INDIGÓ

Az Indigók viselkedés jelei

Földünk szellemi evolúciója egy újabb, talán a legszebb szakaszához érkezett. Sőt! A dimenzióváltás bizonyítékai itt élnek közöttünk. Ők a közelmúltban született gyermekek, olyan indigókra jellemző auraszínekkel a testük körül, ami eddig nem volt sajátja az emberi fajnak. Sokuknak ezek a színek csak 24-27 éves korukra véglegesítődnek. Az örökké megújuló élet e gyermekek eddig példanélküli képességei által siet az emberi faj segítségére. Úgy tűnik gyermekeink éppen azoknak a problémáknak az orvoslása végett születtek, amelyek megoldására mi felnőttek már-már bevallottan képtelenek vagyunk.

Az érzékeny kis palántának, az ingerben gazdag környezet mellett, főleg szabadságra van szüksége. E nélkül kétségtelenül elhervad.

Az indigó gyerekek nagyon különlegesek, különösen feltűnőek közülük a tinédzserek.
Amikor velük beszélgetünk, mintha megannyi gyermek testbe szorult szórakozott professzorral lenne dolgunk. Fiatal esetlenségük keveredik az öregek legletisztultabb bölcsességével.

Nem könnyű ma gyereknek lenni, különösen az indigó gyerekek helyzete nehéz, a rendkívüli érzékenységük és értelmük miatt . A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem helyüket, sem hiteles szerepüket.

Mert mit mondhatnánk az oktatásról az indigógyerekek szemszögéből:
változnia kell ahhoz, hogy sikeres lehessen náluk. A valóságról és az élet lényegéről egyáltalán nem beszélő rendszer jelenleg nem képez önálló gondolkodású, magáért felelősséget vállaló, eredeti gondolkodású fiatalokat.
Teljességgel beletemetik a gyermekeket és a tanulóifjúságot a különböző tantárgyak tengerébe. Ám az ilyen leterhelés ellenére az életben emberként való helytálláshoz szükséges muníciót többnyire nélkülözniük kell.

Szerencsére az indigó gyerekek erre az alacsony színvonalú állami, értékelő iskola rendszerre megfelelő módon reagálnak.
Az új nemzedék egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem manipulálható. Bennük koncepcionálisan s egyben természetes kódolással van jelen Isten, az Univerzum és a természet törvényeinek ismerete. Spirituális önismerettel mentesítik magukat a hibás befolyásolástól.
Ismerik az "igazságot", ezért tanítójukkal szinte felnőttként szállnak szembe, amikor logikátlanságot tapasztalnak, vagy követelnek tőlük. Lázadók, szemtelenül igazmondók, nem tűrik a megalkuvást. Kimutatott érzelmeikre retorzióval válaszoló tanítóikat nyíltan bírálják és megvetik. Ilyenkor felnőttként intézkedve, akár még iskola váltást is követelnek. Megoldásként nem fogadják el a felülről érkező megoldásokat, de partnerként mindig meggyőzhetők, ha logikusan elmagyarázzuk a megoldási képleteket.

A családba:
Tisztán, nyílt szívvel érkeztek, belső programjukban hordozzák a megoldó ideált. Tudatalattijuk tisztában van küldetésükkel, ezért értetlenül állnak az álnok és megalkuvó felnőtt parancsuralmi nevelési szokásai, eszközrendszerei előtt. Makacs ellenállóként láthatjuk őket, akik még a szüleikkel is szembeszállnak az igazságukért, ha nem találnak megértésre, akkor elmennek a szülővel történő lelki szakításig akár már 10 éves korban.
Türelmet , egyenrangúságot igényelnek, mert nem tudnak mit kezdeni az Univerzum adta hatalmukkal gyerekként a felnőttekkel szemben.
Mint kiválasztott küldöttek, megnyilatkozásukban arról tudósítanak minket, hogy pusztán a szellem elsőbbségének helyreállítása megoldja a világ minden baját, újra értelmet és célt ad az életnek. Ehhez azonban fel kell nevelnünk ezt az új generációt, akik annak ellenére, hogy átlátnak ezen a sötéten örvénylő rendszeren, mint gyermekek, mégiscsak kiszolgáltatottak a lényeglátó szülők és pedagógusok segítsége nélkül. Az ilyen szülők minden igyekezetükkel reményt szeretnének önteni tehetséges és kreatív gyermekükbe, de döbbenten tapasztalják, hogy az ellenség kezébe, a sokszor színvonaltalan, kérlelhetetlenül anyagelvű iskolarendszerbe kell illeszteniük őt.

