Tudjuk
immár, hogy az indigó gyerekek magukban hordozzák Isten adta tehetségüket.
nem mások Ők, mint Fénymunkások.
Sokan
közülük, született filozófusok, akik eszmélésük első pillanata
óta az élet értelméről, a föld megmentésének lehetőségeiről gondolkodnak.
Veleszületett tudósi, feltalálói és művészi képességekkel rendelkeznek.
Társadalmunk, mivel a régi módszereken alapszik, képtelen felismerni
Őket és nem észleli tehetségüket!
Láttál már valaha indigó gyereket?
Joggal
tehetném fel a kérdést minden egyes lélek és természetgyógyászattal
foglalkozó ismerősömnek. Pedig az indigó gyerekek már köztünk
vannak! Az indigó jelenség a testünket körülvevő energiamező,
az aura teljesen új és egyben domináns színe. Nem nagyon volt
jellemző eddig. És ahogy a piros aurájú emberek tűnnek el közülünk,
annál inkább megjelenik a fehér, ezüst, arany és az indigókék.
De kik is ők valójában?
Egy új nemzedék,
a "Fény" gyermekei, akik azért születtek közénk, hogy elősegítsék
a változást, és felnyissák spirituális szemünket, hogy végre általuk
önmagunkra találhassunk. Nekik nincs születési programjuk, épp
ezért nehezen találják helyüket a világban, és nem nagyon értik
itt tartózkodásuk okát egészen huszonhat-huszonhét éves korukig,
amikor robbanásszerű változás következik be: felébrednek Csipkerózsika
álmukból, és új dimenziókat tárnak elénk.
Honnan
ismerjük fel őket?
Pszichológusok
megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik előtt
és alatt hiperaktívak. Erősen figyelemhiányosak, nem a szándékaink
szerinti dolgokra koncentrálnak, amin a gyógyszeres kezelés ideig-óráig
segít, de a mélyen szunnyadó baj gyökerét nem oldja meg, így a
gyógyszeres kezelés nem is ajánlott! ( Írja: Sallak Kinga cikkében)
Jellemzőjük
még magas fokú önbizalmuk, de veszélyérzékük nincs. Ők egyszerűen
semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában
vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy
az Univerzumban minden, mindennel összefüggésben van.
Kezelésük
egyszerű:
Figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják
hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat.
Ha helytelenül viselkednek, nem a fenyítés a megoldás, hanem a
rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett, és a szükséges
büntetés azért jár, hogy elgondolkodjon rajta, és tanuljon belőle.
Az indigó gyerek ugyanis csak azt fogadja el, amit észérvekkel
elmagyarázunk neki. Ha ezt nem tesszük, csak büntetünk, nagyon
mélyre zárkóznak előlünk, és kivívjuk megvetésüket.
A legfontosabb dolog velük kapcsolatban, hogy Ő játszhasson velünk
és ne fordítva! Pl. ha homokozni visszük őket a játszótérre,
akkor ne üljünk közben a padra olvasni az aktuális pletyka lapunkat,
mert 3 évesen is szótlanul megvet bennünket és elzárkózik tőlünk,
amit csak a pszichológus fog feloldani! Szülőt nem tekinti felnőttnek,
hanem társként várja el, hogy mellé üljünk a homokozóba és együtt
játszunk vele!
Az indigógyerek nem
viseli el, ha bedobják a járókába és mese filmet nézetnek vele
órákig! Ezzel Ő azt a következtetést vonja le, hogy egy szükségtelen
rossz a családban, és társat választ magának (mondjuk egy babát
), akivel bizalmas lesz és itt kezdődik a szülőtől való elszakadása,
elidegenedése.
Sokat kell vele beszélgetni, (nem bírja a gügyögést, megmosolyog
érte ) ezért már két éves korában képes egybefüggő gondolatokat
közölni, felismerni összefüggőségeket! Ők nem inkább babák, hanem
kicsi emberek, akik vendégségben vannak nálunk!
Táplálkozásuk
Táplálkozásuk
sem szokványos. Nem tudnak sokat enni, mindig csak annyit, amennyi
jól esik, és mindig azt, amire a szervezetüknek szüksége van.
Májuk több alacsonyabb tápértékű ételt meg tud emészteni, mint
szüleiknek, de sokan közülük a zöldségeket, gyümölcsöket szeretik,
csakúgy, mint a húsokat és a halat. Fölösleges félelemmel fertőzni
őket, ők jobban tudják, hogy mi a jó nekik. Ha segítjük útjukat,
kevesebben lesznek közülük hajlamosak alkohol, drog vagy gyógyszer
függőségre, és beteljesíthetik születésük célját, amit az átlagember
és egyben az élővilág is megérdemel.
