AZ ÚJ TESTAMENTOM

  Foglaljuk hát össze egy rövid részben mindazt, amit ebben a fejezetben megtudtunk.
  Az Új testamentom, mely a keresztény világvallás alapköve, egy földönkívüli társadalom grandiózus vállalkozásának a története, melyet mindvégig a Tervként említettünk.
  Ezek a mintegy kétezer évvel ezelõtt történt események egy kizárólag békés jellegû beavatkozás részei.
  A Terv elsõ mozzanataként a misszionáriusok a térségben egy ügynökökbõl álló hatalmas Hálózatot hoztak létre, mely mindvégig a háttérben maradt. Tagjait nem ismerjük, egy-két kivételtõl eltekintve. Csak azt tudjuk, hogy aktívan közremûködtek a történésekben.
  Következõ lépésként, beleegyezésüket megkapva, több földi asszonyt termékenyítettek meg mesterséges úton. Többek között Jézus anyját — Máriát is. A megtermékenyített petesejt genetikai állománya valamiben mindenképpen különbözött egy földi ember génkészletétõl. Ennek következtében az így született személyek ugyan külsejükben nem sokban különböztek kortársaiktól, de egyértelmûen valamilyen tulajdonságukat tekintve többek voltak náluk. Hiszen ha nem így lett volna, akkor semmi szükség nem lett volna a mûvi megtermékenyítésre. Legfeljebb kiválasztottak volna földi embereket, és kész...
  De mégsem tettek így. Erre a misszionáriusoknak nyilván megvolt a nyomós okuk.
  Nos, mûvi megtermékenyítés nyomán született elõbb Keresztelõ János, késõbb pedig Jézus.
  János a Tervben az elõõrs feladatát kapta. Neki kellett elõbb magára felhívni a figyelmet a különc viselkedésével, illetve azzal, hogy hirdette a Megváltó eljövetelét. Ugyanis ha Jézusra hárult volna ez a feladat is, akkor erre egyszerûen nem lett volna ideje...
  Jézus születése körül a misszionáriusok nagy "felhajtást" rendeztek. Ezzel ültették el a köztudatban, hogy megszületett a várva várt Megváltó. A hír futótûzként terjedt az országban.

  Mikor Heródes tudomására jutott mindez, parancsot adott az összes kétéves és annál fiatalabb gyermek brutális legyilkolására. Ugyanis hatalmát féltette.
  Errõl értesülve a misszionáriusok még idejében kimenekítették a csecsemõt és családját Izráelbõl Egyiptomba.
  Csak akkor térhettek vissza, mikor mindazok elhaláloztak, akiknek közük volt a brutális parancs meghozatalához.
  Kiderül továbbá az is, hogy Keresztelõ János, illetve Jézus is az egyszerû polgárok életét élte. Gyermekként semmiben nem különbözött kortársaitól.
  A "furcsaságok" akkor kezdõdtek náluk, amikor a misszionáriusok elvitték õket a "pusztába" — az egyik légitámaszpontjukra.
  Ott történt velük valami...
  Jézusnál egyértelmûen látható, hogy rajta ott valamilyen mûtéti beavatkozást hajtottak végre. Mikor felépült, elkezdték a küldetésre való felkészítését. Ezek közé tartozott az is, hogy közölték vele majdani Csapata tagjainak az adatait. Ugyanis mûvi megtermékenyítés nyomán fogantak az apostolok is. Hiszen Jézus maga mondja róluk, hogy nem e világból valók.
  (Valamelyest hasonló volt a helyzet Mózessel, mikor az elsõ kapcsolatfelvétel során közölték vele, hogy Áron az, akivel kapcsolatba kell lépnie. Várni fogja és mindenben a segítségére lesz.)
  Mikor Jézus visszatért a "pusztából", már egészen más ember volt. Nem hasonlított korábbi önmagára.
  Elsõ feladatként elindult összetoborozni a Csapatot, melynek õ volt a parancsnoka.
  Tudatosan kereste õket, mivel korábban közölték vele a bázison, hogy kik ezek a személyek, és melyik városban vagy településen élnek.
  Az is nyilvánvaló, hogy a Csapat tagjai várták a Parancsnok érkezését. Így nem kellett õket agitálni, hanem, mintegy utasításnak engedelmeskedve, követték õt. Hátrahagyták vagyonukat, családjukat, melyhez nyilvánvalóan nem kötõdtek erõsen.

  Közben Jézust természetszerûleg mások is követték, akiket meggyõztek az õ általa hirdetett eszmék.
  Annak ellenére, hogy gondosan kutatta fel a Csapat tagjait, mégis csak "benne volt a pakliban" a tévedés eshetõsége.
  Mivel a késõbbiekben fontos feladatok vártak rájuk, ezért teljes bizonyossággal ki kellett zárni a tévedés eshetõségét. Hogy valóban õk — õk.
  Így mikor Jézus szerint mindannyian együtt voltak, az eltûnt egy éjszakára a szemeik elõl. Állítólag imádkozni ment...
  Tudjuk, hogy egy jármûvet fogadott a hegyen, melyen a biztonsági szolgálat fõnöke érkezett. A találkozó célja az volt, hogy biztos, ami biztos alapon még egyszer leellenõrizzék, hogy a Jézus által összetoborzott tanítványok adatai és a misszionáriusok adatai egyeznek-e. Mikor a biztonsági fõnök meggyõzõdött afelõl, hogy Jézus a megfelelõ személyeket "gyûjtötte" össze, csak akkor adott engedélyt a Terv további végrehajtására.
  Visszatérvén a találkáról, Jézus most már végérvényesen állította össze Csapatát, mely 12 fõbõl és a Parancsnokból állt. Ezután már beavatta õket a Terv részleteibe, illetve közölte velük a rájuk váró feladatokat.
  Elkezdõdhetett hát a beavatkozás következõ fázisa, melyben Jézus és Csapata "csodákat" mûvelt. Ezekre azért volt szükség, hogy felhívják magukra az emberek figyelmét, és minél több hívet szerezzenek az új eszmerendszernek.
  A "csodák" véghezviteléhez három fontos szereplõre volt szükség:
  — a Csapatra, amelynek tagjai speciális, a misszionáriusoktól kapott eszközökkel rendelkeztek;
  — a Hálózatra, melynek ügynökei beépültek még a legmagasabb döntéshozók környezetébe is, így mindenrõl volt tudomásuk. Helyzetjelentésükkel informálták a misszionáriusokat. Sõt gyakran voltak a "csodák" alanyai. Mindegyikük rendelkezett egy rádió adó-vevõ készülékkel. Ha most ezt túlzásnak tekintjük, akkor gondoljuk csak végig, hogy lebukhattak-e egyáltalán ezek az ügynökök? Hiszen ha meg is találták náluk azt a furcsa valamit, ugyan mit kezdhettek vele. Nem ismerhették fel, hogy rádiókészülék. A frekvenciáját sem mérhették be kétezer évvel ezelõtt... Tehát gyakorlatilag kockázatmentes volt a Hálózat ügynökeinek a ténykedése;

  — a "Szent Lélekre", mely a kommunikációt, az információk és utasítások a Csapathoz való operatív eljuttatását szolgálta.
  Volt olyan eset, mikor Jézust arra kérték, hogy tegyen valamilyen jelet.

11. És kijövének a farize- usok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.
12. Õ pedig lelkében fel- fohászkodván, monda: Mi- ért kíván jelt ez a nemzet-

|
|
|
|
|
|

ség? Bizony mondom nék- tek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
13. És ott hagyván õket, is- mét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

^*916

  Ez váratlanul érte, nem volt rá felkészülve, hiszen a "jelekhez" a misszionáriusok és a Hálózat összehangolt közremûködésére volt szükség. Nélkülük nem ment.
  Természetesen mit tehetett?
  Ráfogta, hogy azért nem tesz csodát, mert azok nem hisznek és így nem érdemlik meg. Kényelmes magyarázat, ugye? Ezzel vitatkozni nem lehet.
  De elõfordult, hogy Jézus valóban beteg embert próbált meggyógyítani. Megvoltak hozzá az eszközei, és esetleg bizonyos gyógyszerek is.
  A szövegekben pontosan felismerhetõ, hogy mikor gyógyított Jézus. Hiszen ekkor a beteggel együtt eltûnt a kíváncsiskodó szemek elõl. Mert azt, hogy gyógyszert ad be a betegnek, senkinek nem volt szabad látnia.
  Jó példa erre a "vak" esete. Egy alkalommal arra kérték, hogy segítsen egy emberen, aki valóban nem látott. Ám nem vesztette el visszavonhatatlanul a látását, hanem valószínûleg valamilyen elváltozás volt a szemén, mely könnyedén volt kezelhetõ.

22. Azután Bethsaidába mé- ne; és egy vakot vivének

|
|

hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.

^*917

  Mikor Jézus megbizonyosodott afelõl, hogy a nála lévõ hatóanyag esetleg javíthat a beteg állapotán, kiment jó messzire vele a faluból.

23. Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é vala- mit?

|
|
|
|
|

24. Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embere- ket, mint valami járkáló fá- kat.

^*918

^{*916,*917,*918} Márk evangyélioma 8

  A beteg csak azt érezte, hogy valamilyen folyadék a szemébe cseppen. Mikor megkérdezte Jézustól, hogy az mit csinál, vajon mit mondhatott? Azt nem mondhatta, hogy szemcseppeket adott neki. Ezért azt válaszolta, hogy a szemébe köpött.
  Néhány perc múlva megkérdezte, hogy most mit lát?
  A beteg erõltetni kezdte a szemét, és észrevette, hogy ugyan még homályosan, de már látja az alakokat. Hiszen a "szemcseppek" kezdték kifejteni a hatásukat.

25. Azután kezeit ismét rá- veté annak szemeire, és fel- tekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

|
|
|
|

26. És haza küldé, mond- ván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.

^*919

  Egy idõ múlva kitisztult a beteg látása. Annak köszönhetõen, hogy nem tartotta be a titoktartásra vonatkozó utasítást, tudunk ma errõl az esetrõl.
  Bárki vitatkozhatna ezzel a magyarázattal, hogy Jézus puszta kézrátétellel gyógyította meg. De akkor miért érezte a "vak", hogy valamilyen folyadék cseppen a szemébe?
  A valódi gyógyítás nagyon jól megkülönböztethetõ az "álgyógyítástól". Ugyanis míg a "csodálatos" gyógyulások kivétel nélkül minden esetben nagyszámú nézõközönség elõtt, színpadias gesztussal történtek, vagyis a "csodatevõ" jó hangosan, hogy mindenki hallja, elõadta a "hókusz-pókuszt", erre a "beteg" pillanatszerûen gyógyult meg, persze mindenki legnagyobb ámulatára.
  Ezzel szemben a valódi gyógyításnál gondosan ügyeltek arra, hogy senki ne lássa, mi történik. Azonkívül, mint adott esetben is, a beteg állapotának javulása nem pillanatszerûen következett be, mint az álcsodáknál, hanem csak idõvel, ahogy a hatóanyag kifejtette a hatását.
  A Terv harmadik fázisát szinte az utolsó percben közölték Jézussal, mely õt lelkileg megrázta. Ugyanis az utasításnak megfelelõen keresztre kellett Jeruzsálemben feszíttetnie.
  Hosszabb idõbe tellett, míg ezt magában fel tudta dolgozni. Ugyan bírta a misszionáriusok ígéretét, hogy nem lesz ez számára oly fájdalmas és túl fogja élni, de...

^*919 Márk evangyélioma 8

  Azt is tudta, hogy mikor majd saját elhatározásából beveszi a tetszhalált elõidézõ hatóanyagot, akkor "meg fog halni". Viszont késõbb ebbõl az állapotból visszahozzák majd õt.

18. Senki sem veszi azt el én tõlem (Jézus életét), hanem én teszem le azt én magam- tól. Van hatalmam letenni

|
|
|

azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancso- latot vettem az én Atyám- tól.

^(*811)

  De mégis...
  Iskariotes Júdásnak jutott a leghálátlanabb szerep. Neki kellett "elárulnia" Jézust...
  Mikor elérkezett az "utolsó" este, immár a kertben végképp kiborult. Tudta, hogy néhány óra múlva jönnek érte, és másnap minden bizonnyal keresztre feszítik.
  Éjjel a lelkileg szenvedõ Jézushoz egy misszionárius "orvoscsoport" érkezett, mely egy erõs nyugtatót adott be neki. Kapott egy kapszulát is, mely kábító-nyugtató és fájdalomcsillapító szert tartalmazott. Azonkívül egy olyan preparátum is volt benne, mely egy idõ múlva minimalizálta életfunkcióit, a tetszhalál állapotába juttatva õt. Csak ez menthette meg a valódi fizikai haláltól. Közölték vele, hogy csak akkor vegye be a kapszulát, mikor már valóban nem bírja a fájdalmakat.
  Röviddel késõbb megérkeztek a katonák és elvitték Jézust. Elkezdõdött számára az "utolsó nap".
  A kezdeti inzultálásokat még elviselte valahogy. Késõbb azonban egyre többen ütötték meg. Ekkor észrevétlenül lenyelte a kapszulát...
  Ettõl fogva, ahogy a szer lassanként hatni kezdett, Jézus egyre kábultabb, és szemmel láthatóan közömbösebb lett. Már semmi nem érdekelte abból, ami vele történik.
  Ponczius Pilátus, mivel látta, hogy teljesen ártalmatlan, ezért többször is menteni próbálta az életét. De a misszionáriusok erre is gondoltak. Ezért hatottak rá a feleségén keresztül.
  A helytartó utolsó mentési kísérlete az volt, hogy Jézust szembeállította egy hírhedt terroristával — Barabással. Azt remélve, hogy az emberek helyesen választanak majd.
  De a tömegben ott voltak a Hálózat ügynökei. Õk követelték a leghangosabban, hergelve a tömeget, Jézus megfeszíttetését. Hiszen a misszionáriusok semmit nem bíztak a véletlenre. Ugyanis mindennek az elõre meghatározott forgatókönyv szerint kellett történnie...

^(*811) János evangyélioma 10

Így hát keresztre feszítették. Három órát volt a keresztfán. De ha tovább marad, akkor az erõsen lelassított életfunkciók ellenére is meghal. Ezért jelentkezett a Hálózat egyik tagja Pilátusnál, és kegyeleti okokra hivatkozva kérte a "holt" test kiadását.
  Röviddel késõbb a misszionáriusok személyesen jelentek meg a sírboltban. Nyilvánvalóan Jézusért jöttek.
  Innen már nem tudjuk, hogy valójában mi történt vele. Állítólag feltámadt... Az valószínesíthetõ, hogy újraélesztették. További sorsáról azonban nem tudunk...
  Fontos megemlítenünk egy izgalmas részletet. Éspedig a Torinói halotti lepelrõl van szó. Melyrõl nagy bizonyossággal feltételezik, hogy Jézust ezzel takarták be.
  A középkor évszázadai során többször is meg kívántak gyõzõdni arról, hogy nem hamisítvány-e. Hiszen az egész lepel egy emberi alakot ábrázol. Csak... negatívban. Azaz, egy emberi alak fényképészeti szakszóval élve negatív "képe" van rajta.
  A középkorban hosszasan fõzték ezt a textíliát olajban, hogy kiderítsék, az alak képét nemcsak ráfestették-e?
  Késõbb egy tûzvész során néhol megsérült, de szerencsére épségben megmaradt.
  Nos, sok tudományos vizsgálatot ejtettek meg e szöveten, de mind a mai napig senki nem tudott rá válaszolni, mi okozta a lepel szövetrostjainak az elszínezõdését. Mert az teljeséggel kizárható, hogy a képet festékanyag segítségével jelenítették meg.
  Azonkívül a Torinói halotti lepel egy másik nagyon különleges tulajdonsága, hogy a rajta fellelhetõ férfialakról nemcsak kétdimenziós (akárcsak egy fénykép), hanem térbeli adatokat is tartalmaz. Vagyis a leplen több információ van, mint egy negatív lenyomat.
  Hogyan került rá? És miért épp negatív lenyomat? Mi okozta a rostok elszínezõdését?
  Sok-sok kérdés, melyekre nem tudjuk a választ. Mert ha a vallás szemüvegén keresztül tekintünk rá, akkor csak azt mondhatjuk, hogy csoda. És nincs rá válasz. Ámde ha e könyvben felvázolt szem-

szögbõl vizsgáljuk meg a kérdést, akkor a válasz nyilvánvaló: amennyiben a Torinói lepel tényleg kétezer-éves, akkor már meg is van az elsõ tárgyi bizonyíték egy nem földi civilizáció meglétére.
  Hiszen õk helyezték el a barlangban ezt, mielõtt távoztak volna. Nyilván azért tették, hogy majdan megértsük: õk már akkor szuperfejlett technikával rendelkeztek. Mivel a lepelre síkban egy háromdimenziós kép adatait rögzítették.
  De talán lehet még a leplen más is... Talán valami olyan, amit mindeddig nem is kerestünk...
  De most térjünk vissza a Tervhez.
  Jézus "halála" után a Hálózat ügynökeié volt a következõ szerep. Õk keltették hírét annak, hogy õt, aki feltámadt a halálból, több helyen is látni vélték.
  Késõbb az apostolokat meglátogatták a misszionáriusok. Mindannyian kaptak egy-egy implantátumot — "Szent Lelket" a késõbbi operatív kapcsolattartás céljából.
  Mert Jézus keresztre feszítésével a Terv még nem ért véget. Ezután az apostolokon volt a sor.
  Fontos fordulat volt Saulus "megtérése" is. Hiszen korábban esküdt ellensége volt Jézus követõinek. De egy, a misszionáriusokkal való találkozást követõen, ahol kapott egy "tövist" és egy "Szent Lelket" a testébe, õ is megváltozott.
  Mindenki legnagyobb megrökönyödésére csatlakozott a korábban általa tûzzel-vassal irtott Mozgalomhoz. Sõt annak egyik legnagyobb szószólója lett.
  Az apostolok a Hálózat aktív közremûködésével újabb "csodákat" produkáltak.
  Idõvel Heródes, a csecsemõgyilkos Heródes fia, egyre elvakultabban üldözte a Mozgalmat. A Csapat egyik tagját is megölette. Elfogatta Pétert, és õt is ki akarta végeztetni.
  Ez már túl sok volt a misszionáriusoknak. Mivel mindezzel kockáztatta a Terv sikeres végrehajtását, ezért a fizikai likvidálása mellett döntöttek. Melyet eredményesen végre is hajtottak...
  Közben az apostolok többször is börtönbe kerültek. Ekkor maguk a misszionáriusok siettek a segítségükre. A szabadítások mindig az

éj leple alatt történtek, és minden esetben az õrség elkábítással való kiiktatásával jártak.
  Úgy hiszem, hogy Pál apostol szavaival, melyek tömören fogalmazzák meg a Terv fõ mozzanatait, fejezhetjük be ezt a fejezetet.
  Timotheushoz írt elsõ levelében így ír:

16. És minden versengés (vita) nélkül nagy a ke- gyességnek eme titka: Isten megjelent testben (mûvi megtermékenyítés nyo- mán), megigazíttatott lélek- ben (a bázison), meglátta- tott az angyaloktól (megta- lálták az emberüket a Jordánnál, felismerték és

|
|
|
|
|
|
|
|

elvitték a bázisra), hirdet- tetett a pogányok közt (az apostolok által a misz- szionáriusok aktív közre- mûködésével), hittek benne a világon (a Terv kitûzött célja), felvitetett dicsõség- be (eljöttek érte egy jármû- vel és elvitték).

^*920

  A Mozgalom immár megállíthatatlanul gyarapodott...

^*920 Pál Timótheushoz írt I. levele 3

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre