A VÉGZETES PARANCS

  Korábban többször említettük, hogy Jézus rendszerint azért ment a hegyre, más szavakkal egy magaslati pontra, hogy fogadja a misszionáriusok érkezõ jármûvét.
  A kedves olvasó erre azt felelhetné, hogy mindez megalapozatlan fantáziálás, hiszen a szövegekben erre való utalás nincs. Eddig valóban nem szóltunk róla. De most álljon itt egy konkrét eset, amikor Jézus azért ment fel egy magaslati pontra, hogy egy jármûvel érkezõ két személyt fogadjon. De ezúttal három tanítványát is magával vitte.
  Nekik köszönhetjük, hogy tudunk errõl a találkozásról...

1. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé õket ma- gokban egy magas hegyre.
2. És elváltozék elõttök, és az õ orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lõn, mint a fényesség.
3. És ímé megjelenék õ nékik Mózes és Illyés, a kik beszélnek vala õ vele. (Azért nem hallották a be- szédet, mert hallótávolsá- gon kívül voltak, vagy mert a misszionáriusok nyelvén folyt a kommuni- káció.)
4. Péter pedig megszólal- ván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt len- nünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet. Mózesnek is egyet, Illyésnek is egyet.
5. Mikor õ még beszél vala, ímé fényes felhõ borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõböl, mondván: Ez az én

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgas- sátok.
6. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté õket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8. Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látá- nak, hanem csak Jézust egyedül.
9. És mikor a hegyrõl alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok (persze, hiszen egy földönkívüli jármûvet láttak), míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. (Vagyis ha korábban kezdenek el beszélni, akkor valószínû- leg azzal a küldetésben kárt okoztak volna.)

^*804

  Lássuk hát a részleteket.
  Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte egy magas hegyre.
  Ott valami nagyon furcsa történt, legalábbis Máté szerint. Ugyanis Jézus egyszerre csak elváltozott elõttük, az arca olyan fényes lett, mint a nap, a ruhája is fényes lett.
  Utána a semmibõl egyszer csak megjelent Mózes és Illés, akik vele beszéltek.
  Azután hirtelen, mikor még Jézussal beszéltek, fényes felhõ borította be õket, melybõl szózat hangzott fel: "Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok.".

^*804 Máté evangyélioma 17

  A látványtól a tanítványok rettenetesen megijedtek és arccal a földre vetették magukat. Ekkor Jézus odament hozzájuk és megnyugtatta õket, hogy ne féljenek. Mikor felpillantottak, senkit sem láttak Jézuson kívül.
  Ha ezeket az adatokat vesszük alapul, akkor a történettel nem tudunk mit kezdeni. Mert mit jelent az, hogy Jézus elváltozott? Honnan jelent meg az a két titokzatos alak? Aztán meg a szózat és a fényes felhõ?
  Egyszerûen természetfeletti csoda! És nincs rá magyarázat! Vagy... talán mégis van, amitõl a történtek érthetõvé válnak?
  Elõrebocsátván, megjegyzem, hogy Máté, aki ezt a verziót elmondja, nem volt szemtanúja az ott történteknek. Ezért nyilvánvaló, hogy csak hallomás után jegyezte le azokat.

2. És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán maguk- ban (vagyis csak kiválasz- tottakat vitt magával) egy magas hegyre. És elválto- zék elõttük;
3. És ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet.
4. És megjelenék nékik Mózes Illyéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. (Innen több következtetés is levonható. Mózes és Illyés misszionáriusok vol- tak. Másrészt az, hogy Jézus a misszionáriusokkal olyan nyelven beszélt, amit õk nem értettek. Csak hallották, hogy beszélnek.)
5. Péter pedig megszólal- ván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

lenni: csináljunk azért há- rom hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illyés- nek is egyet.
6. De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megré- mülének (mitõl?).
7. És felhõ támada, mely õket befogá (beborította, elborította õket), és a felhõbõl szózat jöve, mond- ván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.
8. És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
9. Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.

^*805

  Márk története szinte szóról szóra ugyanaz. Csak apró, jelentéktelen részletekben különbözik Máté verziójától. Még mindig nem érthetõ, hogy Jézus miért kötelezte titoktartásra a szemtanúkat?
  Így nem lettünk sokkal okosabbak. Hátha Lukács változata jobban eligazít bennünket.

28. És lõn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.

|
|
|
|
|
|

29. És imádkozása közben az õ orczájának ábrázata elváltozék, és az õ ruhája fehér és fénylõ lõn.
30. És ímé két férfiú beszél vala õ vele, kik valának Mózes és Illyés;

^*805 Márk evangyélioma 9

31. Kik dicsõségben megjelenvén (az ûrhajóval jöttek!), beszélik vala az õ halálát, melyet Jeruzsá- lemben fog megteljesíteni.
32. Pétert pedig és a vele lévõket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az õ dicsõségét (fényét), és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
33. És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illyésnek; nem tudván mit mond.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

34. És mikor õ ezeket mondá, felhõ támada és azokat beárnyékozá; õk pedig megfélemlének, mi- kor azok bementek a felhõbe.
35. És szózat lõn a felhõbõl, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt hallgassátok.
36. És mikor a szózat lõn, találtaték Jézus csak maga. Õk pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondá- nak azokban a napokban.
37. És lõn másnap, mikor õk a hegyrõl leszállottak, sok nép méne elébe.

^*806

  Nos, itt rengeteg új, perdöntõ fontosságú adatot tudtunk meg.
  Foglaljuk hát össze, és rekonstruáljuk a történteket. Nagyon érdekes lesz!
  Jézus, mint korábban többször, ezúttal is a hegyre ment "imádkozni". De ezúttal magával vitte három tanítványát: Pétert, Jánost és Jakabot.
  Mikor felértek egy magasabban fekvõ kisebb sík területre, Jézus rájuk parancsolt, hogy maradjanak ott. Õ maga pedig elõre ment.
  Mindez sötétedéskor, avagy utána történt. Ezért már csak félhomály uralkodott mindenütt. Ugyanis Lukács arról beszél, hogy csak másnap ereszkedtek le a hegyrõl. Nyilván nem reggel vagy délben mentek oda fel, hanem mikor már esteledett. Mindez éjszaka történt, és korán reggel leereszkedtek a hegyrõl, négyen.
  Nos, Jézus otthagyta õket a sík terület szélén, azzal az utasítással, hogy maradjanak ott.
  Õ maga pedig elõrement. Megállt és várt.
  A tanítványok nem értették, hogy mire vár? Biztosan imádkozik, modogatták egymás között.
  Aztán hirtelen az éjszaka sötétjébe egy nagyon erõs fény hasított bele. Egy jármû közeledett a landolóhely felé. Azért jöttek, hogy a Parancsnokkal újabb instrukciókat közöljenek.
  Ahogy a jármû hajtómûveinek erõs fénye megvilágította Jézust, az éjszakai sötét háttér elõtt úgy tûnt, hogy alakja ragyog. Hiszen nagyon erõs fény verõdött vissza róla. Õ is mintegy másodlagos fényforrássá vált az éjszaka sötétjében.

^*806 Lukács evangyélioma 9

  Ez azt jelenti, hogy nem azért "világított", mert saját fénye volt, hanem a hajtómûvek erõs fénye világította meg, és úgy tûnt, hogy õ maga világít.
  A hajtómûvek csak minimális fokozaton üzemeltek. Mivel csak fékezniük kellett a jármû süllyedését. Hangjuk ezért nem volt nagyon erõs.
  A jármû landolt. Ezután két személy jött elõ a jármûbõl, akik Jézussal beszéltek. A tanítványok nem értették, mirõl beszélnek, mert azok távol álltak tõlük.
  Késõbb, amikor megkérdezték Jézust, hogy mirõl is beszéltek, azt mondta, hogy a haláláról, mely Jeruzsálemben fogja érni. Ez nagyon fontos mozzanat! Késõbb még visszatérünk rá.
  Nos, ahogy a tanítványok meredten bámulták a jármûvet és a három beszélgetõ alakot, egyszer csak... elaludtak.
  Nem furcsa? Hiszen ki tudna egy nagyon izgalmas történés kellõs közepén elaludni? Az ismeretlen helyzet miatt az adrenalin szintje makszimális. Az ember szervezete semmiképp sem engedheti meg magának, hogy kikapcsoljon. Pont ellenkezõleg! Mindenképpen megpróbál ilyen helyzetben makszimálisan éber maradni.
  Hiszen a közelben ismeretlen veszélyforrás van!
  Erre õk, minden logika ellenére, elaludtak. Na nem maguktól!
  Elaltatták õket...
  Ennek két oka volt. Egyrészt nem volt szabad mindent látniuk. Másrészt, mind a hárman egy aprócska sebészeti beavatkozás során kaptak egy-egy "Szent Lelket". Hogy mi ez, errõl majd késõbb szólunk.
  Röviddel késõbb, ahogy kinyitották a szemüket, látták, hogy Jézus búcsúzkodik a két ismeretlentõl. Azok otthagyják õt és a jármû felé indulnak, majd késõbb eltûnnek abban.
  Eközben a jármû hajtómûveibõl erõs fény, füst és hang tört elõ. A füst, a jármûtõl biztonságos távolságba eltávolodó Jézust elborította. Az éj sötétjében a hajtómûvek erõs fénye mindent megvilágított. Még a füstöt is. Az a sötét háttér elõtt ezért nagyon fényesnek tûnt.

26. ábra
"Fényes felhõ"...

  No, mit gondol, kedves olvasó? Vajon valamiféle misztikus, természetfeletti jelenségeket ábrázolnak ezek a fotók?
  Az ugye egyértelmû, hogy az éjszaka sötétjében készültek.
  Képzeljük el, mit is mondana egy kõkorszaki szinten élõ amazóniai törzs tagja, ha megkérdeznénk?
  No mit is?
  Fényes felhõ! Fényes felhõ! — kiáltozná.
  Pedig...
  Lapozzon egyet, tisztelt olvasó!

27. ábra
Egy másik "fényes felhõ"...

  Íme a felvételek:

28. ábra
H-I rakéta startja (Tanegasima ûrközpont, Japán)

  Csupán annyit tettünk, hogy kiretusáltuk a két rakéta éjszakai startjáról készült felvételrõl magát a jármûvet. Csak a hajtómûvek fénye által megvilágított égéstermék-felhõt hagytuk meg.
  Ez az éj sötétjében valóban fényes — világít.
  Egy több ezer évvel ezelõtt élt ember, mikor hasonlót látott, ugyan mit volt képes abból megérteni? Rakéta vagy jármû startja? Ugyan!
  Mi az a rakéta, és mi az, hogy start? — kérdezgethette volna attól, aki a számára érthetetlent próbálta volna megmagyarázni.
  No de térjünk vissza történetünkhöz.

29. ábra
Egy másik felvétel, mely szintén a H-I rakéta startjáról készült (Tanegasima ûrközpont, Japán)

  A jármû hatalmas dübörgés közepette emelkedni kezdett.
  Korábban többször említettük, hogy a hajtómûvek erõs hangját a szövegek gyakran emlegetik szózatként. És természetesen ebbõl a "szózatból" bármit ki lehet hallani.
  Ahogy mindezt a távolabb állók meglátták és meghallották, félelmükben a földre vetették magukat.
  A jármû közben emelkedett. Nem sokkal késõbb el is tûnt. Az általa keltett zaj is elhalkult.
  Jézus látta, hogy tanítványai nagyon megijedtek. Ezért hozzájuk sietett. Néhány nyugtató szóval megpróbálta a minden ízükben remegõ embereket megnyugtatni.
  Mikor azok felpillantottak, már nem láttak senkit, csak Jézust. Hiszen a jármû, fedélzetén a két ismeretlennel, elrepült.
  Mivel ez a találka stratégiailag a Terv szempontjából nagyon fontos volt, ezért Jézus szigorúan megtiltotta nekik, hogy most bárkinek is beszéljenek a látottakról.
  Ezután úgy döntött, hogy megvárják a hajnalt, és csak akkor kelnek útra, hogy visszatérjenek a többiekhez.

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre