"VÍZENJÁRÁS"

  Egyszer láttam egy filmet, mely Máté evangéliumából készült. A film egyik jelenete azt mutatta be, hogyan járt Jézus a vízen.
  A kép a következõ volt. Napnyugta, szélcsendes idõ. A lenyugvó nap sugarai meg-megcsillannak a nyugodt, sima tengerfelszínen. A tanítványok a csónakban ülnek.
  A kép vált. A tengert mutatja a lenyugvó napkorong irányába nézve. A tükörsima vízfelszínen egy alak közeledik — Jézus. A csónak irányába tart, melyben a tanítványai ülnek.
  Jár a vízen...
  Ennyit tudunk. Ma.
  Csoda! Hiszen tudjuk jól, hogy bárki, aki a vízre lép, a testsúlyának következtében elmerül benne. Itt meg járt a víz felszínén anélkül, hogy elmerült volna. Sõt még vizes sem lett!
  Aki nem ismeri részleteiben a biblikus szövegeket, az hajlamos ezt az idealizált képet, amit maga az említett film is sugallt, elfogadni. És az egészet természetesen csodának minõsíti. Mert gyakorlatilag fizikailag lehetetlen dolog valósult meg.
  Aki ezen felfogás mellett kardoskodik, azt arra kérem, kövesse velünk végig együtt az evangéliumok ide vonatkozó részeinek az elemzését. Garantálom, hogy olyan részleteket fog találni bennük, melyek meglétérõl még csak fogalma sem volt korábban. Mindezek teljesen új megvilágításba helyezik a "vízenjárást".
  A történtek az ötezer ember megvendéglése után folytatódtak.
  Kezdjük akkor Máté változatával.

22. És mindjárt kényszeríté Jézus az õ tanítványait (nagyon sietett!), hogy szálljanak a hajóba, és menjenek át elõre a túlsó partra, míg õ elbocsátja a sokaságot.
23. És a mint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegy- re, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott.
24. A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala.

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

25. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván.
26. És mikor látták a tanítványok, hogy õ a tengeren jára, megrémülé- nek, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiál- tozának.
27. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízza- tok; én vagyok, ne féljetek!
28. Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.

29. Õ pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.
30. De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mond- ván: Uram, tarts meg en- gem!
31. Jézus pedig azonnal kinyújtván

|
|
|
|
|
|
|
|
|

kezét, megragadá õt, és monda néki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
32. És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33. A hajóban levõk pedig hozzámenvén, leborulának elõtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy! (a bemu- tatóval a célt elérték).

^*795

  Nos, a következõket tudtuk meg.
  Jézus valamiért nagyon sietett. Megparancsolta a tanítványoknak, és azoknak a követõinek, akik velük együtt voltak a hajóban, hogy menjenek át a túlsó partra. Azok nem értették, hogy Jézus minek marad ott. Hogyan fog utánuk menni, és átjutni a vízen? Hiszen csak ez az egy hajó van a közelben.
  Mindezekre Jézus azt válaszolta szigorúan, hogy menjenek! Ugyanis nagyon sietett a hegyre, hogy "egyedül imádkozhassék".
  A korábbiakból tudjuk, hogy nem azért ment a hegyre éjszaka, hogy egyedül legyen és nyugodtan imádkozhassék. Mert ahhoz nem szükséges éjszaka felmennie bármely hegyre, hogy nyugodtan imádkozzék. Elegendõ csak nagyobb távolságra eltávolodnia a többiektõl, megkérve õket, hogy ne zavarják.
  Azért sietett olyan nagyon, mert... Találkája volt a misszionáriusokkal. Minden bizonnyal újabb instrukciókat kellett kapnia. Tudta, hogy a jármû nemsokára megérkezik, és neki fogadnia kell azt. Ezért igencsak sietõs volt a dolga.
  Nos, az éjszaka negyedik negyedében, amikor nyilvánvalóan nagyon sötét volt, a tanítványok kinn voltak a nyílt vízen a hajóban. Az orruknál sem láttak tovább az éjszaka sötétjében. Közben erõs szél fújt, s a víz felszíne nemcsak fodrozódott, hanem elég nagy hullámokat is kavart.
  Egyszer csak a nagy szél közepette, néhány méterrel a hajó mellett, feltûntek egy alak körvonalai. És néhány pillanaton belül a hajóban volt. Ruhája száraz volt, pedig átkelt a vízen, hiszen még a közelben sem volt más hajó vagy csónak.
  A válasz egyértelmû: csak úgy juthatott el a hajóba a vízen keresztül, hogy annak felszínén járt. Ezért nem lett nedves a ruhája.
  Csoda!

^*795 Máté evangyélioma 14

  Vagy talán mégsem az? És van rá nagyon is egyszerû és logikus magyarázat?
  Az elsõ, amit meg kell jegyezni, hogy mindez az éjszaka sötétjében történt. Eltérõen attól, amit az idealizált kép sugall.
  A másik mozzanat, hogy erõs szél fújt, mely hullámokat kavart. Gondolkozzunk csak el egy kérdésen. Hogyan lehet a víz felszínén járni hullámverés közepette, méghozzá úgy, hogy a ruha száraz maradjon?
  De tovább menve megkérdem: olyan víznek, melynek a tetején hullámok vannak, van-e egyértelmû, pontosan meghatározott felszíne?
  Nincs!
  Ha azt akarnánk, hogy száraz ruhával egy közepesen hullámzó vízfelszínen jussunk át, akkor a következõ módon kellene haladnunk: az egyik hullámhegyre fel, aztán le, aztán megint fel és így tovább. Különben a nekünk ütközõ hullámoktól a ruhánk mindenképpen vizes lenne.
  Ugye senki nem gondolná ezt komolyan. Még ha valamilyen "csoda" folytán valaki fenn is tudna maradni a víz felszínén, semmiképp sem tudna egy közepesen hullámzó felszínen átkelni anélkül, hogy vizes ne legyen.
  Na de van itt egy másik mozzanat is. Éspedig Máté kommentárja. Ugyanis õ nem kevesebbet állít, minthogy amikor Jézus a vízfelszínen járva odaért a hajóhoz, Péternek a nagy sötétben és hullámverésben kedve szottyant sétálni egyet a háborgó vízfelszínen...
  Egyik evangelista sem beszél errõl. Mert valóban teljesen valószínûtlen az, hogy a sötétben, mikor az ember szinte az orráig sem lát, és a csónakot a tenger hullámai dobálják, valakinek kedve legyen a hajóból kilépni és kipróbálni, tud-e a vízen járni.
  Máté ezen kommentárja csak összezavarja a dolgokat. Hiszen minél érthetetlenebb, annál közelebb áll a csodához! Ugye?
  Na de lássuk, mit ír minderrõl Márk.

45. És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át elõre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg õ a

|
|
|
|

sokaságot elbocsátja.
46. Minekutána pedig elbo- csátotta õket, fölméne a hegyre imádkozni.

47. És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, õ pedig egymaga a szára- zon.
48. És látá õket, a mint veszõdnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában (vagyis nagyon sötét volt!) hozzájok méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük (talán ez azt jelenti, hogy nagy sebességgel mozgott, és majdnem túlszaladt a hajón?).

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

49. Azok pedig látván õt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;
50. Mert mindnyájan látják vala õt és megrémülének. De õ azonnal megszólítá õket, és monda nékik: Bizzatok; én vagyok, ne féljetek.
51. Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; õk pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoz- nak vala.

^*796

  Minden szinte egyezik. Kivéve egy apró részletet.
  Ugyanis azt mondja Márk, hogy Jézus, amint a hajóhoz ért, "el akar vala haladni mellettük". Ez azt jelenti, hogy közeledett, közeledett, aztán majdnem túlhaladt, túlszaladt a hajón.
  Van ennek értelme, majd meglátjuk!
  Olvassuk hát János változatát.

16. Mikor pedig estveledék, lemenének az õ tanítványai a tengerhez,
17. És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.
18. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala.
19. Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jé- zust, a mint jár

|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala (a jó kifejezés tehát valóban a közeledett és nem a járt): és megrémülének (persze, hiszen a sötétben csak egy sziluettet láthattak).
20. Õ pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarák azért õt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének.

^*797

  Szinte ugyanaz, csak János arról beszél, hogy mikor Jézus belépett a hajóba, az abban a szempillantásban ott volt, ahova indulni akartak.
  Ez sem egyéb, mint kommentár.
  Nos, láttuk mind a három verziót. Nyilvánvaló, hogy akkor járunk az igazsághoz közel, ha azokat a részleteket fogadjuk el mérvadónak, amelyek mindegyik változatban egyeznek. Azokat pedig, melyek hol az egyikben, hol a másikban szerepelnek, mint érthetetlenek, kommentároknak tekintjük.
  Ugyanis ezeket a különben is logikátlan részeket a többi verzió egyáltalán nem támasztja alá.
  Mindaz pedig, ami a kommentárokat leszámítva megmarad, nagyon is érthetõ, logikus, és magyarázható.
  Mi történt hát valójában?

^*796 Márk evangyélioma 6

^*797 János evangyélioma 6

  Jézusnak találkája volt a misszionáriusokkal a hegyen. Újabb instrukciókat kellett kapnia. Ugyanakkor már kevés idõ volt hátra a találkozóig, ahova mindenképpen el kellett mennie.
  És ott volt még a sok ember. Õket is el kellett valahogy küldenie. Ez pedig idõbe tellik.
  Sietnie kellett.
  Utasította hát a tanítványait, hogy szálljanak hajóba és evezzenek át a túlsó partra. Azok persze nem értették, miért kell Jézus nélkül menniük. Hiszen hogyan fog utánuk jönni?
  Azt mondták, hogy inkább megvárják, mivel nem tud majd utánuk menni...
  Értetlenkedésük láttán Jézus egyre ingerültebb lett. Nem elég, hogy ott van a tömeg, még a saját emberei is akadályozzák?!
  Fogytán volt az ideje. Ezért rájuk parancsolt, hogy azonnal szálljanak hajóba, és evezzenek át a túlpartra. Õ pedig elmegy a hegyre, ahol háborítatlanul imádkozhat — monda nekik.
  Azok fejüket csóválva, de végrehajtották a parancsot.
  Jézus közben visszasietett a tömeghez. Néhány jó és biztató szóval elköszönt tõlük, és kérte, hogy most ne kövessék, mert egyedül, háborítatlanul szeretne imádkozni.
  Ezután elindult a közelben lévõ hegy felé. Mikor megbizonyosodott, hogy már nem látják, futni kezdett, mivel mindenképp idõben oda kellett érnie a találka helyszínére.
  Eközben a tanítványok egyre csak azt vitatták egymás között, miért kellett a parancsnokot otthagyni? De aztán, ahogy egyre távolabb kerültek a parttól, másra terelõdött a szó.
  Ahogy telt az idõ, és csend honolt körös-körül, egyre álmosabbak lettek. A legcsekélyebb szél sem fújt, ezért biztosak voltak abban, hogy a hajójuk nem sodródhat magától sehová.
  Ennek biztos tudatában hagyott az éberségük alább, és nyomta el õket lassacskán, egyiket a másik után, az álom. Végül mindannyian csendesen szuszogva aludtak. A hajó háborítatlanul ringatózott a tükörsima vízfelszínen.
  Jézus eközben fogadta az érkezõ jármûvet. A fedélzetén érkezett magas rangú személynek jelentést tett, hogyan halad a Terv végrehajtása. Közösen megvitatták a "csodák" minden egyes mozzanatát.

