A TENGER LECSENDESÍTÉSE

  Az elõzõ részben, ahol Jézus "vízenjárását" taglaltuk, arra a következtetésre jutottunk, hogy a "vihart" egy jármû megjelenése okozta, mely hajtómûve igen erõs légmozgást idézett elõ.
  Több részletében is hasonlít a következõ "csoda" az elõbbi esethez.
  Újra csak három változatot fogunk megvizsgálni.
  Lássuk elõször sorrendben Máté leírását.

23. És mikor a hajóra szállt vala, követék õt az õ tanít- ványai.
24. És ímé nagy háborgás lõn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; õ pedig aluszik vala.
25. És az õ tanítványai hozzámenvén, felkölték õt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

26. És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? (tudta, hogy ez úgysem következik be, mert az egész csak egy bemutató) Ekkor fölkelvén, megdorgá- lá a szeleket és a tengert, és lõn nagy csendesség.
27. Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.

^*798

  Azt tudtuk meg eddig, hogy Jézus és tanítványai hajóra szálltak. Amikor kinn voltak a nyílt vízen, egyszerre csak nagyon erõs szél támadt. A hajóban lévõk megijedtek.
  Jézus közben nyugodtan aludt. Felkeltették, és kérték, hogy segítsen, hiszen attól féltek, hogy mindannyian odavesznek. Ekkor Jézus "megdorgálta a szeleket", amitõl fél percen belül csend lett.
  Azokra a "civilekre", akik velük voltak a hajón, nagyon nagy hatást tett ez a "csoda".
  Ugye, erre önmagában nehéz bármilyen logikus, kézzelfogható magyarázatot is adni. Így, ennyi információ birtokában valóban csodának tûnik a "csoda".
  További fontos adatokat szolgáltat viszont számunkra Márk.

35. Azután monda nékik azon a napon, a mint este lõn: (vagyis mindez este-éjszaka, sötétben történt) Menjünk át a túlsó partra.
36. Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék õt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele (közönség).
37. Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.

|
|
|
|
|
|
|

38. Õ pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala (ugyan hogyan tudott egy nagy viharban alud- ni?). És fölkelték õt és mondának néki: Mester, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?
39. És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lõn nagy csendesség (elrepült a jármû).

^*798 Máté evangyélioma 8

40. És monda nékik: miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?
41. És megfélemlének nagy félelemmel (ez volt a bemu-

|
|
|
|

tató célja), és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?

^*799

  Márk elmondásából kiderül, hogy mikor hajóra szálltak, már esteledett. Így, amikor "kitört a vihar", már sötét volt.
  Azonkívül azt is megtudjuk, hogy a hajót, melyen Jézus volt, több, zsúfolásig telt csónak is kísérte. Vagyis az esetnek meglehetõsen sok szemtanúja volt. Pont ez volt a cél!
  Végül, mielõtt összefoglalnánk, lássuk még Lukács szövegét.

22. Lõn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba õ és az õ tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára (Jézus szor- galmazta, tudatosan). És elindulának.
23. De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és meg- merülének, és veszedelem- ben valának.
24. És hozzá menvén, felkölték õt, mondván: Mester, Mester, elveszünk!

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

Õ pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait (hókusz-pókusz); és megszûnének, és lõn csendesség (elre- pült a jármû, mely a szélmozgást keltette).
25. És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?

^*800

  Foglaljuk hát össze mindazt, amit eddig megtudtunk. Próbáljuk meg rekonstruálni a történteket.
  Jézust, mint oly sokszor, most is sok ember követte mindenhová.
  Mikor esteledett, hozzáfoghatott egy újabb "csoda" végrehajtásához.
  Azt mondta a vele lévõknek, hogy menjenek át a tó túlsó partjára. Az ugye nem tûnik túl logikusnak, hogy valaki este, sötétedéskor akar nekivágni a tónak, hogy átevezzen a túlpartra, hiszen majd reggel, világosságban is megteheti ezt.
  Nem logikus, de ne is keressünk logikát mögötte. Hisz nem volt logikus, hanem tudatos.
  Jézus a misszionáriusok közremûködésével egy újabb "csodát" készült véghezvinni.
  Tudatosan szorgalmazta, hogy röviddel a sötétség beállta elõtt evezzenek ki a nyílt vízre.
  Senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy bármi is történhet, hisz egész nap szép, csendes volt az idõ. Ezért kíváncsiságból sokan csónakba szálltak és követték õket.

^*799 Márk evangyélioma 4

^*800 Lukács evangyélioma 8

  Ahogy egyre csak eveztek, besötétedett. Lassacskán már alig látták társaikat a csónakokban ülõk. Csak hangjukról ismerték fel egymást.
  Jézus közben úgy tett, mintha elaludt volna. Fél szemmel azonban a környezetét figyelte. Mert tudta, hogy mi fog történni.
  Mikor már eléggé kinn jártak a tavon, és meglehetõsen sötét volt, Lukács szavaival élve "szélvész csapott le a tóra". De nem úgy ám, ahogy egy vihar kezdõdni szokott. Hiszen egy vihar azzal kezdõdik, hogy elõbb szellõ fújdogál, majd egyre erõsödõ szél érezhetõ. Míg végül szélvész támad.
  Ezzel szemben Lukács szerint hirtelen és váratlanul szélvész csapott le. Semmi elõjele nem volt a "viharnak". Váratlanul jött.
  A sötétséget, és azt kihasználva, hogy az emberek nem látnak semmit, egy jármû jelent meg a hajó és csónakok fölött. A hajtómûvei erõs légmozgást keltettek.
  Az emberek persze nagyon megijedtek a hirtelen támadt "szélvésztõl". Ugyan ki nem ijedne meg?
  Odasiettek Jézushoz, aki aludt.
  Dehogy aludt! Csak úgy tett!
  Kérték, hogy segítsen, mert odavesznek.
  Erre Jézus színpadias mozdulatokkal, a körülötte lévõk számára jól hallhatóan, megdorgálta a szeleket.
  Ekkor a jármû elindult, és pillanatokon belül el is tûnt felõlük.
  A sötétben persze nem láthatták. Még a sziluettjét sem.
  Ahogy a jármû elrepült, természetszerûleg az általa keltett intenzív légmozgás is megszûnt.
  Ha most bárki is kétségbe vonná azt, hogy jármû okozta az erõs légmozgást — a szélvészt, annak csak néhány szövegrészletet idézek példaként. Hiszen a Bibiában mindenütt a misszionáriusok jármûveinek a megjelenését, mozgását erõs "szélvész" kíséri:

3. Hosszútûrõ az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja és lábainak pora a felhõ.

^*801

19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul.

^(*550)

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

23. Ímé, az Úrnak szélvésze, haragja tör elõ, és a rohanó szélvész a hitetlenek fejére zúdul.

^*802

17. A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

^*803

^*801 Náhum könyve 1

^*802 Jeremiás könyve 30

^(*550) Jeremiás könyve 23

^*803 Jób könyve 9

  Nos, a "szélvészt" adott esetben is egy jármû megjelenése okozta.
  A "csoda" célja a "nézõközönség" meghódítása volt. Ugyanis mindez azok számára volt megrendezve, akik csónakokon és hajókon követték õt.
  Ezer prédikációnál is többet ért egy "csoda". Hiszen mindenki látta, hogy Jézus parancsol a szélnek...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre