A Voros-tenger



A VÖRÖS-TENGER Egész éjjel, míg az "angyal" sakkban tartotta az üldözõket, kinn a nyílt tengeren a misszionáriusok, bevetve magas szintû technikájukat, lázasan tevékenykedtek. Hiszen már csak néhány óra maradt virradatig. És nem volt más út a menekülõk számára, csak a tenger... Mindebbõl persze egyelõre sem az izraeliták, sem üldözõik nem tudtak semmit. Ami akkor ott történt, az az éjszaka sötétjébe veszett. Egész éjjel erõs keleti szél fújt...
	21. ...az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá	\| \|	a tengert... ^*50

Azért valamit hallani is lehetett:
	9. Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé	\| \|	õket a mélységeken, mint egy síkon. ^*51
A késõbbiekben látni fogjuk, hogy a misszionárius jármûvek hangjait gyakran említik úgy a krónikások, mint kiáltást. Hallani tehát hallották, hogy valami történik ott kinn a tengeren, a sötétben azonban semmit nem láttak. És felvirradt a hajnal... Indulni kellett, de hátukban ott voltak üldözõik. Percek kérdése volt csupán, hogy az egyiptomiak támadnak... Mózes parancsot kapott az indulásra. Ekkor az "angyal" — az a jármû, mely egész éjjel hátvédként védte a menekülõket a rajtaütéstõl — néhány lövést adott le az üldözõk táborára...
	24. És lõn hajnalkor, rá- tekinte az Úr az Égyip- tombeliek táborára a tûz -	\| \| \|		és felhõoszlopból és megzavará az Égyip- tombeliek táborát. ^*52


Az egyiptomiak között a lövések hatására zûrzavar tört ki. Ekkor egy emberként indult el a menekülõk sokasága a tenger felé... Amikor a parthoz értek, szemük elé valami hihetetlen látvány tárult. A hullámzó tenger helyett... szilárd sík volt a terület. Soha ilyet nem láttak korábban...
	22. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger köze- pébe, a vizek pedig kõfal gyanánt valának nékik jobbkezök és balkezök felõl. ^*53	\| \| \| \| \|	8. Orrod lehelletétõl feltor- lódtak a vizek. És a futó habok fal módjára meg- álltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. ^*54


	^50,52,*53Mózes II. könyve 14		^*54 Mózes II. könyve 15
	^*51 Zsoltárok könyve 106



	Mikor az elsõk, a bátrabbak tettek néhány lépést a korábban hullámzó, de immár szilárd felszínen, sehogy sem értették, mi történt. Sarkukkal, talpukkal megkocogtatták — vajon a többiek, asszonyok, gyerekek is ráléphetnek-e? Nem fognak-e elmerülni? De bárhogy is csapkodtak a talpukkal, eléggé biztonságosnak tûnt. Mintha a tenger vize egyszeriben a lábuk alatt megmerevedett volna... De nem volt idõ csodálkozni. Az üldözõkkel a nyomukban menni kellett... Vajon mi lehetett az? Sík volt, a futó habok fal módjára megálltak... A vizek megmerevültek... A víz szilárd anyagként viselkedett... Nézzük csak, a fizika a víz milyen halmazállapotait ismeri? Gáznemû, folyékony és szilárd... A jég! Virradatkor a menekülõk szeme elé egy részben befagyott tenger látványa tárult... A misszionáriusok légi jármûveikrõl egész éjszaka erõsen lehûtött gázsugárral fagyasztották a tenger felszínét. Napjainkban technikánkkal minderre már mi is képesek lennénk... Hogy honnét vették a hûtést? Ne feledjük azt, hogy a Bibliában a misszionáriusok jármûveivel rendszeresen együtt járt a felhõ. Ez nem egyéb, mint vízgõz. És tudjuk azt is, hogy a jármûvek nagy része reaktív meghajtású volt. Mi is használunk ilyeneket. Ezek a hajtómûvek pedig folyékony oxigénnel és hidrogénnel mûködnek. Így az égés végterméke a vízgõz — a felhõ... Mivel ilyen hajtómûvekkel rendelkezõ repülõ szerkezeteik voltak, ezért rendelkezésükre állt a folyékony oxigén, és a folyékony hidrogén, mint azok üzemanyaga. Napjainkban is elõ tudunk állítani bármely gázt folyékony állapotban. Így a folyékony nitrogén —196, míg az oxigén —183, a hidrogén —253 Celsius-fokos. Ha most ezek bármelyikét bepermetezzük valamilyen légsûrítõ által elõállított gázsugárba (hiszen az *54/8 légsugárról — leheletrõl beszél), akkor annak a hõmérsékletét mondjuk mínusz száz fokra is lehûthetjük. Nem nehéz elképzelni, hogy mi történik, ha ezt a rendkívül hideg légsugarat a tenger felszínére irányítjuk. Az pillanatszerûen megfagy. A futó habok egy pillanat alatt megmerevednek...



Ha megfelelõ ideig hûtjük a megfagyott felszínt, akkor már képzõdhet olyan vastagságú jég, hogy az rövid ideig elbírjon sok embert, míg azok futva áthaladnak rajta... A vízrõl tudjuk azt is, hogy rossz hõvezetõ. A jég ugyan olvadni kezd, de az olvadás üteme nem lesz túl gyors. Így talán órákig is megmarad a jégréteg. Tehát az izraeliták elindultak a befagyott felszínen a túlsó partra. Mivel az átkelés huzamosabb ideig tartott, a misszionáriusok több kilométerrel a menekülõ sokaság elõtt továbbra is fagyasztották a tengert. Az üldözõk táborában a lövések hatására kitört zûrzavar azonban nem tartott sokáig. A fegyveresek rendezték soraikat, és üldözõbe vették a közben idõt nyert menekülõket, akik már ekkor erõsen bennjártak a jégmezõn... Az üldözõk harci szekereiken gyors iramban nyomultak utánuk a befagyott tengerre. De a szekerek kerekei erõsen lehûltek, és mint lehûléskor minden anyag, így a kerékagyak is öszszehúzódtak és megszorultak. A kerekek immár nem tudtak szabadon forogni, hiszen nem voltak ilyen hõmérsékleti viszonyokra tervezve...
	23. Az Égyiptombeliek pedig utánok nyomulának és bemenének a Faraó minden lovai, szekerei és lovasai a tenger közepébe.		\| \| \| \|	25. És megállítá szekereik kerekeit és nehezen vonszoltatá azokat... ^*55


Így már érthetõ, hogy éjszaka miért fújt keleti szél a tenger felõl. Az erõs lehûlés intenzív légmozgást váltott ki a térségben. Ne feledjük, hogy éjszaka a menekülõk még a tenger nyugati partján voltak. De miért nem nevezi Mózes nevén a dolgokat. Miért beszél falról, meg arról, hogy "a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében", és nem jégrõl? Hát azért, mert addig még soha nem látott jeget! Mert hol fekszik Egyiptom? A szubtrópusi övezetben. Ahol gyakorlatilag soha nem csökken a levegõ hõmérséklete fagypont alá... A téli középhõmérséklet 18—20 ^oC körüli. A Vörös- tenger partvidékén 2—3 ^oC-kal ennél is magasabb. Hát ezért az ott élõk soha nem láttak jeget! Persze mondhatnák azt, hogy a sivatagban éjjel erõsen lehûl a levegõ. De csak rövid idõre. A víz a kulacsban még megdermedni sem érkezik...

		^*55 Mózes II. könyve 14



Csak napjainkban, felhasználva a modern technika vívmányait, tudunk például Egyiptomban a hûtõgépek segítségével jeget elõállítani. De négyezer évvel ezelõtt? Akkor ott a víz szilárd halmazállapotát — a jeget — nem ismerték. Ezért, amikor a menekülõk meglátták a befagyott tengert, nem tudták, mi is az. Csak körülírni tudták azt, amit láttak... Tartott a menekülés. A végtelenül távolinak tûnõ túlpart egyre közeledett. Az izraeliták utolsó erejüket összeszedve menekültek, de az üldözõk valamivel gyorsabbak voltak. Hiszen az öregekkel és gyermekekkel menekülõ izraeliták nem tudták tartani azt a gyors iramot, amivel a harcedzett egyiptomi fegyveresek haladtak. A két tábor között a távolság egyre fogyott. A menekülõk hátvédei már látták az egyiptomiakat, akik kíméletlen elszántsággal, bosszúvágytól vezérelve már-már a nyakukban lihegtek. A túlpart körvonalai felsejlettek a távolban. Még csak egy kis idõ, és elérik a partot... A távolság az üldözõk és az üldözöttek közt egyre fogyott. Úgy látszott, hogy utolérik õket, és mindennek vége. Mikor is az elsõ izraeliták partra léptek. Ahogy közeledtek az üldözõk, egyre nagyobb halálfélelem uralkodott el a menekülõkön. Az anyák testükkel védelmezték gyermeküket, az öregek és betegek kérlelték az õket segítõket, hogy hagyják ott õket a jégmezõn és mentsék saját életüket... Utolsó erejüket is összeszedve az ájulással küszködõ menekülõk partra értek. De már csak percek kérdése volt, hogy a fegyveresek is oda érjenek. A tömeg sikolyban és könyörgésben tört ki. A pánik erõt vett rajtuk... Ekkor az "angyal" a parti jégmezõ fölé repült és kis magasságba ereszkedve a jég fölé, hajtómûvei forró gázáramával olvasztani kezdte a jeget (hiszen az *58/10 újra csak gázáramról beszél). Más jármûvek is csatlakoztak hozzá. A jég a több ezer fokos gázáram hatására pillanatok alatt olvadni és párologni kezdett. Az izraeliták szemei elõl az üldözõket gõzfelhõ takarta el.
	7. Akkor az Úrhoz kiáltának, és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert		\| \| \| \|	és elborítá õket. Szemeitek is látták azt, amit csele- kedtem vala az égyipto- miakkal... ^*56




		^*56 Józsué könyve 24



Ahogy a jég olvadni kezdett, az üldözõk megértették, hogy nincs kiút, végük van...
	25. ...És mondának az Égyiptombeliek: Fussunk az Izráel elõl, mert		\| \|	az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen. ^*57
				az Úr hadakozik érettök Égyiptom ellen. ^*57
A jég megolvadt, és a tenger mindent elborított.

	10. Leheltél lehelleteddel s tenger borítá be õket:		\| \|	elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. ^*58
				elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. ^*58
Felvetõdik egy kérdés: miért választották a misszionáriusok a menekítésnek ezt a módját, ha fegyvereikkel nyugodtan megsemmisíthették volna az üldözõket. Hiszen azoknak csak íjaik, lándzsáik, kardjaik és tõreik voltak? Ez az eset is bizonyítja azt, hogy ez a kozmikus civilizáció békés természetû. Csak a legvégsõ esetben alkalmaz erõt. Ha az egyiptomiakat nem vakította volna el a bosszúvágy, akkor nem vesztek volna oda... RÖVID TARTALOM. Mikor a menekülõ izraelitákat az egyiptomi fegyveresek a tenger partjánál beérték, a helyzet válságosra fordult. Már nem volt idõ arra, hogy a vándorlók, megkerülve a tengert, eljussanak a Sinai-félszigetre. Egy extra megoldást kellett a misszionáriusoknak találniuk. Ugyan szabadon leöldökölhették volna fegyvereikkel az üldözõket, azonban mégse tették ezt. Helyette arra vállalkoztak, hogy átvezetik a menekülõket a Vörös-tengeren. Ehhez egész éjszaka légi jármûveik segítségével fagyasztották a tenger felszínét, mindaddig, míg azon olyan vastagságú jégréteg képzõdött, mely immár elbírta a menekülõk súlyát. Eközben az "angyal" sakkban tartotta a bosszúra szomjazó egyiptomiakat. Reggel a jármû néhány lövést adott le az üldözõk táborára, aminek következtében ott zûrzavar keletkezett. Ezt kihasználva nyertek némi elõnyt a menekülõk. Viszont rendezve soraikat, a fegyveresek a menekülõk nyomába eredtek. De mivel harci kocsijaik nem voltak arra tervezve, hogy jégmezõn, alacsony hõmérsékleten mûködjenek, ezért felmondták a szolgálatot. De mindennek ellenére tovább haladtak.

		^*57 Mózes II. könyve 14		^*58 Mózes II. könyve 15



	Mikor a menekülõk mindannyian elérték a túlpartot, az "angyal" a jégmezõ fölé ereszkedett, s hajtómûvei forró gázáramával gyors ütemben elkezdte olvasztani a jeget. Az felolvadt, a tenger visszatért medrébe, és az üldözõk mindenestõl odavesztek. Az általánosan elfogadott nézet szerint a Vörös-tenger a szél hatására mintegy visszahúzódott, és így az izraeliták a tenger medrében haladhattak. Ugyanakkor Mózes arról beszél, hogy úgy haladtak a tengeren, mint egy síkon (*51/9). A tenger medrérõl meg tudjuk azt, hogy iszapos, süppedõs. Semmiképpen sem sík. Úgyhogy a menekülõk ekkor bokáig, sõt néhol térdig merültek volna a sáros, süppedõs, iszapos felszínbe. Az egyiptomiak se lettek volna képesek szekereiken a tenger medrében haladni, hiszen azok tengelyig merültek volna az iszapba. Azonkívül a pattanásig feszült helyzetben, amikor a két tábor farkasszemet nézett egymással, nem volt idõ kivárni azt, míg a szél vagy visszaszorítja a tengert, vagy sem.


	<<Vissza Tovább>>
	Vissza a tartalomjegyzékre