Káros következmények:

Előbbiből adódik a kérdés. Hogyan reagál a különleges képességű, belső céllal és küldetéssel érkező indigó gyerek a képmutató vagy lélektelen nevelésre?
Amerikai kutatók a következő megállapításokat tették:
Sajnálatos módon a nevelés lélektelensége ezeknél az átlagon felül tehetséges gyermekeknél hiperaktivitást, krónikus és érthetetlen fáradtságot, depressziót, idegességet, izomfájdalmakat, magányosságot, gyermekkori betegségeket stb. okozhat.
A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyermek egyre több betegség áldozatává válhat. Az egészségi tüneteken túl a pszichikai sérülések - amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban - társadalmi devianciákban, minden határon és ésszerű viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban ( tinédzser és felnőtt korukban, túlzott szexualitás, alkoholizmus, kábítószer függőség stb.) és az öngyilkosságban nyilvánulnak meg. Legnagyobb veszélyben a ma huszonéves Indigók vannak, akik szembe találják magukat a határtalan kortárs cinizmussal, az értékrendek körüli bizonytalansággal, ami súlyos lelkiválságot okozhat.
Nagy felelősség van a felnőtteken, mert az indigó gyerek ismeri a "fényt" és gondolkodás nélkül választja megoldásként az ahhoz való visszatérést, ha veszélyeztetve látja isteni küldetését.

Egyes tudósok, miközben sokirányú felmérést végeztek az indigó gyerekek körében, számos, szinte valamennyi gyerekre kiterjedő, lényeges megfigyelést tettek:
Gyermekként, baba korban ismerik fel a szülő partnerségét, s már ebben a korban, tanítják szüleiket, s ha kell akkor hisztivel, daccal, kedveséggel! Ha a szülő nem fogadóképes, akkor gyerek 4-5 éves korára olyan intenzív figyelemfelkeltő és tiltakozó módszereket választ, amit sokan hiperaktívitásnak diadnosztizálnak! Végzetes hibaként, gyógyszeres kezeléssel kísérlik meg korrigálni a természetes folyamatot azok a pszichológusok, orvosok, akiknek a kezére játszák a szülők a gyermekeiket! Erre egyetlen gyógymód: a törődés, a játék, a gyerek központba engedése, az együtt homokozás, a gyermekkel való séta egy parkban, egy állatkertben, vagy magában a természetben! De a sport is helyre teszi ezt a látszólagos problémát.
Fontos, hogy az ami a gyereknek természetes, az intenzív mozgás igényt, a szeretet tudatot nem szabad a gyerek előtt különlegesképességként beállítani!
Legfontosabb viszont az, hogy a isten adta képességeit felfedezve a gyermekünknek, környezetünkbe publikálva ne helyezzük céltáblává! Főként ne használjuk őket, (eléggé el nem ítélhető módon eszközként,) cirkuszi atrakciókra az aura látás, a megérzés, vagy ráérzés területén! Ez azt jelentené, hogy Isten szándéka és engedélye nélkül szereznénk olyan információkat általuk, amelyek kiadásáért majd Ők maguk vállalják a felelősséget! Később tudatuk felébredésekor, emiatti bűntudatukban akár Istent személyesen megkövetve, elhagyják a földi életet! Erre egyre több példát találunk!
A kicsit is érettebb korban lévő indigók számára teljesen természetes Isten létezése. Nem azonosítják anyagi testükkel magukat, tehát tudják, hogy lelkek, Isteni küldöttek, s a bekódolt parancsokat, feladatokat végre kell hajtaniuk.
Vallási bigottságok nélküli gondolkodásuk természetes része, a lélekvándorlásról való tudatosság, a spirituális élet.
Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erőszaktól, többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják.
A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendő áldozatkész, jelekből értő felnőtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát?