e-mail •     információk
   
  •  jó tudni! vigyázat, veszélyes!   interjú  • orvosi oldalak   
  egyik heti téma egészséges ételek
- a felelősséggel gondolkodók lapja -
másik heti témaéletmód  • aktuális 
 
  vissza a főoldalra ‹‹‹‹
Az indigókék aurájú gyerekek magukban hordozzák Istenadta tehetségüket. Sokan közülük született filozófusok, akik eszmélésük első pillanata óta az élet értelméről, a föld megmentésének lehetőségeiről gondolkodnak. Veleszületett tudósi, feltalálói és művészi képességekkel rendelkeznek. Társadalmunk, mivel a régi módszereken alapszik, képtelen felismerni Őket, és nem észleli tehetségüket!
 
 
  Egy Indigó
     
   
  Az indigókék jelenség a testünket körülvevő energiamező, az aura teljesen új és egyben domináns színe. Nem nagyon volt jellemző eddig. És ahogy a piros aurájú emberek tűnnek el közülünk, annál inkább megjelenik a kék és az indigókék.
Egy új nemzedék, a "Fény" gyermekei, akik azért születtek közénk, hogy elősegítsék a változást, és felnyissák spirituális szemünket, hogy végre általuk önmagunkra találhassunk. Nekik nincs születési programjuk, épp ezért nehezen találják helyüket a világban, és nem nagyon értik itt-tartózkodásuk okát egészen huszonhat-huszonhét éves korukig, amikor robbanásszerű változás következik be: felébrednek Csipkerózsika álmukból, és új dimenziókat tárnak elénk.
Pszichológusok megfigyelései, hogy ezek a gyerekek általános iskolás éveik alatt hiperaktívak és erősen figyelemhiányosak. Jellemzőjük a magas fokú önbizalom, de veszélyérzetük nincs, egyszerűen semmitől sem félnek, nekik minden természetes, mert ők tisztában vannak a miértekkel, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy az Univerzumban minden mindennel összefüggésben van. Kezelésük egyszerű: figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat.
http://www.indigogyerek.eu/
"Az indigó nem a színéről ismerhető fel leginkább, hanem a viselkedéséről.
Nem szabad felvállalni nyíltan az indigóságot, hanem az életemmel, mintaként kell hatnom a környezetemre. De így van ez valamennyi indigóval! Így arra a kérdésre, hogy magányosak-e az indigók, azt kell válaszolnom, hogy IGEN.
A családom elfogadja az indigóságot, hiszen a kisebb lányom is az… Viszont féltenek, mert az emberek kíméletlenek a különcökkel szemben. Különcségem az indigóság nélkül is sokakat bosszant, mert nem szeretem a másik ember bántását, szapulását, a pletykát, a hozott híreket… Az indigót nem ezek érdeklik, hanem a másik ember segítése, a pozitív érzések közvetítése, ha többel nem is, de egy-egy szóval, dicsérettel, önbizalmat, lökést adni, a hétköznapi dolgok elviseléséhez."
Engedje meg, hogy mellékeljek egy írást, ami rólam szól.
Baráti üdvözlettel:
Egy Indigó

Egy Indigó hitvallása!

Saulusi életem során magam is folyamatos identitás-zavarral küzdöttem gyerekkoromtól kezdve. Nyolc éves lehettem, amikor anyám lopva vitt vasárnaponként a hitoktatásra. Majd nem tudtam hova tenni, hogy az iskolában le kell tagadnom ezeket a vasárnap délelőttöket. Ezért maradt az úttörőnyakkendő, ami nem az volt, ami nekem hiányzott. Ebből fakadóan tovább kerestem valamit, mert egyfajta űrt, hiányt éreztem belül! Nem tudtam igazán megfogalmazni, mi hiányzik, de ezt az űrt nem sikerült betöltenem semmivel. Amikor néha bekopogott valamelyik egyház a megtérítésemre, hamar rájöttem, hogy nem rólam és a lelkemről van szó. Mert mindig azt kerestem, hol vagyok ebben én, és hol van Isten?
Mint örök lázadó és igazságkereső így aztán sodródtam a világgal. Érett korom hajnalán megérintettek a hiányt érzőket csokorba gyűjtő egyházak, ahol ismét csalódnom kellett, mert az egyik közösségnél 10% -ot kérnek a fizetésedből, közben 16 milliós autóval gördül be a "főnök" a vasárnapi térítésre. Az általam igazinak tartottnál pedig a kincstárnok adta el a több milliót érő tabernákulumot borravalóért. De zavart az is, hogy gyermekkoromból emlékeztem Jézus tanításai közül arra a mondatra: "ha két inged van, az egyiket add oda annak, akinek egy sincs." Így nem fogadom el, hogy Tihanyban és Budán a Mátyás templomban méregdrága belépőért mondhatok egy imát, miközben az ott "szolgálók" kezén többmilliós briliáns gyűrűk, garázsukban BMW autók állnak, ennek ellenére a mi adónkból kell felújítani templomaikat. De azt sem fogadom el, hogy az egyháznak a nép elől elzárt saját vára legyen. Úgynevezett "Püspökvára", mint például Győrben!
Így továbbra is magamra maradtam. Viszont a lelkem mélyén éreztem, hogy valami van, és nyugtalan kutatásba kezdtem. Bibliát olvastam, de sok gondom volt vele. Néha összefüggéstelen, majd túl "light" volt számomra. Mindenesetre arra jó volt, hogy az itt-ott beleolvasásra elindult valami a lelkemben. A teljes mű a szeretetre, annak megélésére, továbbadására, békéjére összpontosít. Útkeresésemben Jézus valóságosságát kezdtem kutatni. Szinte szomjaztam a róla szóló mindennemű információkra. Mindenképpen szerettem volna meggyőződni arról, hogy valóban létezett-e.
Nem hívő, hanem tudó akartam lenni!
Aztán néhány évvel ezelőtt jóbarátságba kerültem egy Atyával a "klasszikus Egyház"-ból. Láttam munkásságát, példamutatását, puritánságát. Ő az Isten Szolgája. Isten által kiválasztott lelkipásztor, aki a Nyáját szolgálja. Nekem Ő jelenti Isten hiteles helytartóját! Jókat beszélgettünk, filozofáltunk, és egyre többször mozdult meg valami a lelkemben. Miséjére néha szimpátiából elmentem a családdal, de semmiképp nem voltam vevő az ottani szentfazekak mormolására, majd látva az ottaniak közül többet, akiknek ismertem (szószerinti) hétköznapi gonoszságait, azt mondtam – ez nem az én helyem. Az élet eléggé elhalmozott feladatokkal, s egyszer amikor leültem Atyánál, kedves mosollyal kérdezte: – Na aztán mi van veled, te elveszett ember? (ma is így fogad!) Fáradtnak látlak, gyere el Jézushoz megpihenni, a három napos hétvégi lelkigyakorlatunkra! – Ó Atya, nem érek rá! Meghalni sincs időm! Mire kedvesen megszólalt: – Nézz el balra, itt a temetőkertben több ezren alusszák örök álmukat. Ők valamennyien sohasem értek rá, pótolhatatlan fontos emberek voltak. Majd mosolyogva szelíden széttárta karjait, és rám bízta a döntést. Harmadik invitálására elmentem, csak hogy legyek túl a zaklatásán! Úgy hívják ezt a három napot, hogy Katolikus CURSILLO. Megrázó élmény volt. Megismerkedtem az ideálokkal, az igaz Egyházzal, ami nem azonos a fennállóval. Lelkem találkozott Jézussal. Óráról órára feltáruló igazságokkal egyenes arányban nőtt a lelkifurdalásom, szégyenérzetem! Megrázott, felvilágosított ez a három nap.
Már nem volt kérdéses Jézus létezése. Apostol lettem Jézus meghívására!

Aki most azt hiszi megbolondultam, az téved! Mint mondtam, felvilágosultam!
Megtanultam, hogy az Egyház te és én, egyszóval mi vagyunk, amikor lelkünkbe fogadjuk Jézus békéjét, szeretetét, azt tovább adjuk, és betartjuk a tanításait.
Maguk a papok pedig a mi képviselőink, végzik az Egyház adminisztrációs teendőit, ellátják azokat a feladatokat, melyekkel Isten megbízta őket. Nagy bajba kerültem. Mondtam is lelki Atyámnak: – Atya, abban a környezetben, ahol én élek és mozgok, ki sem merem ejteni azt a szót, hogy Jézus, mert kiröhögnek, bolondnak néznek, esetleg másnap messze elkerülnek. Nem baj. Ha majd az Úr azt akarja, hogy a nevében megszólalj, majd a szádba adja a szót! Te csak arra gondolj mindig, hogy „Jézus számít rád, tervei vannak veled!“
Aztán csak vártam, gyakoroltam a hitéletem. Érdekes mód minden egyszerűbb lett, gördülékennyé vált életem, lelkemben az eddig érzett űr eltűnt. Egyre többet forgattam a Bibliát. Később lazult hitéletem fegyelme, nem győztem gyónni. Mondtam is Atyának: – Én nem tudok megfelelni ezeknek a követelményeknek. Minden alkalommal mosolygott, és azt kérte, törekedj egyre kevesebbet hibázni! Nem ítélt el, nem dorgált meg, nem követelt, helyette fensőséges türelme, megértése azt közvetítette, hogy számára fontos a lelki békém. Rohanó ritmus maradt az életemben, a közért vállalt dolgaim akaratom ellenére megduplázódtak. Még elszántabban kutattam az igazság után, miközben lelkem által diktált szeretet-parancsokat hajtottam végre. Mindezt olyan tempóban, amire nem találok magyarázatot.

Mígnem egy újságcikkben olvastam az Indigógyerekekről, akik valami újszerű aurával, tulajdonságokkal és küldetéssel rendelkeznek. Kisebb gyermekem eléggé hasonló tulajdonságokkal bír, ezért felkerestem vele egy aurafotóst. Majd a felvétel elkészítése után beültetett engem is, ha már ott vagyok! Nem tudom, mi futott át rajtam, amikor kiderült, tökéletes indigó! Elég furcsán éreztem magam, ennyi idősen indigógyerek? Ez a szín csak most kezd „divatba jönni”! De el kellett fogadnom, és napok múlva kezdtem megérteni mindent, és fokozatosan olyan terhet éreztem az egész testemen, lelkemen, amiről azt gondoltam agyonnyom! Majd ez a nyomás lassan oldódott, hisz eddigi életem céltalannak tartott dolgaira választ kaptam, de most hogyan tovább?
Némi tépelődés után felmerült bennem a kérdés: Bevállalom, vagy sem! A sorsom meg van írva! Fülembe csengtek az Atya szavai: Jézus számít rád, tervei vannak veled!

Ez a gondolat megnyugtatott, meg különben is mit veszthetek, és mit kell csinálnom?
Azt, amit eddig, csupán jobban odafigyelve!
- befogadni a békét, szeretetet
- tovább vállalni azt, amit eddig is tettem a gyerekekért, csak most már tudom, hogy mi célból!
- úgy élni, hogy tetteimben ott legyen a Jézusi tanítás
- vigyázzak önmagamra, mert szükség van rám ebben a csodálatos programban
- vigyázzam környezetemet valójában és mentálisan egyaránt

Bevállaltam, ez az indigóság legyen igaz, vagy hamis, egyre megy! Rosszat nem teszek, hiszen "Valaki" azt kéri tőlem és valamennyi embertől, hogy tegyek jót, éljek tisztán, és önzetlenül! De ha igaz, akkor kötelességem részese lenni a dolgoknak! Isten és Jézus befogadásával lelkem kiegyensúlyozottabb lett. Az indigó írások tudatják az alapindigók dolgát, s írják azt is, ha majd eljön az idő, "Valaki" folyamatosan csepegtetve felszabadítja azokat az információkat számunkra, amellyel jobban tudjuk végrehajtani terveit. Amint 2000 évvel ezelőtt tanúbizonyságot tett az embereknek Jézus által a maga valóságáról, úgy valószínű létezésének igazolására olyan információkhoz juttat bennünket, melyek ismét elmélyítik hitünket a tervei végrehajtásához. Ha nem ez lenne a célja, akkor nem irányította volna épp most a figyelmem erre a területre!
Végül azon gondolkodtam el, hogy mi bűn lehet abban, ha a fenti írások szerint cselekszem? Segítem embertársaimat, életemmel példát mutatok, jóra tanítom a gyermekeimet, elhitetem velük, hogy érdemes igaz embernek lenni, végül befolyásolom környezetemet, hogy fogadják el ezeket a gondolatokat, és akkor talán jobb bőrben lesz ismét ez a világ!
A "jó és szeretet" hirdetése ugyan nem mindenkinek tetszik, de ez már nem az én problémám! Egy Indigó

Ui.: Többet tudhatsz meg erről a témáról a http://www.indigogyerek.eu/ oldalon.

 
   
     
   

 

vissza a főoldalra ‹‹‹‹         
Impresszum hirdetés részletes info

Észrevételeivel forduljon e-mail-on a webszerkesztőhöz: webmaster@levelek.hu