  Az ismeretlen elégedetten nyugtázta, hogy a dolgok eddig a legnagyobb rendben mennek. A Terv célkitûzéseit, egyiket a másik után, teljesítik.
  Ezután közölte Jézussal, hogy a magasból végzett megfigyelésekbõl, illetve a Hálózat ügynökeinek jelentéseibõl következõen mi a helyzet a térségben. A híre egyre terjed, az emberek az általa véghezvitt "csodákról" beszélnek. Ugyanakkor még vannak városok, ahol nem igazán keltett a híre nagy feltûnést. Ezért a csapatával oda kell mennie.
  Megbeszélték a soron következõ "csodák" részleteit.
  Ezek után Jézus közölte, hogy a tanítványai kinn vannak a hajóban a nyílt vizen. A magas rangú személy tudta, hogy nem képezhet különösebb akadályt számukra Jézust eljuttatni oda.
  De mivel a hajóban mások is voltak, nemcsak a Csapat tagjai, ezért úgy gondolták, nem árt majd ezt is egyfajta csodaként feltüntetni.
  Ezért a jármû, miután felemelkedett, elkezdett kis magasságban lebegni. Egy nagy szilárdságú, nagyon vékony "kötelet" dobtak le neki, melynek a vége úgy volt kiképezve, hogy abban biztonságosan meg tudott kapaszkodni.
  Miután Jézus elhelyezte lábát és kezével megkapaszkodott a kötélben, a jármû lassan emelkedni kezdett.
  A hajtómûvei erõs légmozgást keltettek körös-körül. De Jézus testi épségét ez nem veszélyeztette.
  Közben a hajóban mindenki békésen aludt.
  Egyszer csak a távoli horizontról halk zaj hallatszott. Ez a zaj egyre erõsödött.
  A misszionáriusok jármûve közeledett a hajó felé. Kis magasságban haladt. Így Jézus a vékony, alig látható kötélen a víz felszíne fölött egy-két méterrel lógott. A hajtómû által okozott erõs légáramlat mindenfelé, ahol a jármû elhaladt, hullámokat kavart.
  Ahogy egyre közelebb került a tengeren himbálódzó hajóhoz, annál erõsebb lett a zaj.
  Amikor már közel járt ahhoz, a robaj olyannyira erõs volt, hogy arra a hajóban az elõbb még békésen alvók felriadtak.
  Álmosan dörzsölve a szemüket, csak azt tapasztalták, hogy nagyon erõs szél fúj. A hallható zajt is az erõs szélnek tulajdonították.

  Azt hitték, hogy miközben aludtak, vihar tört ki. A sötétben meresztgették a szemüket, hogy meglássák, merre van a part, hiszen a vihar következtében minden bizonnyal elsodródtak valamerre.
  Ahogy megpróbáltak körülnézni, egyikük azt vette észre, hogy mintha egy alak közeledne a hajóhoz. Megijedtek.
  Nagyon gyorsan közeledett, és pillanatokon belül ott volt a hajónál. De...
  Úgy tûnt, olyan gyorsan halad, hogy túlmegy a hajón...
  Jézus közben, ahogy meggyõzõdött, hogy be tud ugrani a hajóba — elengedte a kötelet. A fedélzetre ugorva még tett néhány lépést, hogy fékezze lendületét, aztán megállt.
  A jármû, mely Jézust "hozta" és a szelet keltette, tovább repült. Fél percen belül minden újra csendes lett. A hullámok elültek, és a víz felszíne, akárcsak korábban, háborítatlanul ringatózott.
  Mikor Jézus körülnézett, azt látta, hogy a hajóban lévõk mind meg vannak rökönyödve. Úgy néztek rá, mintha kísértetet látnának.
  Ezért igyekezett néhány biztató szóval a rémült embereket megnyugtatni.
  A hajóban lévõ más, a Csapathoz nem tartozó "civil" személyek meg voltak gyõzõdve afelõl, hogy csodát láttak. Mert Jézus nem juthatott át hozzájuk a tengeren csak... a vízen járva.
  Hiszen látták, hogy nem egy másik hajóról szállt át. Szemük láttára lépett be a hajóba. A tenger felszínérõl!
  Szerintük Jézus néhány pillanattal a hajóra érkezése elõtt a víz felszínén haladt. A vízen járt!
  Senki nem sejtette, és az éj sötétje miatt nem is láthatta, hogy egy vékony, de nagy szilárdságú kötélbe kapaszkodva, mely egy kis sebességgel repülõ jármûrõl lógott alá, közvetlenül a víz felszíne fölött lebegve jutott el a hajóig...

<<Vissza                      Tovább>>

 Vissza a tartalomjegyzékre