  A néhány percig tartó beavatkozás befejeztével ébresztgetni kezdték Saulust. Ahogy az résnyire kinyitotta a szemét, közölték vele mindazt, amirõl a késõbbiekben beszámol.
  A többiek persze, mivel eszméletlenek voltak és csak késõbb tértek magukhoz, már nem láthatták a történteket. Ezért zavaros a szöveg,

^*852 Az apostolok cselekedetei 18

^*853 Pál galátziabeliekhez írt levele 4

^(*825) Pál levele a rómabeliekhez 11

mikor egyszer azt mondja, hogy a vele együtt utazók hallották, máskor meg azt, hogy nem hallották a "szózatot".
  Ahogy a biztonsági szolgálat tagjai, Sátán angyalai, végrehajtották a kapott parancsot, visszaszálltak a fedélzetre, és a jármû elrepült.
  Az utazók még sokáig ott feküdtek a földön eszméletlenül, míg aztán idõvel lassacskán elkezdtek magukhoz térni.
  Nem értették, hogy mi is történt. Csak arra emlékeztek egyesek, hogy valamiféle fényt láttak elõzõleg. Mások pedig arról számoltak be, hogy semmiféle fényt nem láttak.
  Viszont arra nem találtak magyarázatot, hogy miért fekszenek mindannyian a földön?
  Mikor Saulushoz mentek, hogy felsegítsék, megdöbbenve tapasztalták, hogy az nem lát. Megvakult...

11. Mikor pedig nem láték annak a világosságnak di- csõsége miatt (itt a dicsõ- ség és a világosság szino- nímák, egyébként Saul va-

|
|
|
|

lóban a nagy fényesség mi- att vakult meg ideiglene- sen), a velem valóktól ké- zenfogva vezettetve menék Damaskusba.

^*854

  Megjegyzem, immáron sokadszor, hogy a Bibliában az ismeretlen eredetû fényt a krónikások "dicsõségként" említik.
  Elvezették hát az ideiglenesen megvakult embert Damaszkuszba. Ahol a Hálózat felvette vele a kapcsolatot... Egyik ügynöke révén...

10. Vala pedig egy tanít- vány Damaskusban, név- szerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ana- niás! Az pedig monda: Ím- hol vagyok Uram!
11. Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes ut- czába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevû tárzusi embert, mert ímé imádkozik.
13. Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertõl hallot-

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

tam e férfiú felõl, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben:
14. És itt is hatalma van a fõpapoktól, hogy mindazo- kat megkötözze, kik a te ne- vedet segítségül hívják.
15. Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert õ nékem vá- lasztott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai elõtt.

^*855

  Nos, az Ananiás nevû ember, aki a Hálózat ügynöke volt, folyamatosan kapcsolatban állt a misszionáriusokkal.
  Mikor Saulust az országúton a misszionáriusok "meglátogatták", s mivel õ az érkezõ jármû hajtómûveibõl sugárzó intenzív fénybe nézett, ezért idõlegesen megvakult. Közben a misszionáriusok elvégezték

^*854 Az apostolok cselekedetei 22

^*855 Az apostolok cselekedetei 9

rajta a beavatkozást: beültették a testébe a "tövist", majd otthagyták. Minden rendben volt, csak egy gond adódott: Saulus annak következtében, hogy nem látott, annyira elkeseredett, hogy nem vett magához ételt.
  Nyilván, ha ez sokáig folytatódik, akkor olyannyira legyengülhetett volna, hogy belehal.
  A misszionáriusok tudomást szereztek arról, hogy Saulus rossz fizikai állapotban van, mert nem lát. Viszont nem kívánták elveszíteni az egyik, a Tervnek éppen megnyert közismert embert, ezért a segítségére siettek.
  Pontosan tudták, hogy hol szállt meg.
  Felvették a kapcsolatot a damaszkuszi ügynökükkel — Ananiással — és utasították, hogy keressen fel egy Saulus nevû embert Damaszkusz egyik utcájában.
  Mondhatnánk persze azt, hogy Ananiással egyfajta látomásszerûen beszélt az "Úr. De emlékezzünk csak vissza Sámuelre és arra az esetre, amikor a misszionáriusok elõször léptek vele kapcsolatba a frigyláda segítségével (*123).
  Ugyanis, mikor elemeztük az oda vonatkozó szövegeket, láthattuk: a krónikás arról beszélt, hogy az "Úr" megjelent Sámuelnek, és egyfajta "jelenés" kíséretében beszélt vele.
  Késõbb kiderítettük, hogy semmiféle misztikus jelenés nem volt, hanem Sámuel és az "Úr" a ládán, mint egyfajta adó-vevõ készüléken keresztül kommunikált.
  Nos, a szövegek Ananiással kapcsolatban is látásról, jelenésrõl beszélnek. De ha valóban az lett volna, akkor Ananiás a hívásra nem válaszolt volna, hogy "Itt vagyok, Uram". Akárcsak egykoron Sámuel...
  Itt persze nem arról van szó, hogy Ananiásnak volt egy "frigyládája". Csak arról, hogy egy olyan eszköz volt a birtokában, mely a misszionáriusokkal való kapcsolattartást szolgálta. Ez az eszköz lehetõvé tette, hogy az érkezett üzenetekre válaszoljon. Szintén egy adó-vevõ készülékrõl van szó.
  Gondolom, az nyilvánvaló, hogy egy hétköznapi embernek nem lehetett ilyen mûszaki készüléke. Ilyenekkel csak a Hálózat ügynökei rendelkeztek.

  A misszionáriusok utasították hát, hogy keresse fel Saulust, és nyilvánvalóan valamilyen gyógyszer segítségével javítson az állapotán.

17. Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid meg- nyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel.

|
|
|
|
|
|
|

18. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeirõl, és mindjárt visszanyeré lá- tását; és felkelvén megke- resztelkedék;
19. És miután evett, mege- rõsödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.

^*856

  Természetes, hogy mivel Ananiás a Hálózat tagja volt, és Saulus testében volt egy "tövis", mely garanciául szolgált arra, hogy csak azt tegye, amit a misszionáriusok elvárnak tõle, ezért mindketten mélyen hallgattak a történtekrõl.
  A valós cselekmények helyett kreáltak hát egy "csodaszagú" történetet, ahol Ananiás egy "jelenés" nyomán elindult, hogy kézrátétellel meggyógyítsa Saulust. Ennek nyomán annak vaksága, melyet egy igen erõs, szemkárosító fény okozott, pillanatszerûen elmúlt... Mondták õk ketten egybehangzóan.
  Miután Saulus teljesen rendbejött, a misszionáriusok utasításának megfelelõen, melyet Ananiás adott át, elindult elsõ feladata végrehajtására.

20. És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy õ az Isten Fia.
21. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának:

|
|
|
|
|

Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítsé- gül, és ide is azért jött, hogy õket fogva vigye a fõpapokhoz?

^*857

  A misszionáriusok azon számítása, mely szerint Saulust inkább felhasználni, semmint likvidálni kell, fényesen beigazolódott. Hiszen igen nagy feltûnést keltett, és az emberek sehogyan sem értették az újdonsült Pál (megkeresztelkedése után vette fel ezt a nevet) "pálfordulását". Nem értették, hogy az az ember, aki esküdt ellensége volt korábban Jézus követõinek, immár maga is azok soraiba állt.
  Ez nagy bizonytalanságot váltott ki a hivatalos hatalom képviselõinek ama köreiben, akik üldözték Jézus követõit, a Mozgalmat.

^*856,*857 Az apostolok cselekedetei 9

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre