SZÜLETÉS. A CSILLAG

  Nos, a misszionáriusok mûvi úton megtermékenyítették Erzsébetet, aki a késõbbi Keresztelõ Jánost szülte, illetve Máriát, aki Jézusnak adott életet.
  A megtermékenyített petesejt génjeinek a fele nyilván manipulált volt. Különben mi értelme lett volna az egész beavatkozásnak? Mert amennyiben "közönséges" génkészlet lett volna az apai oldalon, akkor Jézus sem lett volna több egy "egyszerû" földi embernél.
  Ugyanakkor a Tervhez szükség volt arra, hogy a születendõ magzat valamiben más legyen, mint kortársai. Vannak ugyanis olyan feltevések, hogy az átlagnál jóval nagyobb volt a testmagassága. Ennek is genetikai okai lehettek.
  Nyilván, egy alacsony, "mitugrász" termetû személyt ugyan ki vett volna komolyan? Mindenképp fel kellett magára hívni az emberek figyelmét, már csak a megjelenésével is. Ezért a látványnak önmagáért kellett beszélnie...
  Másrészt bizonyosan rendelkezett még olyan tulajdonságokkal, és itt elsõsorban fizikai és pszichikai jellegzetességekre gondolok, melyek nem számítottak mindennapiaknak.
  Ezért egy olyan megtermékenyített petesejtet ültettek be Mária méhébe, mely génállományát tekintve emberi külsõt "írt elõ". Ugyanakkor tulajdonságait tekintve annál több volt.
  Miután a magzat rendben fejlõdött, eljött a születés ideje.
  Közben ugyanakkor kinn a kozmoszban valószínûleg tovább folytatódott a szembenállás. A TERV ellendrukkerei mindenképpen "keresztbe akartak tenni". Ezért a hatalmon lévõkhöz olyan információt juttattak el, hogy a közeljövõben fog világrajönni egy fiúgyermek, aki ha életben marad, akkor nagy változásokat fog elõidézni, sõt még Heródes hatalmát is megingatja.
  A szövegek szerint mindezeket Heródes bölcsei a szövegekbõl és a jóslatokból olvasták ki. Ez persze nem egyéb, mint utólagos belemagyarázás. Hiszen a háttérben mûködtek azok az erõk, melyek az eseményeket irányították.
  Nem sokkal Jézus születése elõtt Augustus császár parancsot adott a népszámlálásra. Ezért Mária és József Betlehembe ment. Az események ott folytatódtak.

  Mária egy istállóban szülte meg a misszionáriusok gyermekét — Jézust.
  A Terv része volt az is, hogy a születendõ gyermekre fel kell hívni a figyelmet. A misszionáriusok mindent elkövettek azért, hogy ezt megtegyék.
  Az egyik fontos mozzanat — a betlehemi csillag. Lássuk hát, mi is volt ez valójában.

1. A mikor pedig megszü- letik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes ki- rály idejében, ímé napke- letrõl bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván:
2. Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát nap- keleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.
3. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeru- zsálem.
4. És egybegyûjtve minden fõpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tõlük, hol kell a Krisztusnak megszü- letnie?
5. Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethle- hemben; mert így írta vala meg a próféta:
6. És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda feje- delmi városai között: mert belõled származik a feje- delem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

7. Ekkor Heródes titkon hivatván a bölcseket, szor- galmatosan megtudakolá tõlük a csillag megjelené- sének idejét.
8. És elküldvén õket Beth- lehembe, monda nékik: El- menvén, szorgalmatosan kérdezõsködjetek a gyer- mek felõl, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tud- tomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki.
9. Õk pedig a király beszé- dét meghallván, elindulá- nak. És ímé a csillag, a me- lyet napkeleten láttak, elõttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.
10. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy öröm- mel örvendezének.
11. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket any- jával, Máriával; és leborul- ván, tisztességet tõnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát.

^*713

  Hogy kik voltak ezek a napkeleti bölcsek valójában? Nem tudjuk. Viszont nagyon valószínû, hogy a Hálózat emberei lehettek, akik napkeleti bölcseknek adták ki magukat. Mert ugyan ki tudta volna ellenõrizni, hogy mindaz, amit mondanak, megfelel-e a valóságnak?
  Kinézetükbõl ítélve valóban azoknak látszottak. Így hittek nekik.
  De mi is volt valójában a betlehemi csillag?
  A tudományos világ egyes képviselõi megpróbálták úgy magyarázni ezt a "jelenséget", hogy az nem volt egyéb, mint egy felrobbant csillag, szupernova, mely az égbolton ekkor rövid ideig a legfényesebb objektumok közé tartozott. Aztán elhalványult, és eltûnt.

^*713 Máté evangyélioma 2

  Ez szép is lenne, ha igaz lenne. Ugyanis van itt egy kis bökkenõ: az égbolton ez a fényes objektum mozgott, folyamatosan változtatta a helyét!
  Egy csillag nem szokott így viselkedni. Ugyanis a csillagok, a bolygók és egyéb kozmikus objektumok, melyek messze kinn a világûrben találhatók, számunkra az égbolton hosszú ideig mozdulatlannak tûnnek. Csak a Föld forgásának következtében végeznek a nap 24 órájában az égbolttal együtt "földkörüli" mozgást. De egymáshoz viszonyított helyzetük az égbolton nagyon hosszú ideig szinte változatlan marad. Ez alól csak a Naprendszer szabad szemmel látható bolygói képeznek kivételt, melyek lassú, de megfigyelhetõ mozgást végeznek az állócsillagokhoz képest.
  A szövegek szerint pedig a "bölcsek" egy olyan fényes objektum mozgását követték, mely az éjszakai égbolton meglehetõsen gyorsan mozgott. Sõt! Betlehem fölé érve megállt.
  Nagyon fontos az a kitétel, hogy a hely fölé érve, ahol a gyermek volt — megállt!
  Ebbõl két fontos következtetés vonható le.
  1. Mivel az objektum gyorsan változtatta helyzetét, ezért semmiképp sem lehetett kozmikus test.
  2. Abból, hogy a hely fölött megállt, csak egy dolog következik: egy olyan objektum volt, mely kis magasságban mozgott.
  Amennyiben valóban csillag, vagy szupernova lett volna, akkor az a kifejezés, hogy "a hely fölött megállt", értelmét veszítené. Hiszen tegyük fel, hogy egy valódi csillag és a fejünk fölött van. Mivel nagyon messze van ez az égitest tõlünk, ezért, ha mondjuk egy kilométerrel arrébb megyünk és fölnézünk, még mindig a fejünk felett lesz.
  Ha további ötven kilométerrel arrébb megyünk, továbbra is a fejünk felett marad. Ez azért van, mert az egy kilométer, vagy akár az ötven is, elenyészõen csekély ahhoz a milliárdszor milliárdnyi kilométerhez képest, amilyen messze tõlünk a világûrben a csillag van.
  Így hát egy valódi csillag "fejünk felett való helyzete" a rendkívül pontos helymeghatározáshoz teljességgel alkalmatlan.

  Ámde ha nem csillagról, mint égitestrõl beszélünk, hanem csillagszerû fényes objektumról? Mely az éjszakai égbolton jól megfigyelhetõ?
  Napjainkban, gondolom, mindenki látott már az éjszakai égbolton mondjuk utasszállító repülõgépet repülni. Pontosabban nem láthatta magát a gépet, hanem csak a jelzõfényeit. Ugyanis ezek arra szolgálnak, hogy a gép fenn a magasban jól látható legyen más gépek számára.
  Vajon mit mondana Ön, kedves olvasó, ha ilyet lát? Azt ugye, hogy egy repülõgép repül. Persze, hiszen ismeri, mindennapjaink megszokott jármûve.
  És kétezer évvel ezelõtt?
  Vajon el tudtak-e akkor képzelni olyan valamit, ami repül? Kivéve persze a madarakat.
  Na, pont ez a lényeg!
  A misszionáriusok mindent megtettek azért, hogy Jézus születése felkeltse az emberek figyelmét. Elvégre a késõbbiekben történelemformáló szerepet szántak neki.
  Azt tették hát, hogy az egyik jármûvük éjszaka, nem nagy magasságban ott haladt a "bölcsek" elõtt. A fedélzeti fényforrások jól láthatóvá tették az éjszakai égbolton. Azonban néhány kilométer magasságban mozgott, aminek következtében nem volt hallható a motorzaja. Csak egy pontszerû fényes objektum volt a csillagos égbolton, mely... folyamatosan helyet változtatott.
  Ön is tudja, kedves olvasó, hogy ha mondjuk egy helikopter éjszaka egy erõs fényforrással a fedélzetén repül, akkor annak a hangját a nagy magasság miatt nem halljuk. Csak fényes, mozgó pontként észleljük.
  Nem volt ez másképp kétezer évvel ezelõtt sem.
  Egy jármû mutatta az utat, és a hely fölé érve megállt, és lebegni kezdett.
  Nincs benne semmilyen "csoda". Mert a misszionáriusok Tervének ez is része volt.
  A beavatkozás egy másik fontos elemérõl Lukács számol be.

8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vi-

|
|
|

gyáztak éjszakán az õ nyá- jok mellett.

^*714

^*714 Lukács evangyélioma 2

  Egyszer csak az égbolton feltûnt egy fényes valami, mely a közelben landolt, és erõs fényt sugárzott:

9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket:

|
|
|

és nagy félelemmel megfé- lemlének.

^*715

  A pásztorok értelemszerûen nagyon megijedtek. Hiszen soha még csak hasonlót sem láttak! Az ismeretlen, fényt sugárzó jármû, kinn a mezõn, az éjszaka sötétjében — ijesztõ volt.
  Kevéssel a landolás után a jármûbõl alakok tûntek elõ. Egyikük a remegõ pásztorok irányába tartott. Mikor odaért hozzájuk, azok azt hitték, eljött számukra a vég. Most mindannyian meghalnak...
  Az ismeretlen látta, hogy a pásztorok halálra vannak rémülve a megjelenésüktõl. Ezért elsõ szavaival, melyeket a pásztorokhoz intézett, megpróbálta õket megnyugtatni:

10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr

|
|
|
|
|
|

Krisztus, a Dávid városá- ban.
12. Ez pedig néktek a jele: Találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a já- szolban.

^*716

  A látogatás célja egyértelmû volt: a misszionáriusok a köztudatban kívánták "elhinteni": megszületett a Megváltó.
  Miután az ismeretlen röviden közölte ezt a pásztorokkal, megfordult, és társaival együtt, akik a jármûnél várakoztak, visszatért a fedélzetre. Az ajtóként szolgáló zsilipszerû szerkezet becsukódott mögöttük.
  A pásztorok egyre csak bámulták a tõlük valamivel távolabb álló szerkezetet. Kezdtek kissé megnyugodni. Aztán váratlanul az éjszaka csendjébe belesivított az induló hajtómû hangja. A start következtében erõs hangrobaj és vakító fény világította meg a jármû környezetét:

13. És hirtelenséggel jele- nék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dicsérik és ezt mond- ják vala:

|
|
|
|

14. Dicsõség a magasságos menynyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

^*717

  A pásztorok rémültükben arccal a földre vetették magukat. A robajtól és az erõs fénytõl, ha lehet, még jobban megrémültek, mint amikor a jármû landolt. (A 10. fejezetben majd kiderül, hogy ezek az állítólagos szózatok csak utólagosan kerültek a szövegekbe.)

^{*715,*716,*717} Lukács evangyélioma 2

  Eközben az "angyal", fedélzetén a misszionáriusokkal, emelkedni kezdett.
  Pillanatok múlva már magasan az "égben" járt.

15. És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondá- nak a pásztoremberek egy- másnak:

|
|
|
|

Menjünk el mind Beth- lehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentetett nékünk.

^*718

  Mikor már messze a magasban járt a jármû, és a robaj elhalkult, csak akkor mertek fölnézni. Ahogy az égre emelték szemüket, már csupán egy gyorsan távolodó fénypontot láttak. Míg végül az is eltûnt a szemük elõl.
  Idõbe telt, míg valamennyire megnyugodtak. Ekkor megpróbálták higgadtan végiggondolni, mi is történt valójában.
  Mivel itt nyilván valami természetfölöttivel találkoztak, legalábbis az akkori ismereteik szintjét tekintve, ezért mindannyian egyetértettek abban, hogy csak az Isten angyala lehetett az ismeretlen.
  Viszont nem tudták, mi volt az a fény, és fõleg, hogy mi volt az a rettenetes robaj.
  Egyikük szerint az utóbbi biztosan az Isten hangja volt, míg másikuk az angyal hangjának hitte. A harmadik szentül meg volt gyõzõdve, hogy angyalok ezrei szólaltak meg, és azért volt a hang olyan nagyon erõs.
  Summa-summárum, mindenki mást vélt kihallani a robajból. Hosszas vitatkozás után megegyeztek abban, hogy végül is angyalok ezrei szólaltak meg, akik dicsérték az Urat.
  Egy idõ múlva kíváncsiságuk olyannyira felülkerekedett rajtuk, hogy úgy döntöttek, utánajárnak mindannak, amit az ismeretlentõl hallottak:

16. Elmenének azért siet- séggel, és megtalálák Má- riát és Józsefet, és a kis

|
|
|

gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

^*719

  Nagyon megdöbbentek, mikor valóban megtalálták a csöppséget anyja és József társaságában. Minden úgy volt, ahogy az ismeretlen mondta...
  Ezen nagyon fellelkesedtek.

17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.
18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

|
|
|
|
|
|

20. A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

^*720

^{*718,*719,*720} Lukács evangyélioma 2

  A misszionáriusok számítása bejött. A pásztorok immár fellelkesülve hirdették: megszületett a Megváltó.
  Sokan azok közül, akik hallották ezt, bolondnak nézték õket. De ez már nem érdekelte a pásztorokat. Hiszen olyan dolgot láttak, olyan történésnek voltak a szemtanúi, melyet korábban senki sem látott.
  Így a köztudatban a suttogás szintjén terjedni kezdett: megszületett a Messiás.
  Kis idõ múlva egész Izráelben a csillagról, és a mezõn megjelent angyalokról kezdtek beszélni.
  De... ez eljutott Heródes fülébe is.
  Az emberek egyre izgatottabbak lettek. Mindenki már csak errõl beszélt. Heródes, mindezt látva, attól tartott, hogy az a gyermek, aki nemrég született, ha már most is ennyire "népszerû", akkor mi lesz késõbb? Hatalmát féltette.
  Úgy döntött, hogy inkább lemészároltatja az összes kétévesnél fiatalabb gyermeket. Csakhogy hatalmát megvédje. Hátha azok között lesz ez is...

16. Ekkor Heródes ... kiküld- vén, megölete Bethlehem- ben és annak egész kör-

|
|
|

nyékén minden gyermeket, két esztendõstõl és azon alól...

^*721

  Csakhogy a kiadott parancsról a misszionáriusok kiépített ügynökhálózatuk révén azonnal tudomást szereztek. Nem volt szabad késlekedniük. Hisz minden egyes elvesztegetett percen az újszülött élete múlhatott. Csak annyi lehetõségük maradt, hogy hamarabb érnek Betlehembe, mint a Heródes parancsát vivõ futár. Talán csak néhány óra maradt...
  Betlehembe azonnal egy jármû indult, mely a közeli mezõn landolt. A jármûbõl elõbukkanó személy sietve igyekezett a család éjszakai menedéke felé. Percek múlva oda is ért.

13. ... megjelenék az Úrnak angyala Józsefnek álomban, és monda: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Égyiptomba,

|
|
|
|

és maradj ott, a míg én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket.

^*722

  Amikor az "angyal" belépett az istállóba, József és Mária a kisdeddel békésen aludt. Odalépett Józsefhez, és a mélyen alvó férfit ébresztgetni kezdte. Közben persze ügyelt arra, hogy a csecsemõt ne riassza fel.

^*721,*722 Máté evangyélioma 2

  Ahogy József ébredezni kezdett és kinyitotta a szemét, az "angyal" föléhajolva suttogva nyomatékosan utasította: azonnal keljenek fel és meneküljenek Egyiptomba. Mert a futár már órák óta úton volt Betlehem felé Heródes parancsával...
  Mikor látta, hogy a férfi megértette mindazt, amit mondott, még egyszer nyomatékosan hozzátette: azonnal meneküljenek! Aztán kilépett a helyiségbõl és sietve távozott.
  Józsefnek még néhány percre szüksége volt, hogy teljesen magához térjen. Nem tudta, hogy mindaz, amit az imént hallott, álom volt vagy valóság. Mert az "angyalt" már sehol nem látta. De állandóan a fejében visszhangoztak a hallott szavak. Ezért megértette, hogy nem csak képzelõdött...
  Csendben felébresztette Máriát, és percek múlva már úton is voltak.
  Mikor a futár a paranccsal megérkezett Betlehembe, õk már messze a város határán túl jártak...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre