A KÕSZIKLA

  Így hát a misszionáriusok megoldották az élelmiszer-segélyezés problémáját, míg az izraeliták a pusztában vándoroltak. Ugyanakkor a friss, tiszta ivóvíz továbbra is komoly gond maradt. Mivel erõsen fogyott az ivóvízkészlet, a tömegben újra csak akadtak hangadók, akik lázították a népet.

1. És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rende- léséhez képest az õ útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2. Verseng (vitatkozik, veszekszik) vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3. És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szom- júsággal ölj meg minket, gyermekeinket, és bar- mainkat?

^*74

  Immár lincshangulat uralkodott. A helyzet tarthatatlanságára való tekintettel Mózes újra használta a személyi hívót, tanácsot kérve, hogy mit tegyen a kialakult helyzetben?

4. Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit csele- kedjem ezzel a néppel?

|
|

Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.

^*75

  A problémát csak egyféleképpen lehetett megoldani: vizet kellett adni az embereknek, és egy újabb demonstrációt — "csodát" — kellett produkálni, hogy helyreállítsák Mózes megtépázott tekintélyét. Ezért a misszionáriusok, immár sokadszor, újra bevetették mûszaki eszközeiket, és a személyi készüléken keresztül közölték, mit kell tennie:

5. És az Úr monda Mó- zesnek: Eredj el a nép elõtt (tehát, hogy mindenki jól lássa) és végy magad mellé Izráel vénei közûl; pál- czádat is, mellyel a folyót megsujtottad, vedd ke- zedbe és indulj el.

|
|
|
|
|
|

6. Ímé én oda állok te elõdbe a sziklára a Hó- reben, és te sujts a sziklára, és víz jõ ki abból, hogy igyék a nép. És úgy csele- kedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.

^*76

  Az utasításnak megfelelõen Mózes összegyûjtötte Izráel véneit, vagyis azokat, akiknek az emberek elõtt nagy tekintélyük volt, s elindult az egyik közeli hegy felé. Eközben a misszionáriusok a hegy tetejére légi úton víztartályokat szállítottak, olyan helyre, ahol azok megközelíthetetlenek voltak. Hiszen a hegy tetején ott volt az "Úr" — egy jármû. Ezeket a tartályokat ellasztikus csövekkel összekapcsolták, s a csõve

^*74,*75,*76 Mózes II. könyve 17

zetéket levezették a hegy lábához. A végét hõre lágyuló anyaggal forrasztották be. Így a víz a csõbõl — s így a tartályokból sem folyt. Természetesen a csövet álcázták mûnövényekkel és terepszínnel, így azt látni nem lehetett. A tömlõ vége mintegy a sziklából bukkant elõ.
  Eközben Mózes a vénekkel közeledett. Annak a hegynek a lábához kellett menniük, ahol az "Úr" volt.
  Mikor mindannyian odaértek, elõvette a misszionáriusoktól kapott személyi fegyverét, mely egykoron Egyiptomban érinthetetlenné tette, és a megfelelõ gombot megnyomva azt a kiválasztott "sziklára" irányította és "elsütötte".

10. És összegyûjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kõszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kõszik- lából fakasszunk-é néktek vizet?

|
|
|
|
|

11. És felemelé Mózes az õ kezét, és megüté a kõsziklát az õ vesszejével két ízben: és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az õ barmai.

^*77

  A fegyver hatásának következtében ez a beforrasztott csõvég szétroncsolódott, és abból... folyni kezdett a víz...
  Persze, lehet, hogy a misszionáriusok egy "távvezérelt" robbanótöltetet helyeztek el a beforrasztott csõvégnél. Ezt a szerkezetet Mózes a "pálczájával" — mint távirányítóval hozta mûködésbe. És lehet, hogy a személyi hívókészüléke szintén ebbe a "pálcába" volt beépítve.
  Mindebbõl a vének csak annyit tudtak és láttak, hogy Mózes az Úrtól kapott pálcával "megsújtotta" a sziklát és abból víz kezdett el folyni. Fogalmuk sem volt arról, hogy a hegyen a misszionáriusok tevékenykedtek, és ott víztartályokat helyeztek el. Arról sem tudtak, hogy Mózes aprólékos utasításokat kapott arra, hogy melyik hegyet válassza ki, és mit tegyen. Persze, hogy azt mondták: csoda történt.
  Így a misszionáriusok egy csapásra két dolgot is elértek: a szomjazóknak vizet juttattak anélkül, hogy felfedték volna magukat. Másrészt Mózes tekintélyét ezzel a "csodával" erõsen megnövelték a vének elõtt. Azok, visszatérve a táborba, elmesélték az embereknek a csodát, így ezentúl a lázongók immár félve tisztelték õt...
  Hogy ennek a "csodának" köszönhetõen mekkora tekintélye lett Mózesnek az emberek között?

14. S a mikor látja vala Mózes ipa (Mózes fele- ségének az apja) mind azt, a mit õ a néppel cselekedék, monda (Mózesnek): Mi

|
|
|
|

dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért ûlsz te egymagad, mind az egész nép pedig elõtted áll reg- geltõl estig?

^*77 Mózes IV. könyve 20

15. És monda Mózes az õ ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám;
16. Ha ügyök-bajok van, én hozzám

|
|
|
|
|

jõnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végzéseit és törvé- nyeit.

^*78

  Mózesnek a misszionáriusoknak köszönhetõen újra megnõtt a tekintélye. Az emberek egész nap hosszú sorokban állva járultak elé, hogy döntsön vitás ügyeikben. Szava törvény lett.
  Immár minden készen állt egy kozmikus civilizáció küldötteivel való hivatalos kapcsolatfelvételhez...

  RÖVID TARTALOM.
  Az Egyiptomból való kijövetel óta a vándorlóknak többször kellett szembenézniük az élelmiszer, vagy ami még súlyosabb, az ivóvíz hiányával. Minden esetben, amikor ilyen probléma merült fel, a tömegben akadtak elégedetlenkedõk, akik lázították az embereket. Így Mózes tekintélye csorbát szenvedni látszott. A misszionáriusok "csodáinak" köszönhetõen azonban tekintélye helyreállt. De minden esetben az "Úr" cselekedte a "csodákat" és nem Mózes. Gondoljunk csak a Vörös-tengernél történtekre, vagy a mannára. Ezúttal az ivóvíz hiánya annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy lincshangulat uralkodott. Legfõbb ideje volt annak, hogy immár Mózes saját kezûleg tegyen "csodát", persze a misszionáriusok közre- mûködésével...
  Ebben az esetben a személyi készülékén keresztül közölték vele azt, hogy vigye a véneket az egyik hegy lábához, ahhoz a hegyhez, amelyiken az "Urat" fogja látni. A hegyen ekkor már víztartályok voltak elhelyezve, tele tiszta, friss ivóvízzel. E tartályok kivezetõ csöve a hegy lábához volt levezetve, és csak arra várt, hogy Mózes a misszionáriusoktól kapott fegyverrel megsújtsa azt.
  Mikor Mózes a vénekkel a hegy lábához ért, elõvette a fegyverét, és elsütötte, szétroncsolva ezzel a lezárt csõvéget. Ennek következtében a tartályokból folyni kezdett a víz.
  A "csodatételnek" köszönhetõen óriási lett Mózes tekintélye — szava törvény lett.

^*78 Mózes II. könyve 18

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre