Mindenkinek, aki indigókék

2001.09.30. 14:00

"Hej, adnék én aranykarperecet,
csak érteném ezt a gyereket!
Nem kell arany, szólt vissza ő-
Inkább játssz velem, buta szülő!"
-Ismeretlen költő-

Láttál már valaha indigó gyereket? Joggal tehetném fel a kérdést minden egyes lélek és természetgyógyászattal foglalkozó ismerősömnek. Pedig az indigó gyerekek már köztünk vannak! Az indigókék jelenség - tudtam meg az "Indigógyerekek" című könyv szerzőpárosától - a testünket körülvevő energiamező, az aura teljesen új és egyben domináns színe. Nem nagyon volt jellemző eddig. És ahogy a piros aurájú emberek tűnnek el közülünk, annál inkább megjelenik a kék, és az indigókék.

De kik is ők valójában?
Egy új nemzedék, a fény gyermekei, akik azért születtek közénk, hogy elősegítsék a változást, és felnyissák spirituális szemünket, hogy végre általuk önmagunkra találhassunk. Nekik nincs születési programjuk, épp ezért nehezen találják helyüket a nagyvilágban, és nem nagyon értik itt tartózkodásuk okát egészen huszonhat-huszonhét éves korukig, amikor robbanásszerű változás következik be: felébrednek Csipkerózsika álmukból, és új dimenziókat tárnak elénk.

Honnan ismerjük fel őket?
Pszichológusok megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik alatt hiperaktívak, és erősen figyelemhiányosak. A gyógyszeres kezelés ideig-óráig segít, de a mélyen szunnyadó baj gyökerét nem oldja meg. Jellemzőjük még magas fokú önbizalmuk, de veszélyérzékük nincs. Ők egyszerűen semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy az Univerzumban minden mindennel összefüggésben van. Kezelésük egyszerű: figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat. Ha helytelenül viselkednek, nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett, és a szükséges bűntetés azért jár, hogy elgondolkodjon rajta, és tanuljon belőle. Az indigó gyerek ugyanis csak azt fogadja el, amit észérvekkel elmagyarázunk neki. Ha ezt nem tesszük, csak bűntetünk, nagyon mélyre zárkóznak előlünk, és kivívjuk megvetésüket.

Táplálkozásuk
Táplálkozásuk sem szokványos: nem tudnak sokat enni, mindig csak annyit, amennyi jól esik, és mindig azt, amire a szervezetüknek szüksége van. Májuk több alacsonyabb tápértékű ételt meg tud emészteni, mint szüleik, de sokan közülük a zöldségeket, gyümölcsöket szeretik, csakúgy, mint a húsokat és a halat. Fölösleges félelemmel fertőzni őket, ők jobban tudják, hogy mi a jó nekik.

Ha segítjük útjukat, kevesebben lesznek közülük hajlamosak alkohol, drog vagy gyógyszer függőségre, és beteljesíthetik születésük célját, amit az átlagember és egyben az élővilág is megérdemel.

Sallak Kinga
Könyvajánlat: Lee Caroll - Jan Tober: Indigó gyerekek