MÁSODIK FEJEZET. A SZÖVETSÉG

A SINAI HEGY

  Az izraeliták korábban még soha nem éltek "önálló" államban. Nem döntöttek önállóan, nem voltak törvényeik. Míg Egyiptomban éltek rabszolgasorban, addig az egyiptomi törvények vonatkoztak rájuk. Most, hogy felszabadultak a rabszolgasorból, nem voltak egyebek, mint embercsorda, melyet Mózes és Áron vezetett. Õk mondták meg azt, mi a helyes, és mi nem. A helyzet tehát eléggé képlékeny volt. Fennállt annak a reális veszélye, hogy amennyiben nem lesznek önálló törvényei az immár rabszolgasorból felszabadult tömegeknek, akkor idõvel anarchia uralkodik el közöttük. Ezért fundamentális normákra volt szükség, melyek egyértelmûen meghatározzák azt, mi a helyes és mi nem az. A törvényeknek mindenkire egyformán kellett vonatkozniuk, s ezért kivétel nélkül mindenkinek alá kellett vetnie magát ezeknek. Persze mindig akadnak olyanok, akik nem fogadják el az új szabályokat. Így ha csak Mózes fogalmazta volna meg azokat, akkor mindenképpen akadtak volna, akik vitába szállnak vele, s nem tekintik õket magukra nézve is kötelezõnek. Ezért nyomatékot kellett azoknak adni. Itt léptek újra színre a misszionáriusok. Eljött a hivatalos kapcsolatfelvétel ideje...

1. A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyiptom föl- dérõl, azon a napon ér- kezének a Sinai pusztába.

|
|
|
|
|

2. Refidimbõl elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállának a pusztában; a hegygyel átellenben szálla pedig ott táborba az Izráel.

^*79

  Amikor a vándorlók a Sinai hegyhez érkeztek, a hegyen várakozott egy kisebb méretû jármû. Mózes immár egy magas rangú személlyel találkozott:

3. Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házané- pének és ezt add tudtára az Izráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyip- tommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon (itt a szaba- dulás éjszakáján bevetett jármûvekre gondol) és magamhoz bocsátottalak titeket.
5. Mostan azért ha figyel-

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

mesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld (tehát az, akivel Mózes immár személyesen beszélt, egy igen magas rangú misszionárius volt).
6. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék (üzenet, feltételek), melyeket el kell mondanod Izráel fiainak.

^*80

^*79,*80 Mózes II. könyve 19

  A misszionáriusok megszabták azokat a feltételeket, melyek teljesítése esetén hajlandóak együttmûködni — szövetkezni, szövetséget kötni — az izraelitákkal. Mózesnek meg kellett vinni az üzenetet a táborozóknak, s azok válaszával kellett visszatérnie. További lépéseiket ettõl a választól tették függõvé:

7. Elméne azért Mózes és egybehívá a nép véneit és eleikbe adá mindazokat a beszédeket, melyeket pa- rancsolt vala néki az Úr.

|
|
|
|
|

8. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Úr, mind megtesszük. És megvivé Mózes az Úrnak a nép beszédét.

^*81

  Ha a hagyományos felfogással tekintünk e sorokra, nem értjük, miért kellett közvetítenie Mózesnek az Isten és az izraeliták között. Vinni és hozni az üzenetet. Hiszen az Isten mindenható, és mindent tud. Nemde?
  Ez is bizonyítja azt, hogy a jelenlegi elképzelések és magyarázatok semmiképp nem állják meg a helyüket.
  Nos, Mózes visszatért a "parancsnoki hajóra" a nép válaszával, amit a misszionáriusok megelégedetten nyugtáztak. A pozitív válasz komoly távlatokat nyitott az együttmûködés számára.
  Elsõ lépésként következett tehát az, hogy azok technológiájuk bevetésével nyomatékot adjanak Mózes szavainak:

9. És monda az Úr Mó- zesnek: Ímé én hozzád megyek a felhõ homá- lyában (jármûvel), hogy

|
|
|

hallja a nép mikor beszélek veled és higyjenek néked mindörökké...

^*82

  Konkrét instrukciók következtek arra vonatkozóan, hogyan készüljenek a kapcsolatfelvételre, mit és hogyan tegyenek:

10. Az Úr pedig monda Mózesnek: Eredj el a nép- hez és szenteld meg õket ma, meg holnap és hogy mossák ki az õ ruháikat;
11. És legyenek készek harmadnapra; mert har- madnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre.
12. És vess határt a népnek körös körûl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne men- jetek s még a szélét se érintsétek: mindaz a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

13. Ne érintse azt kéz, hanem kõvel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaz- tassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.
14. Leszálla azért Mózes a hegyrõl a néphez, és meg- szentelé a népet, és meg- mosák az õ ruháikat.
15. És monda a népnek: Legyetek készen har- madnapra; asszonyhoz ne közelítsetek.

^*83

^*81,*82,*83 Mózes II. könyve 19

  A misszionáriusok úgy döntöttek, hogy három nap múlva a Sinai hegyre a tömegek szeme láttára le fog szállni egy hatalmas méretû jármû. Megtiltották azt, hogy egyáltalán bárki is közelítsen a landoló jármûhöz. Egyrészt mert életüket kockáztatják a hajtómûhöz való közeledéssel, másrészt meg azért, mert az ûrhajót védõ fegyveresek, ha a tömeg megrohamozná azt, védekezésül bevetik fegyvereiket.
  És eljött a harmadik nap...

16. És lõn harmadnapon, virradatkor, mennydörgé- sek, villámlások és sûrû felhõ lõn a hegyen és igen erõs kürtzengés; és meg- rémûle mind az egész táborbeli nép.
17. És kivezeté Mózes a népet a táborból az Isten elejibe és megállának a hegy alatt.
18. Az egész Sinai hegy pedig füstölög vala, mivel- hogy leszállott arra az Úr tûzben és felmegy vala annak füstje, mint a kemen- czének füstje (magas hõfok, erõteljes függõleges, felfelé irányuló levegõ- mozgás!); és az egész hegy nagyon reng vala.
19. És a kürt szava mind- inkább erõsödik vala (fo- kozatosan csökken

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

a hajtómûvek mûködési intenzitása, és ennek következtében egy alacso- nyabb frekvenciájú hang erõsödik, mivel a kiáramló gázok sebessége csökken); Mózes beszél vala és az Isten felel vala néki han- gosan.
20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegyre, a hegy tete- jére, és felhívá az Úr Mó- zest a hegy tetejére, Mózes pedig felméne.
21. És monda az Úr Mó- zesnek: Menj alá, intsd meg a népet, hogy ne törjön elõre az Urat látni, mert közûlök sokan elhul- lanak (nehogy spontán megin- duljon a nép, és meg- rohanja az ûrhajót)

^*84

  A Sinai hegyre egy nagyméretû ûrhajó ereszkedett le. Miután a jármû landolt, a hajtómûvek teljesítményét csökkentették. Az azokból elõcsapó gázok sebessége fokozatosan csökkent. Ennek következtében hangja az ultrahang tartományából a hallható tartományba került, vagyis a kezdeti nagyon magas hangon sivító hajtómû egyre "mélyebb hangú" lett — erõsödött a kürtzengés. Amikor a hajtómû teljesítménye a minimumon volt, akkor volt a leghangosabb a "kürtzengés". És ekkor az ûrhajót biztonságosan meg lehetett közelíteni.
  A hajtómûveket teljesen nem állították le. Hiszen nem tudták, hogy a több százezres tömeg hogyan reagál a látványra. Mert az is elõfordulhatott volna, hogy ha a helyzet ellenõrizhetetlenné válik, gyorsan startolni kell...

^*84 Mózes II. könyve 19

  Az a megfigyelés, hogy az egész hegy rázkódott — vibrált —, arra enged következtetni, hogy igen nagy teljesítményûek voltak a hajtómûvek. Még landolás után, csökkentett üzemmódban is képesek voltak ilyen nagy mechanikai hatásra.
  Az Úr pedig, aki a népre törne abban az esetben, ha az intés ellenére megrohanná az ûrhajót, a fegyveres õrség volt, mely õrizte az ûrhajó biztonságát.
  Az emberek az ûrhajó láttán rettenetesen megijedtek:

18. Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zen- gését és a hegy füstöl- gését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

|
|
|
|
|

19. És mondának Mó- zesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

^*85

  Még Mózes is a grandiózus látvány hatása alá került:

21. És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is

|
|

mondá: Megijedtem és remegek.

^*86

  Hogy mit láttak?

2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes (itt az ûrhajóról van szó, mely leszállt a Sion hegyére), fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat (dübörgés); emésztõ tûz van elõtte (a hajtómûvek izzó gáz- sugara), s körülte erõs forgószél (a magas hõfok által kiváltott légmozgás).

^*87

18. Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tûzhöz, és sûrü homályhoz (gõzfelhõ), és sötétséghez, és szél- vészhez,

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

19. És trombita harso- gásához, és a mondások- nak szavához (a hajtó- mûvek dübörgése), melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó;

^*88

26. Kinek szava akkor megrendítette a földet (a hajtómûvek által kiváltott detonáció, vibráció)...

^*89

21. Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhõhöz, melyben az Isten (a jármû) vala.

^*90

  Mindezekbõl eléggé egyértelmûen kiderül, hogy a jármû hajtómûveinek a dübörgése — az Úr szava.

8. Oh Isten, mikor kivo- nultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

|
|
|
|

9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

^*91

  A vibráció, amit a hajtómûvek okoztak, még a hegyet is megrengette...

^*85,*90 Mózes II. könyve 20

^*86,*88,*89 A zsidókhoz írt levél 12

^*87 Zsoltárok könyve 50

^*91Zsoltárok könyve 68

  A késõbbiekben látni fogjuk, hogy ezek az értelmezések valóban helyesek, és jól beilleszthetõk az összképbe. De lássuk tovább a történéseket:

20. Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és

|
|
|

hogy az õ félelme legyen elõttetek, hogy ne vét- kezzetek.

^*92

  Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy az emberek nem tudták azt, mit látnak:

38. Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélõ angyallal

|
|
|

és a mi atyáinkkal: ki élõ igéket võn, hogy nékünk adja.

^*93

  Most újra fel kell tenni a kérdést: Ki vagy mi szállt le a hegyre — Isten, vagy angyal? Kezd derengeni, hogy valami nincs rendjén azzal a képpel, ahogyan mi az angyalokat elképzeljük. Lehet, hogy jármûvek? Késõbb részletesen fogjuk taglalni ezt a témát a 10. fejezetben.
  Most már mindenki komolyan vette Mózest és a törvényeket.
  Ezután következett a hivatalos kapcsolatfelvétel egy nem földi társadalom küldöttei és az izraeliták vezetõi közt:

1. És monda Mózesnek: Jõjj fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen, és hajtsátok meg magatokat elõtte távolról.

|
|
|
|
|

2. És csak Mózes kö- zeledjék az Úrhoz, amazok pedig ne közeledjenek, és a nép se jõjjön fel vele.

^*94

  Tehát a zsidó nép vezetõi hivatalos meghívást kaptak egy kozmikus civilizáció képviselõitõl, egyfajta kölcsönös bemutatkozási látogatásra, ahol étellel és itallal is megvendégelték õket:

9. Azután felméne Mózes és Áron, Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei közül hetvenen;
10. És láták az Izráel Istenét, és annak lábai alatt valami zafír fényû tárgy vala, és olyan tiszta, mint maga az ég.

|
|
|
|
|
|
|

11. És Izráel fiainak e vá- lasztottjaira nem bocsátá kezét (nem használta ellenük fegyvereit): jól- lehet látták az Istent, mindazáltal ettek és ittak is.

^*95

  Nos, kedves olvasó, annyira várjuk, hogy az ufók felvegyék velünk a kapcsolatot.
  Hivatalosan, hangsúlyozom, hivatalosan, õk ezt már megtették! Mintegy négyezer évvel ezelõtt...
  Hiszen hogyan is képzelnénk egy ilyen kapcsolatfelvételt napjainkban? Megjelennek, esetleg egy közvetítõn keresztül felveszik a kapcsolatot a világ nagy országainak kormányaival, és egy bemutatkozó — "munkaebéddel" egybekötött — látogatásra

^*92 Mózes II. könyve 20

^*93 Az apostolok cselekedetei 7

^*94,*95 Mózes II. könyve 24

meghívják azok vezetõit az egyik parancsnoki ûrhajó fedélzetére. Pont ez történt akkor is...
  De vajon mit értenek a szemtanúk azon, hogy az "Isten" lába alatt valamilyen "zafír fényû tárgy" volt?
  Mit láthattak vajon?
  Az ugye eléggé valószínûsíthetõ, hogy ha már egy nem földi társadalom küldöttei ilyen sok energiát fektettek abba, hogy a Földön egy grandiózus méretû népvándorlást indítsanak el, akkor a vándorlók képviselõivel — az izraeliták véneivel — a hivatalos protokoll során e kozmikus társadalom "kormányzója" beszélt.
  De az kevéssé képzelhetõ, hogy személyesen tartózkodott a Sinai hegyen landolt jármû fedélzetén.
  Helyette a vének egy holografikus kivetített képet láttak. A "lábai alatt" az a "zafír fényû tárgy" maga volt a — kivetítõ berendezés, mely a térhatású képet létrehozta...
  Napjainkban senki sem csodálkozik az úgynevezett telekonferenciákon, amikor több ember tud egyszerre tárgyalni, kommunikálni egymással úgy, hogy partnereiket élõben látják. Holott azok sok-sok ezer kilométer távolságban vannak tõlük.
  Hangjukat hallják, arcukat is látják. Hiszen egymás videóképét látják a monitoron. Ugyanaz a társadalom, mely sok-sok ezer évvel korábban kozmikus utazásokat tett, erre ne lett volna képes?
  Hasonlóról tesz említést Mózes egy másik szövegrészben is:

8. Szemtõl szembe szólok õ vele, és nyilvánvaló lá- tásban; nem homályos beszédek által, hanem az

|
|
|

Úrnak hasonlatosságát lát- ja...

^*96

  Miután a hivatalos "protokoll" véget ért és a vének távoztak, a misszionáriusok felajánlották Mózesnek, hogy tartson velük a következõ útjukon:

12. És szóla az Úr Mó- zesnek: Jõjj fel én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom néked a kõtáblákat, és a törvényt és a paran- csolatot, a melyeket írtam, hogy azokra megtanít- tassanak.

|
|
|
|
|
|

13. Felkele azért Mózes és az õ szolgája Józsué, és felméne Mózes az Isten hegyére (a fedélzetre).

^*97

  Itt álljunk meg egy pillanatra. Késõbb látni fogjuk, hogy az ûrhajó kolosszusát, magát a jármûvet, mivel hatalmas volt, sokszor említik szintén hegyként. De itt nem kell összetéveszteni a hegyet, amin a jármû landolt, és más esetben a hegyet — magát az ûrhajót.

^*96 Mózes IV. könyve 12

^*97 Mózes II. könyve 24

  Mivel Mózes tudta, hogy hosszabb ideig távol lesz, ezért meghagyta, hogy Áron és Húr papokhoz forduljanak kérdéseikkel az emberek.

14. A véneknek pedig monda: Várjatok itt reánk, míg visz- szatérünk hozzátok: Ímé Áron és Húr vele

|
|
|

tek vannak; a kinek valami ügye van, õ hoz- zájok menjen.

^*98

  Amikor eljött az indulás ideje, Mózes felszállt a fedélzetre. Errõl a szövegek így szólnak:

15. Akkor felméne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet.
16. És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl.
17. Az Úr dicsõségének jelensége

|
|
|
|
|
|
|
|

pedig olyan vala az Izráel fiainak szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején.
18. És beméne Mózes a felhõ közepébe, és fel- méne a hegyre, és negy- ven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.

^*99

  Az eredeti szövegekben az események zavarosan vannak leírva. Hiszen nem érthetõ, hogy miért borította felhõ hat napon át a hegyet, és csak a hetedik napon szólította õt az "Úr" a felhõ közepébõl. Hat napig mit csinált ott?
  Itt egyértelmû, hogy vagy az, aki lejegyezte Mózes szavait, színesítette ki fantáziájával a számára érthetetlent, vagy esetleg ez a szövegrész valamikor megsérült, és egy "restaurátor" keze nyomát viseli magán. Egy azonban biztos. Ha a részeket megszûrve helyes sorrendbe rakjuk, akkor a történet érthetõvé válik:

Beszállás

18. És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre, és negyven nap és negyven éjjel vala Mózes a hegyen.

^*100

18. És beméne Mózes a felhõ közepébe, és felméne a hegyre...

1.

Start

2.

15. Akkor fel- méne Mózes a hegyre; és felhõ borítá el a hegyet.

^*101

15. ...és felhõ borítá el a hegyet.

Visszatérés

16. És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat napon át; a hetedik napon pedig szólítá Mózest a felhõ közepébõl.

^*102

3.

16. És az Úr dicsõsége szálla alá a Sinai hegyre...

Az eredeti szövegben

Valójában mi történt

^{*98,*99,*100,*101,*102} Mózes II. könyve 24

! Sajnos a HTML programnyelv nem teszi
lehetõvé a könyvben megjelenített ábrák hû
visszaadását. A fenti idézetek egy filmszalag "kockáiban" szerepelnek.

  Mózes felszállt az ûrhajó fedélzetére, amit az elsõ számú "filmkocka" ábrázol. Ezután a jármû hajtómûveit starthoz indították.
  Startolt, felemelkedett és elrepült — második kocka. Negyven nap elteltével az égbolton újra feltûnt az ûrhajó, és a fedélzetén Mózessel landolt a Sinai hegyen — harmadik kocka.
  A landoló ûrhajó látványáról imigyen szól a szöveg:

17. Az Úr dicsõségének (a hajtómûbõl kicsapó izzó reaktív gázsugár és annak a fénye) jelensége pedig

|
|
|
|

olyan vala az Izráel fiainak szeme elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy tetején.

^*103

  Tehát a misszionáriusok felajánlották Mózesnek, hogy tartson velük egy "tanulmányúton". Ezen az úton olyan információkat közöltek vele, melyek sorsdöntõ jelentõségûek számunkra. De errõl majd késõbb...
  Mózes elfogadta a meghívást, és felszállt az ûrhajó fedélzetére, mely ezután startolt és elrepült...
  Eközben:

1. Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyrõl leszállani, egybegyûle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lõn dolga ama fér- fiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földébõl kihozott.

^*104

|
|
|
|
|
|
|
|
|

40. Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földébõl kihozott, nem tudjuk mi történt õ vele.

^*105

  Negyven napig nem volt sehol. Persze, hiszen ott volt ama ûrhajó fedélzetén, mely talán egy ûrbázis, vagy egy másik lakott világ felé tartott...
  Amikor a jármû elrepült, a nép nagyon meg volt rémülve. Várták, hogy Mózes leereszkedik a hegyrõl, visszatér. De nem jött. Sem aznap, sem késõbb...
  Napok, hetek múltak el. Az emberek azt hitték, hogy odaveszett. Hiszen ha mind a negyven napig ott állt volna a hegyen a jármûkolosszus, akkor reggeltõl estig imádták volna. De mivel nem volt ott, ezért elkezdtek unatkozni...
  Követelték Árontól, hogy készítsen nekik egy olyan tárgyat, amit imádhatnak...

2. És monda nékik Áron: Szedjétek le az arany- függõket, a melyek fele- ségeietek, fiaitok és leá- nyaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.

|
|
|
|
|

3. Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüg- gõket füleirõl, és elvivék Áronhoz.

^*103 Mózes II. könyve 24

^*104 Mózes II. könyve 32

^*105 Az apostolok cselekedetei 7

4. És elvevé kezökbõl, és alakítá azt vésõvel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te Istene-

|
|
|

id Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földérõl.

^*106

  Ez az aranyborjú testesítette meg számukra a misszionáriusokat.
  Hiszen azok nem voltak sehol...

^*106 Mózes II. könyve 32

<<Vissza                     

 Vissza a tartalomjegyzékre